Az étkezés terén is elkönyveltem sikereket: megette a padlizsánt és a karfiolt is. És mivel egyébként napi 6-szor szopizik, lehet, hogy felesleges is erőltetni a nagyobb adagokat.
Énoka pedig társas lény lett: legalábbis társasozni lehet vele. Mondjuk az elején nem esett le nekünk elsőre, hogy a "lépj a virág mezőre" felszólításra miért tapos rá a táblára :)
Más dolgokat is nagyon jól lehet játszani vele: pl. az unokatesók blogjának inspirációjára rászoktunk az igaz-hamis játékra. Alkalmazása játékon kívül:
Ő: Szeretem Nyuszit és Vauvaút! Meg Virsli kutyát!
Én: És Illést szereted?
Ő: Nem, nem szeretem. Ez hamis. - pedig igenis szereti! Az különösen kedves volt a szívemnek, amikor felfelé a liftben végig csodálattal bámulták egymást, majd Énoka kimondta az ítéletet: "Illés aranyos! Olyan cuki!" Nagyon tetszik neki az "öcsi" megnevezés is, ezt csak szélesen vigyorogva tudja kimondani.
Továbbá megtanultuk megkülönböztetni a kombi és szedán ("lépcsős a háta") autókat. Persze amikor Máténak is bemutattuk a tudományt, akkor ő rögtön elkezdett kötekedni a tárgyi tévedéseken :)
Ami pedig a legjobban tetszik, hogy sokat mondókázik, többé-kevésbé tisztán, vagy legalábbis érthetően mondja, legalább 5 tételes a repertoár.
Egy horrorsztori: délutáni alvásból nagy bömböléssel ébredt, és közölte, hogy egy bácsi van a szekrényben! Máté szekrényének ajtaja kicsit nyitva maradt, és gondolom, a ruháiba egy bácsit látott bele. Hát frászt kaptunk mindketten, nagyon nehezen lehetett róla lebeszélni, többször kellett ellenőrizni, nem keltek-e életre az ingek. Jellemző, hogy számomra a tanulság az volt, hogy elvágólagosan be kell csukni a szekrényt (régi vágyam), Máté anyukája viszont somolyogva elmesélt egy viccet rajtakapott szerető tárgyában, nekem ez az asszociáció eszembe sem jutott :)
És még egy: hajnali futás után sajnos éber gyermekek vártak itthon, de gondoltam, hagyom őket egyedül kibontakozni, én pedig beheveredek Énok ágyába "felügyelni". De ő ezt nem hagyta: "Anya a saját ágyában alszik!" - ezt sokat hallhatta pár hónapja, amikor hajlamos volt éjszaka átvándorolni hozzánk, örülök, hogy ha akkor nem is látszott rajta, de azért beépült a tudás :)
Tehát a beszéd alakul, jóllehet az igeidőket még nem alkalmazza következetesen jól, és néha elég fura a ragozás (a "pelusot" és az "Illéset" még hagyján, de hogy a "futik" honnan jött?!).
Viszont lett szorongásos drámánk: Niki régóta állította, hogy szerinte nem hallhat jól, mert alig beszél a bölcsiben. Mi ezt sose vettük komolyan, itthon folyamatosan jár a csőre, de elvittük hallásvizsgálatra, és tényleg semmi baja nincs. Ez persze nem oldja meg azt a problémát, hogy nem beszél, sőt a probléma meg is duplázódott azzal a jelenséggel, hogy pisilni sem szeret a bölcsiben, ami pedig itthon már jó ideje zökkenőmentesen megy a vécébe. Itthon viszont a kakilás romlott el: hosszú és kínos vitustáncot jár, közben fájdalmasan óbégat, hogy "nem kell a kaka", és végül nem rendeltetésszerű helyre pottyan az áldás. Szóval valami baja van a gyermeknek, de meg vagyunk lőve. Egyelőre a sovány fegyvertár egy kakikönyvből áll, amiből többek között megtudtuk, hogy a vombat kocka alakút, a bálna pedig rózsaszínűt kakil :)
Hát milyen imádnivaló tekintet ez már
Felhasználtuk az összes legókockát plusz jó pár egyéb elemet
Bébinyúl
Egy régi Énokás videó Illéses párja, avagy Fáradt baba fura dolgokon kacag 2. (a hangot az adja, hogy a lábamat csiszatolom a nedves szőnyegen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése