Énoka kiszedi és megszerzi a roló egyik alkatrészét, egy semmire sem hasonlító tárgyat. Illés, a trendszetter mintájára a szájába veszi, szopogatja, rágogatja. Így eltölt pár percet tűnődő arccal, majd - nem fejtvén meg a talányt - a rá jellemző buzgó kíváncsisággal hozzám fordul:
- Anya, mit eszem?
Énoka szed a játszótéren virágot (=gazt) a család tagjainak, majd egy kislányt is ki szeretne tüntetni ezzel a figyelmességgel. A kislány vonakodik elfogadni, majd határozottan tiltakozik, és az anyukájához menekül. Énoka, a kosarat kapott udvarló, mufurc arccal támaszkodik a mászókának. De odamegy hozzá a kislány húga (aki előzőleg gátlástalanul tapogatta, ami egyáltalán nem jött be neki), és folytatja a nyomulást. Mire Énoka, ha ló nincs, szamár is jó alapon neki is szed egy virágot :)
Az étkezés hevében egy csöpp áfonyaszósz kerül Énok lábára, nem vesszük észre. Altatás közben a velőtrázó sikításra felmegyek.
- Anya, bibis a lábam! Piros a lábam! Mi ez? Mi ez? MI EZ?????
- Énoka, ez csak egy kis áfonya.
- Bibis! Puszit kérek! Nagyon fáj!!!
Illés lejön a délutáni alvásból, Énok még alszik. Rögtön ül az asztalhoz.
- Éhes vagy, kincsem?
Énok hirtelen megjelenik a lépcső tetején, és szabatosan közli:
- Énok nem éhes. Énoknak nem tetszik a pók.
- Milyen pók?
- Ott van a pók, nem tetszik!
- Találtál egy pókot?
- Igen, ott van pók szekrénynél! Bizony! Bizony! Sajnos!
Közösen megtekintjük a pókot, majd távozunk. Énok még mindig lamentál.
- Nem tetszik a pók. Menj innen, pók! (Bogyó és Babóca idézet) Büdös pók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése