Az is nagyon férfias, hogy nagyon kalandvágyó: a bölcsiben minden héten legalább egyszer azzal fogadnak, hogy már megint hová mászott fel, ahová pedig a bölcsi egész fennállása alatt nem ment senki.
De az is eklatáns lehet, hogy ma először (de nem utoljára) kellett átélnem, hogy vállon hurcolom el a színhelyről a fékezhetetlenül hisztiző gyereket: a kiváltó ok pedig nem más volt, mint hogy kocsmába akart menni! Motoroztunk az utcán, elhaladtunk a kocsma mellett, Énoka bekukkantott, majd nyílegyenesen begurult a kis lovacskájával a helyiségbe. A benti egyének szúrósan felénk fordultak, mire én gyerekestül kihátráltam. Énoka ekkor még úgy csinált, mint aki hajlandó továbbmenni, de villámgyorsan megfordult, és újra odabent volt. Mivel a fickók továbbra sem mosolyogtak, kivonszoltam, és átadhattuk magunkat a balhé gyönyöreinek. A földhöz épp nem verte magát, de leült, és ott bömbölt.
Ha ez az akaratoskodás nemspecifikus, akkor lehet, hogy kipróbálnék egy kislányt - jövő hétfőn talán megtudjuk, mivel állunk szemben. Ráadásul ötvözi a két nem kellemetlen vonásait: nagy eltökéltséggel és hangerővel ordít (a játszótéren a kislányok sírását mindig sokkal kellemesebbnek találom), de kiegészíti a hisztis felhangú szirénázással meg nyöszörgéssel.
De összességében nagyon hasonlít a reklámok férfiképére: barkácsolás, járgányok, hegymászás, sörözés. Sőt múltkor letépett egy pitypangot, és a kezembe adta!
Amiben viszont szakít a hagyományokkal: az igazi férfi besegít a háztartásban!
Porszívózik:
Söpröget:
Törölgeti a kilögybölt tejet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése