Nem tudom, hogy a titokzatos, hol felbukkanó, hol eltűnő betegség következményeit nyögjük-e, de valamit nagyon nyögünk: három kulcsfolyamatban is nehézségek léptek fel.
Az altatás nem könnyű mostanában, továbbra is igényli, hogy valaki akár egy órán keresztül üljön mellette, míg elalszik, és azonnal felpattan, ha az illető elosonni készül. És hiába a küzdelem, ugyanis éjszaka van, hogy háromszor-négyszer is ébred, semmi komoly baja nincs, csak meg kell simogatni. Ez néha működik, néha viszont az altatásos folyamat lép életbe. Nyilván el vagyunk kényeztetve, de mondjuk hajnali 4 és 5 között üldögélni a kiságy mellett nem kellemes. Ma éjjel alacsony szinten volt az ellenállóképességem, ezért kihúztam a fotelt, és felkészültem, hogy ott töltöm az éjszaka kurta hátralévő részét, de bármikor moccantam egyet, Énoka rögtön felszegte a fejét, még akkor is, ha előtte 10 percig feküdt mozdulatlanul és csendben. A kistesó is érzékelte, hogy odakint esemény van, ő táncikálással csatlakozott a mulatsághoz, alvásról szó sem lehetett. Végül csak 6 körül tudtam visszasunnyogni a mi szobánkba. És ez így megy vagy 2-3 hete.
De még ennél is fájóbb, hogy az étkezés is problémás, szintén kb. 2 hete: az én főztömet egyáltalán nem hajlandó megenni. Részsikerek vannak, pl. egyszer megfelel a zöldségleves, de a következő alkalommal undorodva tolja el. Közrejátszik, hogy csak önállóan akar enni, talán az etetőszék is. Itthon úgy tudunk csak enni, hogy ülök a szőnyegen, ő ide-oda járkál, és ha véletlenül épp arra jár, akkor hajlandó enni egy kanállal. De főtt ételt így sem eszik. Mivel a bölcsiben meg szépen fogyaszt, mára feladtam, és onnan rendeltem ebédet, ahonnan a bölcsis ételt kapják. Tűkön ülök!
További probléma, hogy az akaratoskodás iszonyú mértéket öltött; ha épp olyan hangulatban van, képes egy apróságtól (pl. egy percre eltűnök, veszélyes tárgyat kiveszünk a kezéből) - már nem tudok enyhébb szót - őrjöngő üvöltésben kitörni, amit hála istennek általában tud kezelni, ha karba vesszük, ringatjuk, susogunk, de néha tartós is tud lenni.
És persze mikor ilyen nehéz vele, mocorog bennem az érzés (na meg a kistesó), hogy valami határozott nevelési tevékenységet kéne kifejteni, de nem tudjuk, mi legyen az :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése