Énoknak egy iskolai fellépésre leggingst kellett felmutatnia, ami okozott némi fejfájást, hiszen sokkal egyszerűbb cicás, csillámos, rózsabimbós leggingst beszerezni, mint egy semleges színű egyszínűt, amit egy kisfiú is hajlandó felvenni.
Ráadásul mostanában az ág is húz minket (takony, covid, miegymás), a nagy összezártságban pedig időnként magasra csaptak az indulatok, és a jobbára cuki Énok is újra elővette hisztis énjét.
Máté elég méltatlan módon azzal cukkolta, hogy rózsaszín leggingst fog kapni, ha már úgy nyavalyog, mint egy lány.
A kínnal beszerzett (szürke) leggings bevetése végül elmaradt a családi covid miatt, de azért a popkultúra szereplője maradt.
A minap is, szenvedélyes ebéd közben:
Máté: Énok, akkor vehetjük a rózsaszín leggingst?
Mire Illés baljósan dörmögi az utolérhetetlenül vicces hangsúlyával:
- És veszünk neked hajpántot is.
Szegény Illócnak az ovis farsangja maradt el a betegség miatt, nem vethette be a régóta tartalékolt bilincset (csak engem láncolt vele a csúszdához, mert túl sokat dolgoztam :( mire én, szegény beteg, egyszerűen elaludtam a kényelmetlen rabságban).
De némiképp pótoltuk egy farsangi futáson: