Intés

Illéske az ő végtelen bölcsességében úgy határozott, hogy földhöz vág egy poharat. Gondolatát tett követte.
Énoka felháborodva vette tudomásul a merényt, de azért vigyázott az öcsire:
- Vigyázz, ne menj oda, mert ott sziklák vannak!
Majd miközben figyelték, ahogy takarítom a sziklákat (vagyis szilánkokat) fejét csóválva megjegyezte:
- Jaj, Illés, így nem lesz névnapod!

Ez célzás arra, hogy az elmúlt hetek borzasztó magatartását azzal kommentáltuk, hogy aki így viselkedik, az nem méltó arra, hogy 4 éves nagyfiúvá váljon, nem lesz születésnap. Szülinap végül lett, még ha státusz nem is - egyrészt mindkét lurkó beteg, hömpölygő takonytengerben gázolunk, másrészt ennek folyományaként esténként holmi blogolás helyett dolgozunk, harmadrészt pedig várok arra, hogy kicsit jobb megítélés alá essen Énoka, nehogy torz legyen a jelentés :)

A tagadás ősi szelleme

Karácsonyra óriásbabzsákok keletkeztek a háztartásban, a gyermekek nagy örömére, igen változatos játékok színtere (mostanában éppen vízként funkcionál, amelyben vízicicák (=a fiúk) laknak).

Énu hálás is érte:

- Anya, nagyon jól tette a Jézuska, hogy hozott ilyen babzsákot! És hogy kettő is van belőle?! EZ CSODÁS!!!!

Ezzel szemben egy jellemző társalgás Illóccal:
- Ma hová megyünk?
- A könyvtárba, kincsem.
- De én a boltba akarok menni!!!
- Nem, ma a könyvtárba megyünk.
- NEEEM!!! Én ott nem tudok választani!
- Jó, akkor majd segítek.
- NEEEM! Én akarok választani!
- Pont olyan vagy, mint az agresszív kismalac!
- NEEEM!
- Haha, ő is pont ez mondaná.
- NEEEM! Azt mondja, hogy röff!

Választékos Énu

- Illés, leszünk túrázó malacok, akik túrják a füvet? És kukacokat esznek?

- A Kövér Ellenőr azt igényelte, hogy Percy húzza a vonatokat.

- Illés vízicica, mert ő a tóba illeszkedik.

- Olyan dagonyaszagot érzek!

- Úgy érzem, ez lesz az a nap, amikor felnőtt leszünk!

- Ne veszekedjetek, mert hozom a kardigánom!!! (nem veszekedtünk, csak az ebédet vitattuk)

Plusz Illést szívesen szólítja "királyasszonynak", Máté berzenkedésére (meg Illésére is, mert ő inkább Józsi bácsi akar lenni).

- Anya, építesz nekünk egy várat?
- Az előbb már építettem, és le sem tojtátok!
Erre megindulnak:
- Gyere, Illés, tojjuk le!
- Jó, tojjuk le!

Merengés az autóban

Illóc:
- Mennek a felhők az égen.
Énoka:
- Igen. Pedig nincsenek is kerekeik. Képzeld, Illés, úgy mennek, hogy nincsenek kerekeik! És nem lehet őket elérni úgy, hogy (az ember) létrát támaszt az égnek. Talán ha felmászna egy házikó tetejére és az ablakból támasztaná a létrát az égre. De akkor szerintem felborulna a létra.

Illóc éjszakai kínjai

- Fáj a lábam!
- Fáj a hajam!
- Csíp a zokni!
- Leveszem a zoknit!
- Kérem a zoknim!
- Hol a vizem!
- Eltűnt a cicám!

És a legjobb:
- Valami van az ágyikóban! Egy állat van az ágyikóban!

Az állat Énoknak bizonyult :)

Vicces kölkök

Énoka ezt a képet nézi:

Kommentje:
- Ez még akkor készült, amikor a fűben legelésztem.


Illóc másik új szokása az ölelgetésen kívül, hogy "nagyon mérges" lesz, iszonyú fejet vág.
Alkalmazása: a távirányítóra egyszer rálépett Máté, és letört belőle egy darab. Ha Illóc kezébe kerül, máris mondja sátáni hörgéssel és arckifejezéssel:
- Apa, te voltál!!!! Nagyon mérges vagyok!!!

A másik, hogy ördögien szokott kacagni, roppant színpadias Hu-ha-ha-ha-t hallatt mély hangon. Nagyon tetszik neki, úgyhogy nem csupán értelemszerűen használja (pl. "Ezt most elveszem! HU-HA-HA-HA!"), de random szituációkban is (pl. "Ez itt az én drága anyukám! HU-HA-HA-HA!!")