Már odáig jutottam, hogy amikor egyszer egy váratlan felébredéssel veszélyeztette a főzési terveimet, betettem az etetőszékbe, hogy ott molyolgasson, pedig nem vagyok híve a gyermekek bebörtönzésének.
Tetézve önmarcangolásomat, tegnap akkorát esett, mint egy ház, most szép rózsaszín foltok hirdetik a koponyáján szaranyaságomat. Holmi integetés helyett inkább azt kéne megtanulni, hogy hogy kell ésszel közlekedni. Bár egyébként igazodik az adottságokhoz (szaranyja), és már nagyon ügyesen tudja korrigálni jó sok esését.
Mást is tanul a kis dúvad:
- tud már tapsolni, igaz, nem felszólításra és nem értelemszerűen
- szerintem ezzel összefüggésben ritmuskirály lett: tárgyakat koccintgat, dobol, csapkod
- hangszeres tudását a melodikával is kiterjesztette
- megtanult rágni, csökkentve az étkezés közbeni stesszfaktort. Már egész méretes mennyiségeket is elfogyaszt bulátából és kenyérhéjból.
- sajnos azt is kifejlesztette, hogy profi módon hántsa le magáról az előkét, még a kényszerzubbony-típusút is
- ennél sokkal pozitívabb, hogy újabban hajlandóságot mutat elmélyült önálló játékra (persze csak ha ülök mellette, ha eltűnök, azonnal kutatóexpedícióra indul)
- a legennivalóbb új szokása, hogy spontán rötyög, ha valami szívének kedves tevékenységet űz, ma például eddig az itatópoharában való tapicskolás és az egér alján található piros fény tanulmányozása váltotta ki ezt. Aztán addig-addig kattintgatott lelkesen, hogy most nincs hangja a laptopnak, kénytelen leszek visszaengedni, hogy csinálja vissza.
Nem új kép, de újra megmutatjuk, mert az egyik facebook-os hozzátáplálásos csoport fotópályázatán harmadik helyezett lett vele
Vidám kacsavadász
A cuki nyuszi lett volna a téma, de Apa ellopta a show-t :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése