18 hónapos!

Státusz (balatoni hosszú hétvége miatt a bejegyzés július 20-ai állapotot tükröz, na meg az én nem túl fényes hangulatomat is)

Súly, hosszúság

Múlt heti orvosnál megejtett mérés szerint 10,85 kg (ebéd előtt). Hossz állva 83 cm, kiterülve 85 cm.

Mozgásfejlődés

A motorozásról lélekben lemondtunk. A mendegélési gyakorlatokat folytatjuk, kiváló részeredményekkel nem büszkélkedhetünk, sőt most épp egy igen rosszul sikerült sétát heverek ki (szándékos ellenszegülés, hiszti, hajkurászás, földön üldögélés, a végén pedig a lassan 8 hónapos pocak tetején hazacipelt másfél éves). Tesófellépőnk lett, és nagy örömünkre azonnal használatba is lett véve, jóllehet az állás és a hasalás (nem támogatott) után az üldögélés mellett döntött a lustaság.
Lépcsőn mindkét irányba kapaszkodva megy, most a terv a gyerekmagasságú kapaszkodó létesítése, hogy ránk se legyen szükség a biztonságos közlekedéshez.

Beszédfejlődés

A beszédről épp nem mondtunk le még lélekben, de nagy előrehaladás nem történt. Babanyelven folyamatosan szövegel, de igen mérsékelt azon esetek száma, amikor valami értelemszerűt is ki lehet hámozni a monológból. Ugatni szokott, ha kutyát lát.

Értelmi/érzelmi fejlődés, temperamentum

Az utóbb hónapban leginkább a zsarnoki képességeit fejlesztette: azt már meséltem, hogy át lett költöztetve a nagytesós ágyba, ennek megfelelően a reggel úgy kezdődik, hogy megjelenik a mi szobánkban. Ez még kényelmes is, de amikor húzza le az emberről a takarót, és adja rá a lábára a papucsot, hogy kapja már össze magát, az már nem olyan kellemes.
Másik bevett húzás: Máté a fotelben henyél, Énoka elküldi őt valami megbízatással (pl. TE!=tej), és kényelmesen befészkeli magát a felszabadult helyre.
Az akaratoskodás is elég rémes, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, máris megy a nyígás, de legalább hamar véget lehet neki vetni.
De hogy valami pozitívat is írjak: a házimunkában segít, utasításokat teljesít, mindent megért, puzzlézni jobban tud, a korongtornyot látszólag szándékosan építi fel méret szerint helyesen.
Máté köldökétől valamilyen okból undorodik, illetve amikor egy különösen büdös pelust készült kivinni a kukába, fintorgott, és inkább odaadta nekem.

Napirend

A nagytesós ággyal a fejünkre hoztunk néhány traumatikus altatást, hiszen hajlamos megszökni. Emellett cuki (ámde bosszantó) szokása lett, hogy miközben mi próbálunk altatni (kántálni, susogni, mesélni stb.), kínosan kerülve a szemkontaktust, ő pár centiről belehajol az arcunkba, és próbálja elkapni a tekintetünket, amikor meg sikerül, röhög. A tanulság egyelőre az, hogy bármit csinálunk, akkor is 8:20-kor alszik el, tovább folytatjuk az ezirányú kísérleteket.

Kedvenc tevékenységek

Otthon szinte semmi (kivéve rohangálás, rosszalkodás, veszélyesen élés), szabadtéren szinte minden.

Étkezési/egészségi ügyek

Fogak: 12 + 1 csücsök, 3 másik folyamatban
Étkezés: egész jól megy mostanában, talán azért, mert a bölcsis szokásokhoz igazodva kap levest is. Meglátjuk a Balatonon, legutóbb ott estem kétségbe. Az étkezési kultúrája viszont visszafejlődött, többször kapom rajta, hogy kézzel túr bele az ételbe, ha pedig elég volt, dobálózással fejezi ki. Bevallom, hogy ettől én frászt kapok, biztos mindenkinek van valami, amitől leszáll a lila köd az agyára, nekem ez az.
Darabos gyümölcs- és zöldségevés újra szóra sem érdemes, kénytelen vagyok pürék formájában beletölteni a szükségesnek vélt mennyiséget.
Egészségügyi téren most béke honol (lekopogom).

Rendnek kell lenni!

Énokából kezd előtörni a rendész: amellett, hogy segédkezik a takarításban, dobja ki a pelusát és feltörli, ha valamit kiborított, arra is rákapott, hogy apró szemetet, szöszt, dinnyemagot szed fel, és méltatlankodó gagyogással adja a kezembe, nyilván megvan a véleménye a háziasszonyi teljesítményemről (igaza is van, mert sajnos a kistesó miatti fizikai lerobbantságomat valóban megsínyli a háztartás). Séta közben érdekesebb szemetekkel csinálja ugyanezt, ennek nem örülünk. Illetve tudja, "hogy kell lenni" a dolgoknak, pl. Mátét szokta utasítani a tej elkészítésére, én pedig azért vagyok felelős, hogy tartsam a fagyümölcsöt, amit fel akar vágni. Valamelyik nap pedig a bölcsiben a lépcső alján hagytam a babakocsit, hogy ne kelljen felcipelnem, de ő nem volt hajlandó bemenni az ajtón, egyre csak mutogatott, hogy jöjjön fel a babakocsi is. Az alvás pedig fészeképítő szertartássá vált: be kell gyűjteni a takarót, a lila plüsspárnát, Dávid nyulat, Virsli kutyát, a kutya alakú szundikendőt, két egeret, a plüssszörnyet, továbbá az alvóspoharát, hogy egyáltalán szóba jöhessen az alvás. Felkelés után pedig ezt az egész mindenséget felhalmozza a lépcső tetején, majd megy begyűjteni a szüleit - ugyanis hiába heverészne még egyikünk egy kicsit az ágyban, míg a másikunk önfeláldozóan lent szórakoztatja a kisdedet, Énoka csak úgy hajlandó levonulni, ha az egész csorda követi.
Egyébként tegnap óta a nagytesós ágyban próbáljuk altatni, eddig 50%-os sikerrel. Este gond nélkül ment, kivéve hogy egyszer csak egy nagy puffanást hallottunk, amit - hogy még jobban megijedjünk - nem követett bömbi. Lélekszakadva rohantunk fel, hogy kiderüljön, a zuhanyfej volt a felelős a hangért. Az ágy pedig többszörösen is fel lett avatva, múlt héten lehányta (életében másodszor hányt), ma pedig peluson keresztül lekakilta (életében először tett ilyet, ráadásul 1 órával a megszokott, szinte óraműpontosságú tojás előtt történt a merénylet). Ma délelőtt viszont tökéletesen meddő próbálkozás volt a nagyágyban altatni, mindig kiszökött.

Fészkes Fene a javai egy részével

Új rémtárgyunk: a babakocsi. Sajnos imádja, mi meg kezdjük megbánni a vásárlást, mindig vele akar ralizni, ami a lakásban nem szórakoztató. Máté meg is állapította, hogy legközelebb olyan játékot veszünk neki, amit nem szeret.

Még az előző hétvégéről: szakosztályi piknik a szigethalmi vadasparkban.

Szép, komoly gyerek