Énoka viszont - reflektálva arra, hogy azon morfondíroztam magamban, hogy milyen szuper lenne, ha a dackorszakot megúsznánk a szeptember-januári rémes periódussal - begyújtotta a hisztirakétákat, és meglehetősen próbára teszi a türelmünket. Mindkét altatás borzasztó (bár ez nem újkeletű jelenség), és visszatértünk a földön ordítva fetrengés csodás szokásához is. Kedvenc szava a "nem", és fertelmes irigykutyává változott, ami sokszor már igen kínos helyzetbe hozott. Szerencsére még vannak eszközök, amik többnyire működnek: a lelkére beszélés hatására általában visszaadja az eltulajdonított holmikat a játszótéren, ha visít, hogy nem kell póló, kettő közül azért hajlandó választani, és a hisztiből is sokszor ki lehet zökkenteni. De az pl. elég szomorú jelenet volt, amikor a bölcsibe arra értem oda, hogy ő összerabolta az udvaron az összes járgányt, és mufurc arccal ült a halmon, mint a sárkány, míg a többiek vidáman játszottak együtt.
Szociofotók
Egy másik szívszorító jelenet: bepakolta az autóit a hátizsákba, felvette, és ment az ajtóhoz, hogy akkor ő megy dolgozni!
Ücsörög
Falatozás a gasztropiacon
Jól dokumentált játszóterezés
Ütközés a buborékkal
Bogár van a hajában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése