Egy vacak nap krónikája

Nemsokára bizonyára úgy fogom érezni, hogy egy gyerekkel minden könnyebb volt, úgyhogy jövőbeli énem megnyugtatásaképpen leírom a mai napot, hogy lássam, hogy már akkor is volt, amikor nem jöttek össze a dolgok.

Napi program:
8:30 - gyermek bölcsibe vitele - a nap azzal indult, hogy nem ment a lift, de szerencsére Máté még le tudta vinni a gyermeket az 5. emeletről, én pedig a babakocsit hurcoltam utánuk.
9:00 - háziorvoshoz cipeltem el a fenekemet, ugyanis már vagy 2 hónapja igen kellemetlen keresztcsonti fájdalmaim vannak a kis alienem miatt. Jó hír, hogy bejutottam az időpontom szerint, rossz hír, hogy a doki szerint csak tűrni lehet, nem lehet vele semmit csinálni.
9:30 - hazajutás, szomorúan konstatáltam, hogy a lift továbbra sem megy, így újabb 5 emeletnyi fájdalommal gazdagodott a hátsó felem.
9:30-9:45 - a lift üzemeltetőjének hívogatása, hibabejelentés, már tudnak róla, úton van a kolléga.
9:45-11:30 - annak ellenére, hogy ma nincs munkanapom, munka, telefonkonferencia.
11:30 - indulás a Kardiológiai Intézetbe, magzati szívultrahangra, amire a tökéletes leletek ellenére a doki jónak látott beutalni. A lift nem megy, szerelő sehol.
11:40-11:55 - bolyongás a kórházban, vérszomjas felvételis nénikékkel történő kedélyes csevegés, fel-alá irányítgatás
11:55-14:05 - várakozás, hogy behívjanak, délre volt időpontom. Éhenhalok, se klíma, se levegő nincs.
14:05-14:15 - bejutok, a nap remek híre: minden rendben van! A jogos leszúrást persze megkapom, hogy mégis mit keresek ott a szuper leleteimmel. Fizikailag kikészülve hazaindulok, és keresem a pozitívumot: rengeteg időt hagytam rá, hogy megjavítsák a nyavalyás liftet.
14:30 - hazaérkezés, nem hogy lift nincs, de teljes áramszünet van a házban. Újabb 5 emelet, hogy megérkezzem a lakásnak nevezett tüzes katlanba, ahol se a klíma, se a mikró (ebédem feltétele), se az internet nem működik.
15:30 - az áram visszatér, de már kiélvezni nincs idő, indulni kell a bölcsibe. Van lift!
16:00 - a bölcsiben azzal fogadnak, hogy hőemelkedése van a gyereknek, és a többiek szinte kivétel nélkül már magas lázzal hevernek otthon. Lehetőleg ne vigyük másnap, de ha mégis, akkor csak délig van bölcsi. Máténak telefon, hosszas tanakodás, hogy oldjuk meg. Hazafelé megpillantom az év első kukoricacsövét, megveszem, hogy majd ezzel fogok vigasztalódni este. Kérdezi a pénztáros, lesz-e még valami, és ebben a pillanatban Énoka földhözvág egy borospalackot. Igen, akkor lenne még az a bor is.

Nyaralás

Megvolt az idei év első, de remélhetőleg nem utolsó nyaralása: Zalakaroson kezdtük, Lellén folytattuk.
Nagyeszűen jónak láttuk szombaton reggel 9-kor indulni, ennek egyenes következménye volt, hogy a dugóban araszolás kihozta belőlem a róka komát (bár előnye volt, hogy ezzel sikeresen elfojtottam az éppen kitörni készülő hisztit a kiskorú részéről, úgy meglepődött). Aztán bemelegítettünk Nagykanizsán Nóri családjánál (szuper volt, köszönjük!), majd Karoson kezdhettük élvezni a 4* superior szolgáltatásait (pár éve nem gondoltuk volna, hogy egyszer egy ilyen helyen kötünk ki, de mindenképpen egy jól elköltött vagyon volt).

A családi szobában még pihenőszék is volt, aminek rendeltetésszerű használata Énoka szerint ez volt (beleértve a beszorulást és a bömbölést is):

Titkos földalatti járaton vonultunk pancsolni:

Amit Énoka nagyon élvezett, a csúszdát azonnal birtokba is vette bent és kint is:

Voltunk kilátóban, kirándulni és játszóterezni, emellett pedig életünkben először igazán jót ettünk a nyaraláson, aggodalommal is tekintek a védőnővel való következő találkozás elé.

És még az Apák napjáról sem feledkeztünk meg:

A Balatonra menet megálltunk Zalaváron:

Majd kezdődhetett Lellén (kicsit leadva a luxusból) a második felvonás!

A nyaralás hozadékai: 2 teljesen és 2 félig kibukkant őrlő-, valamint minimum 2 áttörés előtt álló szemfog. Végig próbáltuk a babakocsi-használatot minimalizálni, ennek eredményeként egyrészt mindenhová igen lassan és kitérőkkel jutottunk el, másrészt zilált idegrendszerünknek egyre vonzóbb színben tűnt fel a gyerekpóráz, végső soron viszont egészen jól belejöttünk a mendegélésbe. Hasonlóképpen a lépcsőn sem cipeltük, ment szépen kapaszkodva ügyesen magától felfelé és lefelé is. A vizet nagyon élvezte, jót játszott más gyerekekkel, öröm volt nézni, hogy jól érzi magát. És biztos sokat okosodott is (pl. azt el tudta magyarázni heves Dádádázással hajnali 6-kor, hogy Dávidot, a nyulat kidobta az ágyból, és szeretné visszakapni). Új kedvelt mozgásformája lett a hátrafelé járás és a tipi-topi (felszólításra toporzékol a lábával). A gólörömöt is lelkesen gyakorolta :)
És a negatívumok: 1 db kullancscsípés nekem, Énoka hajnalok hajnalán felpattant szemei, és Lellén az étkezés elutasítása. Hazaérve pedig jól felszökött a láza (szabotálva ezzel a meccs élvezetes megtekintését), de szerencsére csak pár óráig tartott, rejtély, hogy mi váltotta ki.

17 hónapos!

Státusz (a nyaralás miatt a bejegyzés június 17-ei állapotot tükröz)



Súly, hosszúság



A mi mérlegünkön a következő eredmények születtek: 11 kg, 10,7 kg, 10,5 kg. Hossz csuda tudja, mennyire pontos: fekve 82-83 cm, állva csak 80-81.



Mozgásfejlődés



A motorozás továbbra sem alapértelmezett, pedig nekem most ez lett a mániám, ahogy közeledik a kistesó és a sétálás problémája. Úgyhogy a jelenlegi fókuszterületek: motorozás, irányított mendegélés (tehát jöjjön arra, amerre mondjuk, és parancsra álljon is meg.)
Múlt hétvégén viszont már két lábon túrázott egész sokat, és el sem fáradt, többet is bírt volna, csak a mi ízlésünknek nem volt elég hatékony közlekedés.
A lépcsőn már nemigen hajlandó négykézláb mászni, felfelé ügyesen megy kapaszkodva, lefelé több technikát is kifejlesztett, de egyik sem néz ki valami biztonságosnak. Guggolva szépen játszik. A játszótéren az akadályhídon ügyesen végigmegy (az én nagy rémüldözésemre), létrára is mászik. Semmi félelemérzet nincs benne, de szerencsére szépen is mozog.



Beszédfejlődés



Már sok mindent utánoz, de nem tisztán, illetve a "papa"=lámpa, "baba"=ablak humorbonbonok továbbra is megmaradtak. De van pár sikerélmény: pl. "lepü"=repülő (bár az utóbbi pár alkalommal "pas" lett valami oknál fogva), "te"=tej. Értelemszerűen bólogat, a fejét is rázza, és többnyire sikerül megértetnie, mit akar.



Értelmi/érzelmi fejlődés, temperamentum


Nem tudom, mi változott, valószínűleg az én kedélyeim nyugodtak le, de sokkal jobbnak látom a helyzetet, jobban bírom a napokat. Természetesen ebben Máté is nagy segítség. De az is tény, hogy Énoka kevesebbet nyíg, sőt ilyen cukinak még talán sose láttam :)
Sokkal több a sikerélmény azzal, hogy utánoz, mond meg kitalál dolgokat, néha hajlandó elmolyolni valamivel egyedül, és olyan kedvesen huncut. Szeretem <3




Napirend



Változatlan, de szerencsére már újra átalussza az éjszakákat, nem kell kelni simogatni! Hurrá!



