Volt egy babaláma, nagyon aranyos volt, Illésnek nagyon tetszett, utána árgus szemekkel leste a további babaállatokat.
Nagy volt tehát az öröme az emu kifutójában:
- Babamadár! - mutatott egy verébre.
Az állatsimogatóban én léptem be elsőként a kecskék közé, rögtön fel is másztak rám a zoocsemegét keresve. Az egyik viszont kerek-perec kitépte a kezemből a térképet, és elropogtatta :)
A barátai tovább rohamoztak, az egyik még belém is öklelt, néhány másik pedig beszabadult a zsilipterületre, ahonnan csak hosszas szenvedéssel tudtuk kirakni őket - az egyiket Máté megragadta és kitette, a másik viszont nem volt benne ebben a buliban, ő még a kerítésen is majdnem kiugrott, a frászt hozva az addig rajtunk röhögő kölkökre.
Babamandrill is volt, őt és a mamáját hosszasan csodáltuk, a valóban félelmetes papáról Illés viszont nem volt nagy véleménnyel, pedig nagyon szereti a majmokat, otthonra is szeretne egyet.
- Ez a nagy böhöm majom nem tetszik. Ilyet nem is kérnék otthonra. Ha ilyen lenne az apukám...meg is őrülnék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése