Nemrégiben szórakoztató feladatot végeztünk: összeírtuk a gyermekek beceneveit születésüktől fogva. Egyelőre 39 tételes a lista, de szinte mindennap születik új vagy jut eszünkbe régi.
Csodálattal vegyes borzadállyal lehet csemegézni a gyöngyszemek közül: El Señor Profesor de Undorító (Énoka), Tyukmorgó (Illóc), A csodálatos Pöppelmann (Énoka), Öng-öng-öng (Illóc), Pinciponty (Énoka), Millibogy (Illóc).
Sokért vállalom a felelősséget, mint ahogy azért is, hogy a hétköznapi beszédbe is beszivárogtak a gügyögések: az esti öltöztetés során például a "kérem a libi-lábat" "digi-dugi pici kéz" "húzd át a csodafejen" felszólítások már-már rítusszámba mennek.
Énoka ebben méltó utódom: az hagyján, hogy Apuból és Anyuból immár Apucivá és Anyucivá avanzsáltunk, de mások becézésével is kísérletezik: Ma átjön Dusimusi? Hol van a Papucika? Kérem a Nyuszimuszit!
Sőt, tegnapi termés: Illóccal épp kedvelt szórakozásunknak hódoltunk, és a szemközti kutyust figyeltük meg az ablakon át, amikor Énoka is odajött:
- Én is akarom megnézni a VAUVAUCIT!
Update: a mai pedig: Illés levetett pelusát tanulmányozza:
- Ú, mekkora kakuci!
