Talál egy picike botot:
- Óóó, itt az irányítókészlet!!!
Autóban:
- Anya, olyan szomorú vagyok.
- Miért vagy szomorú, kincsem???
- (tragikus hangon) Majd otthon elmesélem.
- De mondd el inkább most!
- Nem, majd otthon!
Leparkolunk:
- Most elmondod, miért vagy szomorú?
- Nem, majd otthon!
- De, szívem, tudni szeretném!
- Jó, akkor elmondom.
(Gyászos csend, gondterhelten mered maga elé)
- Na?
- (megtört suttogás) Azért vagyok szomorú, mert a kis játszótéren csak egy csúszda van.
Énoka mostanában sajnos visszatért a hisztikorszakba, rettenetes nyígásával elevenen zsigerel ki minket, és ráadásul sokszor éjszaka is rátör a démon.
Én meg - Vekerdy ide vagy oda - azt gondolom, hogy egy ekkora gyerek értelmére már lehet hatni, úgyhogy a legingerlőbb produkcióit (iszonyú hosszú ideig való nyígás, semmi reakció semmire, ölelési kísérletünkre ütés stb) egy rajzolt csúnya fejjel honoráltam (na jó, nem racionalizálok: valójában idegállapotban voltam, és muszáj volt valami agresszívat cselekedni :()
Jó pár fejet összegyűjtött így az elmúlt pár hétben, már amennyi látható maradt belőlük, mert őrjöngve próbálta letörölni a tábláról a fejeket, gondolván hogy akkor a bűnök is törlődnek.
Úgyhogy elég mély sebeket ütött a dolog (a pedagógiai haszna pedig kétséges), viszont ma fantasztikus dolog történt!
Illóc nagy csigabiga-fanatikus, úgy emlékezett, hogy hagyott az autóban pár példányt, és kétségbeesve döbbent rá, hogy tévedett. De Énoka hezitálás nélkül odaadta neki a saját egyetlen csigáját, és ezért a szuperkedvességért óriási dicséretben és egy szép mosolygós fejben részesült. Annyira jó volt látni, hogy milyen büszke magára és mennyire örül neki, többször odament gyönyörködni benne, és meg is jegyezte:
- Anya, én olyan vidám vagyok, hogy kaptam egy vidám fejet!
Cuki formában volt az este:
A konyhában dudolásztam magamban az Animal Cannibals klasszikusát ("U-úúú, kérek egy puszikát"), mire menten ott termett a nappaliból:
- Anya, én adok puszit. Hová kéred? Az arcodra?
És:
- Anya, miért vagy szomorú?
- Mert Attila bácsi nem tudja megcsinálni a teraszt.
(elmereng, mintha átgondolná, ő tud-e segíteni, majd:)
- Megöleljelek?
Szóval Vekerdynek bizonyára igaza van, hogy a pozitív megerősítés többet ér, mint a büntetés, de akkor mit csináljon az ember hajnali fél 3-kor, mikor már másfél órája megy a műsor, és semmi pozitívra nem reagál, csak verekszik?!
Egyéb aranyosság:
(Széken hintázva):
- Hinta, palinta, hintázik a székmanó!
Illóc leggyakrabban alkalmazott szófordulata pedig: "Nyeeem! Én! Én egyedül!" A második viszont: "Anya, segíts!" Harmadik helyen: "Ölelés!" Pontot érő helyen: "Ellenőr! Ellenőr hol van?" (Thomas, a gőzmozdonyból) és "Fehér autó! Fehér autó hol van?"
Ő is kedveli a Bogyó és Babócát, viszont a címét illetően tévedésben van: a gyakran énekelgetett főcímzene után sokáig "Jóbarát kalandja" néven emlegette, ez mostanában változott "Babóca kalandjára". Általában elvárja, hogy az ágyban is legyen vele egy könyv, ha ez véletlenül elmarad, felháborodva bömböl: "Kalandja! Kalandja hol van!"
