A párbaj - Énok meséje

 Egyszer élt egy komodói sárkány. Nohúnak hívták. De ő különbözött a többiektől. Ő a gyümölcsöt szerette. Ezért a többiek kigúnyolták.

Éppen történt egyszer, hogy főszereplőnk reggelizett. Papaját evett. Sajnos arra somfordált Ighú, egy másik komodói sárkány.

- Hahó! - kiáltott Ighú - Nohú papaját eszik! Ezt nézzétek!

- Kit érdekel? - morogta Nohú. De nem mert megszólalni. Tovább evett. Közben jó sokan odamentek Ighú kiáltozására.

- Nézzétek, milyen lötty karjai vannak! - így az egyik.

- Túl girhes! Nem adnak neki elég ételt! - úgy a másik.

- Olyan szegények! Túl gyenge! Túl béna! - csúfolódott Ighú.

Nohúnál itt már akkora volt a düh, hogy majdnem szétdurrant.

- Verekedni akarsz? - kérdezte Nohú - Gyere! Csak nem félsz?

- Oké. De úgy foglak elverni, hogy jajj! Amúgy túl jó vagyok hozzád képest - közölte Ighú, és megfeszítette izmait. 

- Készen állok - suttogta a löttylábú.

- Ajjajjajaj! Nem most lesz a párbaj! Egy hónap múlva! - mondta a másik.

Így hát Nohú bőségesen ehette a papajákat, mert egyfolytába ráért. Azért gyúrt is egy kicsit.

- Letelt egy hónap! - hörögte Nohú - Gyerünk! Szedd össze magad, Nohú!

Kivonult a tisztásra. Ighú már várta. Élesítette a körmeit.

- Helló! - röhögte Ighú.

Majd lábat fogtak, és elkezdődött a párviadal. Először Ighú támadott. Izmait megfeszítve ráugrott a másikra, és kegyetlenül püfölni kezdte. Koromfekete szemében izzott a gyűlölet és a fájdalom, mivel Nohú teljes erőből belerúgott Ighú hasába. Ighú egy ideig csak hápogni tudott, de aztán felocsódott a meglepiből, és két kézzell, két oldalról Nohú arcába ugrott. Így ment a harc menete körülbelül még negyed óráig, amikor Nohú szenzációs helyzetbe került. Két lábát fogta, viszont ő alul, oldalra fekve. Nohú összeszedte megmaradt erejét, átpenderítette Ighút a saját testén. A nézőközönség ezt tapssal jutalmazta meg. Ighú repült egy kicsit. Azután földet ért, és feküdt a füvön egy kicsit. Majd felállt.

- Győztél - kiáltotta Ighú.

- A papaja miatt van - mondta Nohú.

- Lehet, hogy átállok a papajára - közölte Ighú - Amúgy bocsi.

Lábat fogtak, s elindultak Nohú kunyhója felé. Odaértek.

- Adj papaját.

Nohú felsóhajtott, és odanyújtott egy papaját. Ighú beleharapott.

- Ez tök finom - mondta Ighú - Még egyszer bocs, hogy kigúnyoltalak.

Azóta is legjobb barátok, és azóta is Papa-Ninjának hívják őket.