Boldog ujjvéget!

Ahogy Illóc mondja :)

Jellemző

A dalban szereplő "két szál majoránna" Illócnál: "két szem majom állat".

Borzasztó tragédia

Énu véletlenül lehúzta a Nyusziját a vécén :(

Énoka még haslakó volt, amikor szeretettel és várakozással telve kiválasztottam Nyuszit. Kis gazdája születése óta teljesített szolgálatot. Csak pár hónappal később egészült ki Vauvauval. Nyuszi csak pár hete kapott nevet Énokától: Tappancs lett, Vauvau pedig Babcsó.

Sokáig egyetlen éjszakát sem töltött távol Énutól, csak mostanában: nemrégiben megelégeltük, hogy éjszaka állandóan elveszik az állatseregletből valaki, így csak egy állatot engedélyeztünk, és nem mindig Nyuszi lett a győztes.

Ezen felül néhányszor lakáson belül elkóborolt, ilyenkor unokatestvére, az újszerű, pihepuha Habos Nyuszi segített ki minket, de mindig vártuk, hogy előkerüljön az igazi Nyuszi.

Nyuszi többet nem fog előkerülni. 

A kezdeti összeomlást követően (amelyhez én is csatlakoztam, sőt az én bánatom még hevesebb is) a gyerekek különféle kreatív mentőakciót eszeltek ki, hogyan menthetnék meg Nyuszit.

Reméljük, emléke így fog megmaradni bennünk: a hűséges Nyuszi bátran hajókázik valahol a Dunán.

Jó utat, drága Nyuszi! Köszönjük, hogy velünk voltál!

Bölcs Énu

Tanácsot kértem:

- Énoka, szerinted Illóc miért nem csinálja, amit mondunk neki? 

- Nem tudom.

- Szigorúbbnak kéne lenni? Vagy többet kéne ölelgetni?

Elmereng, majd előáll a megoldással:

- Majd okos lesz, ha négyéves lesz! Vagy öt!

Úgy legyen, bár nagyon messzinek tűnik :)

Rejtett tehetség

Illóc nem igazán kápráztat el minket eszes megnyilvánulásokkal (bár ha Énu nincs a színen, máris 20 pontot ugrik az IQ-ja), különösen ami a számolást illeti - ez meg fáj nekünk, pláne hogy az elsőszülött elkényeztetett minket.

De ma kiderült, hogy valahol (nagyon) mélyen lakozik benne egy ösztönös zseni:

Jártunkban-keltünkben:

Énu: Bálint ebben az utcában lakik! Ha megtaláljuk a tizenhetes számot, Anya, te is megnézheted a házát!

Illóc: A tizenhetest???

Énu: Igen, az egy egyes meg egy hetes.

Illóc: Az húsz! (Elgondolkozik) Vagy kilenc.

Énu (felháborodik): NEM! Az elöl egy egyes, hátul egy hetes.

Illóc: Az együtt nyolc!

Énuval gyakran játszunk összeadósat, hát biztos ő is összeadta :)

Dráma láma és okos kos

Illóc:

- Naaaa, Anya, ne piszkáld a hajam!!! Ne piszkáld, mert hernyók vannak benne! Meg mérges kukacok! HRRR!

És a veszélyesen élés eredménye, a monokli és az orcáján ("almapofa") egy lila folt:

Énu produkciói:

Mágneses betűkből kirakta gyakorlatilag egyedül (csak megerősítést kért), hogy MANCS ÖRJÁRAT :)

És elkezdtünk légtornára járni, egyelőre lelkes.

Szombat esti életkép:

Várakozás

Énu vidám magabiztossággal közli:

- Nemsokára jön a Mikulás, és fog nekem hozni Mancs őrjáratos játékot!

(nem vagyok nagy rajongója az ötletnek)

- Írtál már levelet a Mikulásnak?

- De csak azt tudom leírni, hogy "róka"!

- Akkor írd le neki azt, szerintem örülne neki.

- DE AKKOR RÓKÁT FOG HOZNI!!! És mit tudnék kezdeni egy rókával?!

Vasárnap este

Énu:

- Anya, nagyon szeretlek téged!

- Én is nagyon szeretlek, drágaságom!

- Csak sajnos nem tudunk mindig találkozni.

- Miért?

- Mert el szoktál menni este! (?! méltánytalanság, kb. félévente kétszer szoktam)

- Holnap fogsz menni dolgozni?

- Igen, Apuci lesz veletek. De az jó, Apa olyan vicces. Ugye Apa sokkal viccesebb, mint Anya?

- Hát igen, Apa sokkal viccesebb. De Anyát viszont nagyon szeretem!

Szombat este

Illóc:

- Anya, én csak téged szeretlek! Holnap egész nap velem leszel?

- Igen, kicsim.

- Nem mész dolgozni?

- Nem, holnap vasárnap van.

- Mert ha elmész dolgozni, akkor nagyon fogsz hiányozni! Annyira fogsz hiányozni, hogy betöröm az ablakot! Kimászok a kerítésen! És elmegyek utánad! Elmegyek dolgozni veled! És akkor velem leszel! HÁHÁÁ!

Képek

Juhú, megújult a Blogger alkalmazás, ismét tudnak lenni képek :)

Moziban

Ó, borzalom (a múltkori skorpiós eset)

2 Kiss, 2 Molnár

Tornáznak

Ajándék Apának

Okoskák

Illéske mindent elismétel, amit Énok mond, de néha lukra fut:

Énoka éppen valami akrobatamutatványt adott elő, és magyarázta a mesterfogásokat:

- Anya, ugye milyen ügyes a csípőm? Ezt a csípőm csinálta!

Illóc:

- Igen, igen, ezt a cipőd csinálta!

Illóc a porban söröskupakot talál, megörül neki:

- Kincset találtam! Elásott aranypénz!

Énoka kiábrándultan legyint:

- Nem, Illés! Az csak elásott SZEMÉT!

Illóc és az igazság

Illócra panasz volt az oviban: nem aludt, helyette rendetlenkedett és zavarta a többieket.
Ezt ő hevesen tagadta, és bizonyítékképen előadott egy szövevényes cselekményű álmot.
Én: És ezt az oviban álmodtad?
Hevesen bólogat:
- Igen, az oviban. Ezt álmodtam, miközben nem aludtam.

Illóc, a skorpió

Illóc egy pisibaleset után pucér popóval a mászkál, a lépcsőn pedig újabb baleset éri, ezúttal kakijellegű.
Nem túl nemeslelkűen a baleset körülményeit firtatom:
- Illéske, miért történt ez?
- Mert idekakiltam a lépcsőre.
- De miért oda kakiltál?
- Mert nem a vécébe kakiltam.
- De miért nem oda kakiltál?
- Mert nem tudtam kitartani!
- Miért nem tudtál, Illéske?
Elmereng, szomorúan, lehajtott fejjel mondja:
- Mert én ilyen vagyok!

A vonatkozó tanmese:
Egyszer egy skorpió érkezett a folyóhoz. Mivel nem tudott úszni, megkérdezte a teknősbékát, nem vinné-e át a túlsó partra. A teknős nem vállalta, azzal indokolva:
- A folyó közepén megszúrsz, és meghalok.
A skorpió erre azt válaszolta:
- Ha te elmerülsz, én is megfulladok, több eszem van annál, minthogy megszúrjalak.
A teknőst ez meggyőzte, és elindult úszva a skorpióval a folyóba. Ahogy a közepére értek, a skorpió megszúrta a teknőst. A teknős haldokolva megkérdezte:
- Mégis miért tetted? Most mindketten meghalunk!
- Mert én ilyen vagyok, ilyen az én természetem.

Elfogytak a szavak

Szeretetorgia:
- Illuskám, úgy szeretlek!
- Anya, nagyon szeretlek!
- Te vagy az én édes kicsi macskám!
Gondolkodik, majd:
- Te vagy az én anyám!

Napi Illóc

Kakilós-trottyantósat játszanak útközben (vajon ez a jelenség lányos szülőknek is ismert?). Amikor kifogásolom, Illóc hozzám bújik:
- Anya, nagyon szeretlek, de én most oda fogok kakilni az utcára! (leguggol, trotty - még szerencse, hogy mindez csak egy pazar vicc)

Napi Mumu

A hulladékgazdálkodásunk szomorú lecsapódása:
- Illés, a kék kukába a papírt kell dobni, a sárgába a műanyagot, a feketébe pedig a büdös dolgokat!

Énunak ambivalens viszonya van a kutyákkal, a nagyoktól néhány félelmetes élmény hatására retteg, de ma olyan aranyos babakutyát láttunk, hogy elbizonytalanodott:
- Bárcsak lenne nekünk is egy ilyen aranyos babakutyánk! Vagy egy cicánk! Csak az a baj, hogy a kutya megnő és akkor szimatolni fog. A cica nem nő meg és nem szimatol. Úgyhogy legyen inkább cicánk!

Tegnap viszont:
- Anya, én úgy unom már a játékainkat. Képzeld, Rajminak van egy metrója, ami tud hangot kiadni és gurulni. Úgyhogy én el is költözöm Rajmiékhoz.

