Énok és Illés könyve: Nyaralás!

Megjöttünk a nyaralásból! Igazán jól sikerült, de kaptunk némi ízelítőt a kisgyermekes utazás kihívásaiból:

- bekakkantás a medence szélén és ezzel a vízrebocsátás szabotálása
- telibepisilt Apa, a lepattanó csöppeket a gyönyörűséges padlószőnyeg fogta fel
- vajas felével a kárpitozott barokk székre hulló kakis pelus
- 3 réteg mélységben lehányt franciaágy (+ a rémület, mert meg sosem hányt ezelőtt)
- a pelusvödör környékén terjengő átható vaníliaszagtól ájuldozó Anya és a rakomány rejtekutakon való deponálása (annyi pudingos pelust termelt, amennyit máskor 2-3 hét alatt szokott összehozni)
- az étteremben ultrahangon áriázó gyermek, ami egyébként vicces és aranyos, de megértem, ha valaki nem tud tőle kellőképpen koncentrálni a csirkecombra

- az éneklés néha átcsapott háborgásba, mire én, a konformista, kivettem a járgányból, így ha elkényeztetődik, az emiatt lesz. Arra sajnos csak az utolsó reggelinél jöttünk rá, hogy a nyugodt étkezés záloga a hasra fektetett kisded ("hasmánt ördög")
- az esti fektetés után sötétben és csendben kuksoló szülők

- a nyilvános szopik listáját jelentősen bővítettük, de eközben annyi ember kísérhette figyelemmel a tevékenységet, hogy azt hiszem, nem bánom, ha egy ideig unalmasan, a négy fal között hódolunk a szenvedélynek. A kihalt erdőben keljfeljancsikent tűntek fel a turisták, ráadásul volt, aki a szomszédos padra telepedett, hogy élvezze a kilátást (a hegyekre, remélhetőleg, nem ránk). Esztergom belvárosában pedig egy nő ötször is elhaladt mellettünk, biztos el akarta lesni a mesterfogásokat.

De nagy örömünkre bebizonyosodott, hogy kisbabával is lehet utazni, elég sok helyre eljutottunk (Énok valószínűleg kevesebbel is beérte volna, én meg többet akartam):

- voltunk Dobogókőn (újabb 4-5 km túra)

- részt vettünk egy esztergomi városnézős nyomozáson, amit fel kellett adnunk, mert hiába érdeklődtünk előzőleg, hogy babakocsibarát-e az útvonal, a felénél kiderült, hogy nagyon nem. Panaszunkat nem méltányolták, így hát határozottan nem ajánljuk a szervezőket. De legalább gyönyörködhettem a felbosszantott Máté ritka látványában.

- átsétáltunk Párkányba (legnagyobb sajnálatomra senki nem akarta megnézni a cuki igazolványképet), úgyhogy már külföldön is volt!

- meglátogattuk a helyi lakos Zsuzsit, Petit, Lujzit (4), Ervint (2) és a kis haslakót.

- sokat fürödtünk

- sőt a szülők még pingpongozásra is vetemedtek.

Nagyon elégedettek lehetünk, másodjára is így csinálnánk. Az eddigi utazásainkon mindig putri szállásokat választottunk, de tulajdonképpen nem rossz dolog, hogy Énoka rákényszerített minket az urizálásra :)

Közben pedig töretlen fejlődésnek lehettünk tanúi: a vízben sokkal jobban érezte magát, mint eddig az úszáson, még játszani és gagyogni is méltóztatott.

Emellett kimondta első szavát: PÖ, amit már látszólag tudatosan artikulál. Még nem tudjuk, hogy mit jelent, de valószínűleg azt, hogy "szejetlek" :)

És az igazi szenzáció: megtanult kacagni! Az örömét eddig is kifejezte mindenféle hangokkal, de ez az igazi telivér, gurgulázó nevetés!

Dobogókő