Hazafelé

Bölcsiből hazafelé:
- Szerintem Apa haza fog jönni. Még az irodában van, ott dolgozik. Apa sokat dolgozik.
Együttérzést próbálok kicsikarni:
- Én is sokat dolgoztam. Jól el is fáradtam.
Nincs együttérzés, csak egy nagy ásítás:
- Én is nagyon elfáradtam. Ha hazaérek, megint látni fogom a Nyuszit és a Vauvaut. Ők már otthon várnak minket. Meg a Csibe, a Zsiráf és a Bárány (Illés állatai).
Illés kontributál:
- Beee!
Énok:
- Igen, a Bárány. Vagy úgy is lehet mondani, Bárányci.

Hajnali rémalak

Múltkor figyelmetlen voltam, és Illóc alvásáról nem bontottam ki a teljes igazságot: azt a szenzációt érthetetlen módon kihagytam, hogy többnyire átalussza az éjszakát! Viszont az odavezető út meglehetősen rögös: a nagy ágy adta lehetőségekkel élvezettel él, azaz kiszökik, császkál, sőt az aranyosan aludni próbáló Énokát molesztálja. Általában mikor felmegyünk Énoka panaszos jajgatására, Illóc vagy épp a haját huzigálja, vagy kényelmesen elterül a hátán, amit azért érthető, ha nehezményez.
Reggel pedig órát lehet igazítani hozzá, 5:50-kor kel, ami egy randa merénylet még az átalvást figyelembe véve is. De ma már beláttam, hogy meddő próbálkozás visszaaltatni vagy alvást sumákolni mellette, úgyhogy inkább elmentünk futni.
Túl nagy sportértéke nem volt, de azért jó volt, végül is reggel 7 előtt ritkán van az ember játszótéren :) És még egyedül sem voltunk, bár csak az egyik toronyban tanyázó két hajléktalan volt a társaság :(

És ilyen remek beszélgetéseket folytatott magával:
- Csúszda ott, ott! Anya, gyeje! Ülj le! (merthogy a babacsúszdákra rá se  néz, a minél magasabb, kanyargósabb, meredekebb kell neki, de egyedül bezzeg nem mer lecsúszni, csak az én ölemben) Egy-kettő-három-CSUSZI!!! Még egyszer? Jó! Anya, gyeje! (és így tovább elölről)

Amikor pedig bátorkodtam javasolni, hogy csússzon egyedül a kisebb csúszdán:
- Nyem-nyem! Másik csúszda! Anya, gyeje!

Illetve bemutatom még Énoka új (és valószínűleg tartós) fizimiskáját:

Így kezdődött, a katasztrófa előtti másodpercek:

És ez lett a vége:

Reggelre csak még rosszabb lett:

Hőstettek és értékelés

Ma azzal fogadtak a bölcsiben, hogy Illóc bilibe pisilt! Megpróbálkoztak vele, ő pedig élt a lehetőséggel. És én szaranya vagyok, és nem voltam ott ennél a megható pillanatnál!
Hazajőve pedig gondoltam magamban, megtanítom Énokát olvasni (=felismerni a nevét). Felírtam, hogy Énok, erre ő elolvasta, hogy Énok. És ugyanígy jártam Illés, Apa és Anya esetében is. Persze sokat kéri, hogy írjunk le dolgokat, de nem gondoltam, hogy ennyire meg is ragad benne.

Megszületett a bölcsis értékelése is, zárójelben a megjegyzéseim:

Érkezéskor Énok nehezen válik el az anyától/apától. Néha sír vagy épp ellenkezik a bejövetelnél. Érkezés után nem kezd rögtön a játékba, hanem megáll a csoportszobában és nézi, hogy a többiek mit csinálnak. Kell neki a feloldódáshoz 5-6 perc és utána ő is bekapcsolódik a játéktevékenységbe (ez micsoda szó!). Hol egyedül, hol csoportosan.
A gondozó/nevelőnőjét elfogadja, kéréseit meghallgatja és eleget is tesz. A gondozási feladatokat, tevékenységeket közösen oldjuk meg (ez nem tudom, mit jelent).
Társaival való kapcsolata nagyon jó. Szeret a többiekkel játszani, sokat beszél hozzájuk. Nagyon elfogadó és türelmes a nála kisebb gyerekekkel. Szívesen segít nekik.
A csoportban nagyon szeret könyveket nézni, autózni és a nagy kedvenc a kirakó és a számokkal történő játék (vers, mondóka, kirakó, számolgató, óra stb.).
Az udvaron töltött játékidőben inkább homokozik és motorozik. Okos és vidám, szabályokat betartó gyermek.
Önállóság terén, már nem igényel segítséget, mindent saját maga végez az ő kis tempójában. Szobatiszta és önállóan öltözködik fel és le (itthon annyira nem tesz ki magáért, bár valóban képes rá).
Étkezésnél már felismeri a helyét és kivárja a sorrendet. Egyedül étkezik, nem kíván segítséget. Tisztán eszik, kanalat szépen fogja. Nem egy válogatós gyermek, mindent megeszik, és jóízűen bőséggel mindent megeszik.
Énok egy aranyos, csendes gyermek (na itt tuti felröttyen a család. Nem is örülök ennek a pontnak, jobban örülnék, ha ott is inkább a szertelen önmaga lenne), aki már szinte semmiben nem igényel nagy segítséget. Alvásnál a délutáni pihenőidőben eleinte csak pihent (anya elmondása szerint otthon már nem aludt), de fokozatosan ismét visszatért az alvás. Most már ügyesen elalszik és végigaludja az alvásidőt. Alvásnál egy boci és egy malac van felváltva.

Testsúly: 15,2 kg (ez 54. percentilis, de egyébként soknak tűnik)
Magassága: 99 cm (ez is 54)

A gyermek mindig igazat mond

Énoka a Szörnyoszauruszos könyvet akarja.
Máté:
- Jaj, azt ne, arra nagyon vigyázni kell, és most nem vagytok olyan állapotban.
Énoka:
- De vagyunk olyan állatok!

Baja

Vidáman a hosszú úton

Gemenci kisvasút

Kirándulás vagy valami olyasmi

Szegény Illóc nagyon elfáradt

Amíg Apa félmaratont futott, a gyerekek ügyesen játszottak

PicIlló

Egyéni csúcs után

Muti az érmet!

Házi örömök

Ez a másfél-1 hónapos elmaradás feldolgozása.
Azóta nagy változások történtek: Illóc nagyfiú lett: kiköltözött a rácsos ágyból, leszokott a szopiról (végre! éljen!), nagyon sokat okosodott és már mond pár rövid mondatot is a rengeteg új szó mellett. Táncol és énekel: kedvenc dala a Boldog szülinapot, abszolút felismerhető dallammal és szöveggel :)
Énoka mulatságból számol el kilencvenig, továbbra is meglep minket olykor kivonási tudományával, és intenzíven érdeklődik az olvasás iránt. A hisztik látványosan visszaszorultak, nagyon kedves ("majd otthon próbáljuk ki, hogy mindenki megöleli egymást!" "Anyu, olyan jó, hogy itt vagy!" lefekvés előtt Illócot is megöleli stb.)
Ha pedig együtt játszanak, négyzetre emelődik a cukiság :)

 Duplagitáros

Játszóház művészien

És vadul

Sztárfotó Misi papucikáról (ahogy Énu mondaná)

A kisfiak kedvenc játéka, a boszorkányozás zajlik éppen (boszorkányokat keresnek, és ijedeznek, röhögcsélnek)

 No comment

Meghitt pillanat Ani mamával

Még kabátban húsvétkor

Favágás és kerti ügyek

Történelmi elmaradásban vagyunk, a poszthiány nem azt jelenti, hogy ne pörögnének az események, épp ellenkezőleg! Sajnos a dolgozó anyukák táborába léptem, úgy tűnik, a blog az elsőszámú áldozat (a második a háztartás, szerencsére legalább a gyermekek nem panaszkodnak).

A pótlást kertészeti beszámolóval kezdem, egyik kedvencem volt:

Énoka találkozik tavalyi jóbarátjával:
- Óóó, nézd, Anya! Dodó bácsi! (=bodobács)

A kert új funkciója

Új járgány

Azért ez sem rossz

Amíg Misi papa odabenn segédkezik, garázda elemek lenyúlták az autóját

A nagy kaland: favágás!

 Haladnak a srácok

Fiúk a martalékon

A rönkön meg jól lehet zabálni

Anyával a függőágyban

 Egyelőre ennyi, igyekszem a többivel :)