Aznap még vittük Énokot bölcsibe, de ezzel véget is ért a heti karriere: estére magas láza lett, amit másnap még hidegrázás is követett (amit én természetesen epilepsziás görcsnek gyanúsítottam). Mára maradt a hőemelkedés és az orrból lógó anakondák. Na meg mindkét purdé részéről az általános nyügi, egyáltalán nem találták fel magukat, szemben velem, akinek igenis lettek volna ötleteim, mivel múlassam az időt, míg a bájos gyermekek egymást és magukat szórakoztatják (na nem kell nagy kilengésekre gondolni: reggelizés, Illés csuszpájzainak elkészítése, házimunka). De ha egymás szórakoztatására vágytam, altatáskor sokszorosan megkaptam: rég volt ilyen balhés hetünk, Énok folyamatosan átpattant (az alvó) Illéshez és orvososdit játszott vele. Máté mesélte, hogy a gimijükben az volt a szokás, hogy a kisebb és gyengébb egyedeket elkapták és "megműtötték", Énok szemlátomást már most elsajátította eme férfias szocializációs formát. Javára írom, hogy a műtét fájdalmait orvosságok beadásával (torkig lenyomott kanál) és kenegetéssel (szétmázolt Sudocrem) próbálta enyhíteni. Most is épp arra várok, hogy hogy alakul odafönt a helyzet, emeltem egy jó magas palánkot az ostromló ellenében.
Szóval semmi értelmeset nem tudtunk eddig kihozni a hétből, pedig még hátravan a hétvége, amit barkácsolásra és egyéb hasznos tevékenységekre szánnánk - sok sikert. Ahogy Máté fogalmazott, Énoka mostanában mintha sportot űzne abból, hogy a valóságnál és a kelleténél sokkal kevésbé szimpatikusnak mutassa magát, Illés meg szerintem alig várja, hogy egyedül maradjon velem.
Haaammmm! Énoka követelte, hogy ő etethessen
Kukk
Beteg hidegrázott baba
Nyami
Újabb próba a közös képpel
