16 hónapos!

Státusz

Súly, hosszúság

Mivel a súlya az első (Anyába kapaszkodós) mérés során nem érte el a múlt havit, inkább nem firtattuk a dolgot a védőnővel. A hosszát nem tudtuk lemérni. Ruhaméret 86.

Mozgásfejlődés

Végre tud motorozni! Nem a szenvedélye, és legalább annyit tologat, de legalább már tudja, hogy kell. Ráadásul szépen váltott lábbal csinálja. A csúszdázás is már teljesen szabályszerű, lábakkal előre megy, és utána a lépcsőn megy fel, nem a csúszdán próbál visszamászni.
Az itthoni lépcsőn szeretne önállósodni, eltol magától, még biztosítani sem szabad, és lefelé két lábon szeretne menni, pedig még kurták hozzá a lábacskák.

Beszédfejlődés

Nincs áttörés, de talán több mindent próbál utánozni. Pedig jó lenne, ha süvöltés helyett inkább kifejtené, mi a problémája.

Értelmi/érzelmi fejlődés, temperamentum

Mit mondhatnék. Visszanézve az elmúlt hetek bejegyzéseit, mind arról panaszkodott, hogy milyen kis izgága, háklis, szófogadatlan akarnok. Pedig a heti mélypontról meg sem emlékeztem, aminek a fő kiváltója egy bődületes hiszti volt a boltban, és aminek egyetlen sikere az volt, hogy csak félúton hazafelé sírtam el magam, nem a helyszínen.
Az nagyon-nagyon ritka alkalom, hogy megül egy helyben, akár otthon (mert akkor az ajtót veri, hogy menjünk már valahová), akár mondjuk a játszótéren vagyunk. A szokásos 2,5-3 órás játszózás után mindketten úgy elfáradunk, hogy kb. egy időben vonulunk ágyba.
Én továbbra is érdeklődő és értelmes gyermeknek látom :) Szeret rovarokat nézegetni, galambokat kergetni, szimpátiáját pedig azzal fejezi ki, hogy az alanynak homokot vagy kavicsot adományoz. A kiskorúakkal szépen kijön, mindig megy bandázni.
Mindent megért, és tudja, minek hol van a helye. Este szépen segít is nekem rámolni, ügyesen gyűjtögeti a mágneseket, építőkockákat.
Koreográfiákkal szoktuk szórakoztatni magunkat: felszólításra átbújik a lábunk között, guggol, sőőőt: a szereted Anyát? kérdésre hevesen bólogat :)

Napirend

Napi egy 2-3 órás alvás, a bölcsiben ebéd után, otthon 10-11 körül. Az altatás sokkal jobb, felolvasunk neki, és utána általában magától elalszik. Viszont éjszaka sajnos ritkán van, hogy ne kéne kelni simogatni :( Tartós beavatkozást nem igényel, de nekünk még az a kétszeri-háromszori pár perces kelés is fáj :( Vajon meg fog javulni?
Az viszont aranyos, hogy ha elálmosodik, elkezdi ostromolni a lépcsőajtót, illetve ha már nagyon fáradt, úgy csinál, mintha valami begurult volna a bútorok alá, hogy bekukucskálva kicsit feküdhessen egy kicsit :)

Kedvenc tevékenységek

Rakodás, építés, autózás, gyümölcsszeletelés, tánc. Játszótéren mások motorja, mások labdája és mások homokozójátékai, főleg a tölcséres szettek, ha valaki lát ilyet, ne habozzon megelőlegezni nekünk.
Kedvenc tevékenység: takarítás :)

Étkezési/egészségi ügyek

Fog nincs. December 10-én jött ki az utolsó, nem értem, hol késlekednek.
Kicsi hörgés-orrfolyás-köhögés megint gyakran van, főleg alvás közben, hogy még vidámabbak legyenek az éjszakák.
Az étkezésben a héten egyszer megette az én főztömet (íztelen krumplipüré íztelen tonhalfasírttal, bár utána só-liszt gyurmából próbálta pótolni a sómennyiséget), lassan talán visszamerészkedek a főzéshez. Egyébként meg szól, ha éhes (főleg a tejét szokta követelni), bár ez nem garancia semmire.
Kedvenc táplálék: Ambroxol szirup és a napi C-D vitaminkoktélja.

Nem a mi hetünk

Anélkül, hogy bármi különösebb szörnyűség történt volna, ez a hét nem volt annyira sikeres: sem Énoka, sem az élet egyéb, kevésbé fontos területei hozták a formájukat. Bárcsak mondhatnánk, hogy a hétvége feledtette a hétköznapokat, de a cudar idő és az Énokát és engem sújtó nátha csak tetézte a kellemetlenségeket.
Velem még talán nincs is gond, de Énokánál éjszaka legalább 5-ször kell kelni simogatni, itatni stb., ma éjjel meg igazán csúcsra járatott minket: a 9 órás (tehát kései) nem zökkenőmentes elalvás után megszámlálhatatlanul sokszor sírt fel, majd ezek után már hajnali fél 6-kor konstatálhattuk, hogy immár eljött számunkra a reggel :(
Az étkezéssel már nem akartam fokozni a megpróbáltatásokat, így ezen a héten is bölcsikoszt volt (ami jól csúszik), egyedül egy banánkrémes pitével próbáltam visszaférkőzni a kegyeibe, de sikertelenül.
Bevezettük viszont az altatáskori mesélést, egész jó tapasztalataink vannak eddig. Emellett pedig a tárgyfüggőség fokozódását figyelhettük meg: valamit mindig visz magával, ma reggel például a mi hálószobánkba tartozó szőrszőnyeggel és a szintén méretes Virsli kutyával vonult le, de sokszor beéri a kar- (és esetleg láb-)perecként viselt karikákkal.
Egyébként pedig irtó  pimasz, a "nem" azt jelenti számára, hogy azonnal, fokozott intenzitással, plusz csúfondáros vigyorral kell folytatnia a tiltott tevékenységet.
Jó hír, hogy a lakásban már hajlandó motorozni. És elérte az evolúció homo habilis szintjét: a furulyával ügyesen piszkálta ki az asztal alá begurult tárgyakat, és a fakéssel fagyümölcsöket szeletelt.
És még cukiság is akadt kistesó-témában: egyrészt most már nem csak simogatja, hanem puszilja is a hasat: ez a mostani náthás időkben úgy néz ki, hogy puszil, majd simogatás ürügyén szétkeni rajta a taknyot. Múltkor meg Jengát játszottak a porontyok: Énoka a hasamra rakosgatta a mágneseit, a kistesó pedig lerugdalta őket :)

Két vidám kép jut a hétre:

Fukszos maffiózó az üzleti ügyeit intézi

Még a napgéppel lehetett volna fokozni a hatást, de azt csak később kapta

Elromlott

Nem tudom, hogy a titokzatos, hol felbukkanó, hol eltűnő betegség következményeit nyögjük-e, de valamit nagyon nyögünk: három kulcsfolyamatban is nehézségek léptek fel.

Az altatás nem könnyű mostanában, továbbra is igényli, hogy valaki akár egy órán keresztül üljön mellette, míg elalszik, és azonnal felpattan, ha az illető elosonni készül. És hiába a küzdelem, ugyanis éjszaka van, hogy háromszor-négyszer is ébred, semmi komoly baja nincs, csak meg kell simogatni. Ez néha működik, néha viszont az altatásos folyamat lép életbe. Nyilván el vagyunk kényeztetve, de mondjuk hajnali 4 és 5 között üldögélni a kiságy mellett nem kellemes. Ma éjjel alacsony szinten volt az ellenállóképességem, ezért kihúztam a fotelt, és felkészültem, hogy ott töltöm az éjszaka kurta hátralévő részét, de bármikor moccantam egyet, Énoka rögtön felszegte a fejét, még akkor is, ha előtte 10 percig feküdt mozdulatlanul és csendben. A kistesó is érzékelte, hogy odakint esemény van, ő táncikálással csatlakozott a mulatsághoz, alvásról szó sem lehetett. Végül csak 6 körül tudtam visszasunnyogni a mi szobánkba. És ez így megy vagy 2-3 hete.

De még ennél is fájóbb, hogy az étkezés is problémás, szintén kb. 2 hete: az én főztömet egyáltalán nem hajlandó megenni. Részsikerek vannak, pl. egyszer megfelel a zöldségleves, de a következő alkalommal undorodva tolja el. Közrejátszik, hogy csak önállóan akar enni, talán az etetőszék is. Itthon úgy tudunk csak enni, hogy ülök a szőnyegen, ő ide-oda járkál, és ha véletlenül épp arra jár, akkor hajlandó enni egy kanállal. De főtt ételt így sem eszik. Mivel a bölcsiben meg szépen fogyaszt, mára feladtam, és onnan rendeltem ebédet, ahonnan a bölcsis ételt kapják. Tűkön ülök!

További probléma, hogy az akaratoskodás iszonyú mértéket öltött; ha épp olyan hangulatban van, képes egy apróságtól (pl. egy percre eltűnök, veszélyes tárgyat kiveszünk a kezéből) - már nem tudok enyhébb szót - őrjöngő üvöltésben kitörni, amit hála istennek általában tud kezelni, ha karba vesszük, ringatjuk, susogunk, de néha tartós is tud lenni.

És persze mikor ilyen nehéz vele, mocorog bennem az érzés (na meg a kistesó), hogy valami határozott nevelési tevékenységet kéne kifejteni, de nem tudjuk, mi legyen az :(

Ócsai kirándulás

Elmentünk nagytesós ágyat venni Hernádra, és ha már arra jártunk, kirándultunk egyet az ócsai Selyem-réti tanösvényen. Igazán remek hely, nagyon hangulatos volt ezen a szép tavaszi délelőttön.

Boldog baba egy másik család labdájával

Szeretünk pitypangot fújni

Alakulunk a kistesóval is

Fújja a szél a fákat

Repül és élvezi

Cincér és Cincó (az ezernyi becenév egyike)

Ezek már másnap készültek az Orczy-parkban:

A heverészés lett a mániája, Ócsán is gyakran hempergett

Becsapódási arckifejezés lepopózáskor

Kellett is a pozitív energia, mert betegeskedéssel töltöttük a hetet: az oltás valószínűleg kihozta a benne bujkáló gonoszt, és az eddigi legmakacsabb betegségbe taszajtotta a fiút. Csak péntekre sikerült bezsuppolni a bölcsibe, részben azért erőltettük, hogy kibillenjen a fényevésből, ugyanis most nem csak az én főztömet, hanem mindennemű ételt elutasított, pedig a kedvenceivel és elveinkkel ellentétben mindenféle édességgel is próbálkoztunk. Egyedül a tej, a buláta és a kismértékben a babapiskóta csúszott. A bölcsiben - mondanom sem kell - zabált.
A kiránduláson a kiéheztetés módszere sem vált be, az étteremben sem evett szinte semmit, amit csak azzal tudott feledtetni, hogy nagyon édesen bandázott a pincérrel, és lelkesen lejtett az olasz táncdalokra.