Színvonalas játékok

A leszaggatott zokni visszavág

A lufi megkapja a magáét

Virágszemű Anya is megkapja a magáét

15 hónapos!

Státusz

Súly, hosszúság

A súlya a mai státusz szerint 10,5 kg, a hossza 80 cm körül, de egyik mérés sem volt megbízható, irdatlan sajtkukackodás folyt. Ruhaméret 86.

Mozgásfejlődés

Szépen jár, szaladni még nem tud, csak gyorsan menni. A motorozás nem fejlődött, szerinte a motor és minden kerekes tárgy rendeltetésszerű használata a tologatás.
Finommotorikában a csavarást tanuljuk, de még csak részeredmények vannak, egyelőre a nyers erőt preferálná inkább.

Beszédfejlődés

Vannak szavak, amiket utánoz vagy többé-kevésbé érthetően mond (pl. ablak). A kedvenc szava az apa, de ezalatt több mindent ért: Apa, lámpa és pápá is lehet. Gondolom, nincs lemaradva, de azért mondhatna több mindent.

Értelmi/érzelmi fejlődés, temperamentum

Nagyon huncut a fiú, sokszor szándékosan rosszalkodik. Az is kezd elválni, hogy mi nem érdekli küönösképp: állatmutogatás, testrészmutogatás, formabedobó (bár mindhármat tudja).
Én eddig azt gondoltam, hogy egy normál vérmérsékletű gyermek, de mivel mostanában sokszor voltunk foglalkozásokon és más gyerekek között, kezdek kételkedni: érdekes módon mindenki nyugton tudott maradni és érdemben részt venni az adott programon, míg Molnár Énok, pár másik renitenssel karöltve ment leszaggatni a függönyt, belekotorni más táskájába, beülni más babakocsijába, cipőket lopdosni stb. Ugyanakkor a bölcsiben szokták dicsérni, hogy milyen szépen viselkedik a nagyobbak programjain.
Azt is sokszor halljuk másoktól, hogy milyen érdeklődő gyermek, és tényleg az (ez vajon az izgágaság szebb szóval?). Egyszerűen képtelen nyugton maradni, valami mindig kell neki, valahová mindig menni kell, így a babás napok után szinte jólesik a munkahelyen pihenni egy jót.
A hiszti talán kicsit enyhült, de azért még mindig elég határozottan fejezi ki az akaratát. És sokszor velünk dolgoztat, amit sokkal szívesebben vennék, ha azt mondaná hozzá, hogy "kérem" "Apa" "Anya", de ő csak ránk morran, hogy "hö".

Napirend

Kevesebbet alszik, jobbára csak 2 órát, sokszor még annyit sem, nagy bánatomra. Mostanában az altatás volt, hogy nehezebb, vagy legalábbis hosszabb volt: igényelte, hogy valaki ott legyen vele, amíg elalszik.

Kedvenc tevékenységek

Továbbra is rakosgatás-építkezés, labda, kisautó-tologatás, bármi más nagyméretű dolog tologatása (ebben sajnos sem mi, sem Niki nem tudunk azonosulni, ezért mind itthon, mind a bölcsiben el lehettek rejtve a tologatható tárgyak). A pohártorony a kedvenc, elalvás előtt mindig azzal játszik. Egyébként is olyan, mint a szultán a háremhölgyekkel: minden este kiválaszt 2-3 dolgot, amit felvisz a lépcsőn, és az ágyába akar tenni. Legutóbb egy nejlonzacskó és egy dió lett a kiválasztott, előtte pedig a baromi nehéz sütifaló bödön (zengett a ház, ahogy vonszolta fel a lépcsőn). Sajnos egyikkel sem engedtük az együttalvást.
Update egy kicsivel későbbről: egy szót sem szólhatok, ugyanis a mai szórakozás az volt, hogy lelkesen hurcolta a bödönt a fürdőszobába, hogy a vécébe ürítse a tartalmát, majd utánaküldje a bödönt magát is, és mint aki jól végezte dolgát, rácsukja a fedelet. A szegény bödön meg vidáman mondogatta, hogy "finom!" :)
A szabadban és a játszótéren is nagyon szeret vadulni, csúszdázni már egész szépen tud szabályszerűen (lábakat előre teszi, majd ülve csúszik).

Étkezési/egészségi ügyek

A fantomfogak továbbra sem bukkantak elő (a nyáladzás mértékét mindenki képzelje hozzá - alul fogja lőni).
Betegség talán már vagy egy hónapja nem volt, bár néha hörög, de a réminhalátor mindig gyorsan elmulasztja.
Az étkezés egész jó, mind mennyiségben, mind technikában: tud már önállóan kanalazni, de azért megosztjuk a munkát. Az árnyoldal, ami a hónapok múltával egyre sötétebbé válik: a dobálózás, ami bekövetkezhet akkor, ha már nem éhes, de akkor is, ha csak simán pimaszkodik. Bevallom, hogy ez engem teljesen kiakaszt. Az hatással van rá, ha rádörrennek, de sajnos csak a biggyesztés és sértődés erejéig, visszatartó ereje nincs :(

Vicces renitens

Heti sztorik:


Mondókázós-éneklős eseményre mentünk, ami végül elmaradt, de amíg vártuk, mi lesz, Énoka belógott a szomszéd teremben tartott idősek tornájára. A bácsik-nénik nagyon örültek neki, meg annak is, hogy így van indok ellógni a gyakorlatokat, Énoka pedig ügyesen emelgette velük a karját, sétált körbe, biccengette a fejét, és természetesen szórta a mosolyokat. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen ennivaló, jó fej gyerkőcöm van.


Másnap pedig a Gellért-hegyen tekeregtünk, ahol belefutottunk egy rendezvénybe. Kiszúrta, hogy a színpad alatt tárolják a díjkiosztóra szánt ajándék nasikat. Bekúszott és elkezdte fosztogatni a dobozokat, a színpad pedig olyan alacsony volt, hogy sem Máté, sem a biztonsági őr nem tudott utánamászni. Végül valahogy sikerült kipiszkálni, utána pedig a színpad előtt táncikált (=ritmusosan guggolászott) a zenére.


És egy pikánsabb darab, de akkorát nevettem, hogy nem lehet kihagyni:
Testrészmutogatóst játszottunk, rámutatott a kukira, és közölte: kígyó.


Ez a történet pedig remek átvezetés a hírhez, hogy kiderült: ismét fiacskát várunk!

Igazi férfi

Énoka remekül hozza a nemi sztereotípiákat: nagy affinitást mutat az építőjátékok és a kisautók tologatása iránt, sőt mindennemű járgány azonnal felkelti az érdeklődését (értsd: mint a cápa indul meg a vérszagra), ami jónéhány konfliktus forrása volt már a gazdag járműparkú játszótéren. Ezzel szemben az nem érdekli, hogy játékkonyhában főzőcskézzen vagy békésen homokot szitálgasson.
Az is nagyon férfias, hogy nagyon kalandvágyó: a bölcsiben minden héten legalább egyszer azzal fogadnak, hogy már megint hová mászott fel, ahová pedig a bölcsi egész fennállása alatt nem ment senki.
De az is eklatáns lehet, hogy ma először (de nem utoljára) kellett átélnem, hogy vállon hurcolom el a színhelyről a fékezhetetlenül hisztiző gyereket: a kiváltó ok pedig nem más volt, mint hogy kocsmába akart menni! Motoroztunk az utcán, elhaladtunk a kocsma mellett, Énoka bekukkantott, majd nyílegyenesen begurult a kis lovacskájával a helyiségbe. A benti egyének szúrósan felénk fordultak, mire én gyerekestül kihátráltam. Énoka ekkor még úgy csinált, mint aki hajlandó továbbmenni, de villámgyorsan megfordult, és újra odabent volt. Mivel a fickók továbbra sem mosolyogtak, kivonszoltam, és átadhattuk magunkat a balhé gyönyöreinek. A földhöz épp nem verte magát, de leült, és ott bömbölt.
Ha ez az akaratoskodás nemspecifikus, akkor lehet, hogy kipróbálnék egy kislányt - jövő hétfőn talán megtudjuk, mivel állunk szemben. Ráadásul ötvözi a két nem kellemetlen vonásait: nagy eltökéltséggel és hangerővel ordít (a játszótéren a kislányok sírását mindig sokkal kellemesebbnek találom), de kiegészíti a hisztis felhangú szirénázással meg nyöszörgéssel.
De összességében nagyon hasonlít a reklámok férfiképére: barkácsolás, járgányok, hegymászás, sörözés. Sőt múltkor letépett egy pitypangot, és a kezembe adta!
Amiben viszont szakít a hagyományokkal: az igazi férfi besegít a háztartásban!

Porszívózik:

Söpröget:

Törölgeti a kilögybölt tejet:

Ebéd utáni produkciók

Arról az ebéd előtti - mérsékelt jófejségről tanúságot tevő - produkcióról se feledkezzünk meg, amikor véletlenül beleült az egyik élesebb szélű játékába, ezen bepöccent, megragadta, odavitte az ablakhoz, és kidobta :)

További cukiságok

Miután az elmúlt másfél órát csillapíthatatlan üvöltéssel töltötte, Énoka végre elszunnyadt az ölemben, a nadrágomat áztatva és mozdulatlanságra kárhoztatva - így blogot írok.
Persze a véleményét anyai képességeimről még alvás közben is fenntartja:

Volt már egy hasonló kép párhetes korából, hiába, vannak dolgok, amik nem változnak.

Na de nem ez a cukiság!
Sajnos egyelőre nem sikerült videózni, de feltétlenül ebbe a sorba kívánkozik a telefonálás: a füléhez tartja a telefont (vagy bármilyen egyéb megfelelő tárgyat, például egy darab sajtot), gyalogol és magyaráz közben, néha figyelmesen hallgat.

Azt már nagyon tudja, hogy melyik ruhadarab hová való, főleg a zoknival szeret kísérletezni, hogy a lábára ügyeskedje.

Új szokása, hogy önként bemászik a babakocsiba, magára húzza a hevedereket, pihenget, és várja, hogy induljon a hintó. Múltkor még pizsiben volt, de már rátört a mehetnék:

Itt meg épp félelmetes piros szellem a szárítóról leszaggatott ruhák között:

Erről az önálló kanalazásról jobbnál jobb képek születtek, és azóta már egyszer megtörtént az a forradalmi esemény, hogy egyedül fogyasztotta hatékonyan a kanalazós reggelijét!

Napjaink tetemes részét teszi ki a játszóterezés, erről is néhány kép:

Tegnap már hajlandó volt szabályosan, ülve csúszni, hurrá.

A házát belakta, még gardrób (tükör) és könyvtárszoba (könyvek) is van benne

Profi búgócsigázó

Az egészségi állapotról megint nincsenek jó hírek, pedig múlt héten jó pár napig pihentethettük az orrszívót, így megalapozottan reméltük, hogy vége a betegségeknek. De aztán megint elindult az orra, ma éjjel pedig nagyon sokat köhögött, az inhalátort is be kellett vetni (amire én jóbarátként tekintek, mert látványos eredményt hoz, de Énoka nem osztozik ebben az érzésben).