Igazságosztók

Illóc a szomszéd mérges kutyust fenyíti:
- Csúnya kutya! Akkor nem hívlak meg a szülinapomra!

Énu próbál felülkerekedni egy feloldhatatlan ellentéten:
- Jó, akkor kiszámolom, kinek van igaza! Ec, pec, kimehetsz...
(Természetesen ő jött ki)

További viccek

Illócnak születése óta van egy piros folt a vállán, amit (mivel ez a hivatalos neve) gólyacsípésnek hívunk.
Énu a minap elcsodálkozott ezen:
- Anya pocakjában volt egy gólya?!

Énu ebédre ribizlit kért.
- Ribizlit?! Nem is szereted a ribizlit!
- De igen, nagyon szeretem!
- Múltkor is kiköpted!
- De szeretem!
- És különben sincs.
- Akkor vegyünk a boltban!
Máténak sugallata támad:
- Énok, milyen a ribizli?
- Hát rizs meg borsó!
Megkönnyebbülés :)

- Illéske, a tagadás ősi szelleme vagy?
Obligát válasz:
- Nem.
Bezzeg neki nem lehet nemet mondani:
- Elolvasod ezt a könyvet? Elolvasod, Anyuci? Elolvasod? Igen vagy igen?

Illéske egy szép képet látott a Balaton felett gomolygó nagy viharfellegekről.
Nagy benyomást tett rá, és mindenkinek elmesélte:
- Eeeeeeekkora ősrobbanást láttam!

Vicces Énu

Szerepjáték:
- Én vagyok a gyűlölt szaloncukorpapír!

A part alatt-ot énekel:
- Egyik szitál, másik rozsdás...

- Anya, nagyon szeretlek! Olyan nagyon szeretlek, hogy a világ még nem látott ekkora szeretést!

Van egy kis barátnője az oviban, Laura. Laura öleli, puszilgatja, megható búcsút vesz tőle ("Nagyon fogsz hiányozni, Énok"). A minap délután:
Én: Menjünk haza, Énokom!
Laura: Ő nem a te Énokod, hanem az ENYÉM!

Illóc távcsövező elefántot lát:
- Az elefánt a szemével trombitáz!

Vicces Illóc

Énoka Illóc hátát csapkodja, és közben énekelget.
Illóc felháborodik:
- Naaaa! Nem vagyok zongora!

A reggeli romjai fölött:
- Koszos vagyok és kőkemény!

Beszólások

Énu:

- Piri (6 éves ovistárs) már tud olvasni. Csak nem tudja, hogy melyik betű melyik.

- Anya, mi a rendőrség telefonszáma? Mert be kell zárni Lilit (másik ovistárs) börtönbe! Igazi börtönbe!
- Miért?
- Mert lerombolta a művünket, amit Mórral építettünk! A vadászrepülőt!

Illóc:
Köszönt a bölcsiben:
- Anya, leszórtam az ételt a földre! Büszke vagy rám?

Köszönt reggel:
- ANYA! Drága iszonyatom!
Máskor:
- Anya, te kedves szörnyeteg vagy!

Ellenzéki erő

Énu már tavaly bizonyította politikai érzékenységét, mikor Kósa Lajos édesanyja nyomán azt kántálta: "Édesanyám, édesanyám nem strómanja senkinek sem" (sztori itt), ma meg ezzel lepett meg minket, miközben Mátéval játszottak csikizőset:
- Ha azt mondom, szabad, akkor mehet, de ha azt mondom, Orbán Viktor, akkor állj!

Ma pedig: a Nemzeti dal szavalása közben lett egy találó elszólása: magyarok legyünk vagy szabadok?

Dusa meg a tüntetések idején azt kiabálta mindig, hogy Orbán Viktor fogyjon le!

Illóc számol

Kultikus videó hatására Illóc számolási képességei sajnos eltorzultak: a kettőt "hökkentő", a nyolcat "bohóc" néven illeti :)

Viszont remek nyelvi humorral örvendeztetett meg:
Ő: Ott a Graffaló! (a mesében egy szörny)
Én (nem értettem jól): a Graffaló vagy a Graffaló-faló? (a mesében egy egér)
Ő: Graffaló a falon! Hahahaha!

Egyébként ez a kedvenc típusú viccük: bemondanak valami lehetetlen párosítást (pl. virsli a lámpán, fa az ablakon) és gurulnak a nevetéstől.

Énu jótanácsa

Ha nem nyalogatsz varangyot, nem leszel beteg.

Intés

Illéske az ő végtelen bölcsességében úgy határozott, hogy földhöz vág egy poharat. Gondolatát tett követte.
Énoka felháborodva vette tudomásul a merényt, de azért vigyázott az öcsire:
- Vigyázz, ne menj oda, mert ott sziklák vannak!
Majd miközben figyelték, ahogy takarítom a sziklákat (vagyis szilánkokat) fejét csóválva megjegyezte:
- Jaj, Illés, így nem lesz névnapod!

Ez célzás arra, hogy az elmúlt hetek borzasztó magatartását azzal kommentáltuk, hogy aki így viselkedik, az nem méltó arra, hogy 4 éves nagyfiúvá váljon, nem lesz születésnap. Szülinap végül lett, még ha státusz nem is - egyrészt mindkét lurkó beteg, hömpölygő takonytengerben gázolunk, másrészt ennek folyományaként esténként holmi blogolás helyett dolgozunk, harmadrészt pedig várok arra, hogy kicsit jobb megítélés alá essen Énoka, nehogy torz legyen a jelentés :)

A tagadás ősi szelleme

Karácsonyra óriásbabzsákok keletkeztek a háztartásban, a gyermekek nagy örömére, igen változatos játékok színtere (mostanában éppen vízként funkcionál, amelyben vízicicák (=a fiúk) laknak).

Énu hálás is érte:

- Anya, nagyon jól tette a Jézuska, hogy hozott ilyen babzsákot! És hogy kettő is van belőle?! EZ CSODÁS!!!!

Ezzel szemben egy jellemző társalgás Illóccal:
- Ma hová megyünk?
- A könyvtárba, kincsem.
- De én a boltba akarok menni!!!
- Nem, ma a könyvtárba megyünk.
- NEEEM!!! Én ott nem tudok választani!
- Jó, akkor majd segítek.
- NEEEM! Én akarok választani!
- Pont olyan vagy, mint az agresszív kismalac!
- NEEEM!
- Haha, ő is pont ez mondaná.
- NEEEM! Azt mondja, hogy röff!

Választékos Énu

- Illés, leszünk túrázó malacok, akik túrják a füvet? És kukacokat esznek?

- A Kövér Ellenőr azt igényelte, hogy Percy húzza a vonatokat.

- Illés vízicica, mert ő a tóba illeszkedik.

- Olyan dagonyaszagot érzek!

- Úgy érzem, ez lesz az a nap, amikor felnőtt leszünk!

- Ne veszekedjetek, mert hozom a kardigánom!!! (nem veszekedtünk, csak az ebédet vitattuk)

Plusz Illést szívesen szólítja "királyasszonynak", Máté berzenkedésére (meg Illésére is, mert ő inkább Józsi bácsi akar lenni).

- Anya, építesz nekünk egy várat?
- Az előbb már építettem, és le sem tojtátok!
Erre megindulnak:
- Gyere, Illés, tojjuk le!
- Jó, tojjuk le!

Merengés az autóban

Illóc:
- Mennek a felhők az égen.
Énoka:
- Igen. Pedig nincsenek is kerekeik. Képzeld, Illés, úgy mennek, hogy nincsenek kerekeik! És nem lehet őket elérni úgy, hogy (az ember) létrát támaszt az égnek. Talán ha felmászna egy házikó tetejére és az ablakból támasztaná a létrát az égre. De akkor szerintem felborulna a létra.

Illóc éjszakai kínjai

- Fáj a lábam!
- Fáj a hajam!
- Csíp a zokni!
- Leveszem a zoknit!
- Kérem a zoknim!
- Hol a vizem!
- Eltűnt a cicám!

És a legjobb:
- Valami van az ágyikóban! Egy állat van az ágyikóban!

Az állat Énoknak bizonyult :)

Vicces kölkök

Énoka ezt a képet nézi:

Kommentje:
- Ez még akkor készült, amikor a fűben legelésztem.


Illóc másik új szokása az ölelgetésen kívül, hogy "nagyon mérges" lesz, iszonyú fejet vág.
Alkalmazása: a távirányítóra egyszer rálépett Máté, és letört belőle egy darab. Ha Illóc kezébe kerül, máris mondja sátáni hörgéssel és arckifejezéssel:
- Apa, te voltál!!!! Nagyon mérges vagyok!!!

A másik, hogy ördögien szokott kacagni, roppant színpadias Hu-ha-ha-ha-t hallatt mély hangon. Nagyon tetszik neki, úgyhogy nem csupán értelemszerűen használja (pl. "Ezt most elveszem! HU-HA-HA-HA!"), de random szituációkban is (pl. "Ez itt az én drága anyukám! HU-HA-HA-HA!!")