Kedvenc tevékenységek



Otthon az eddigiekhez képest újdonság a névnapjára kapott rajztábla és a csattogós lepkéhez hasonló elvű tologatós béka, akinek ugyan nincs már feje, karjai, és a rúdról is gyakran lecsúszik, jó gagyi termék, de mégis ez a kedvenc. Könyveket is gyakrabban lapozgat. Játszótéren csúszda.



Étkezési/egészségi ügyek



Lett új fog! Egyelőre egy őrlő bújt ki teljesen, plusz van 2 csücsök, de mire élesedik ez a poszt, már talán a maradék egy is kibukkan.
Lekopogom, a légúti jelenségek most visszavonultak, a legutóbbi antibiotikum-kúra után. A pulmonológus néni gyógyultnak nyilvánította, szeptemberben kell visszamenni helyzetértékelésre.
Az étkezéstől nem vagyok különösebben elragadtatva, de hozza az elvárt minimumot. Viszont! Megfelelő állag ételt képes teljesen önállóan elfogasztani (ez mekkora felszabadulás, úristen), és immár hajlandó gyümölcsöt enni, eddig szinte csak a banán csúszott, de mostanában evett almát, cseresznyét, barackot, málnát, meggyet, dinnyét is. Egyiket sem őrült mennyiségben, de mi már ezt is értékeljük. Paprikával és paradicsommal is hajlandó volt próbát tenni, de a zöldségek közül eddig ami igazán ízlett neki, az Misi papa méregsavanyú uborkasalátája volt :) (az enyémre először fintorgott, de miután már nem finomkodtam az ecettel, már azt is két pofára tolta. Csak előtörnek a Varga-gének!)

Puszi a kistesónak

Ahogy én lerajzoltam:

És a vicces valóság:

Reméljük, hasonló lelkesedéssel fogja fogadni a nagyvilágban is az öcsikét, habár az kicsit visszavetette a bizakodást, hogy ma Csilláék látogatásakor sokkot kapott Dusi láttán (pedig nyilván találkoztak már jó párszor), és vagy fél órára rám tapadt, onnan kémlelt gyanakodva. Pedig Dusi nagyokat nevetett rá. Aztán kicsit olvadt a jég:

Ehhez képest este a játszótéren a sose látott Jehova tanúja-bácsit az első pillanattól fogva örökbe akarta fogadni harmadik nagypapának, mindig kéredzkedett fel a karjára, és miután a bácsi meg tudott szabadulni a kis piócától, még hosszasan követte, ki érti ezt.

Apróságok

Régen írtam, kicsit fásultak mostanában a napok. Nem is történt semmi különös, de azért pár aprósággal tudunk szolgálni:
- a nap fénypontja a tejivás (és ebből általában kettő is akad), ilyenkor törökülésben leülök a szőnyegre, ő pedig kényelmesen az ölembe ül, elhever az anyafotelben, és úgy szürcsöli a tejet.

- úgy általában bújósabb lett, ha fáradt, ül az ölbe, vagy kéri, hogy vegyük fel. Mondjuk ez reggel a bölcsiben is megmutatkozik, háromszor is visszakapaszkodik, de eddig még megúsztuk nagyobb sírás nélkül.
- egyik nap elmentünk plázázni, egész jól viselte, kivéve amikor felfedezte Dávidot, a nyulat a polcon :) Felháborodva követelte, de nekem jó hír, hogy ha eltűnne a pótversenyző, van még utánpótlás :)
- új kunszt, hogy a koszos pelust viszi a kukához és kidobja
- felfelé ügyesen halad a lépcsőn kapaszkodva (majd egyszer kipróbáljuk, menne-e anélkül is), lefelé is szeretne, úgyhogy életveszélyessé vált
- a beszéd szerintem alakulgat, egyik hétvégén pl. egy kerti partin vettünk részt, ahol megbabonázta a vendéglátó macska, és mi úgy értettük, hogy azt hajtogatja, hogy "tica". Viszont a lámpa következetesen "papává" változott - ez viszont babahumor, tudja, hogy hogy lenne helyesen, mert mindig huncutul lesi, hogy kijavítom-e. Máté pedig nagyon helyesen leszoktatta arról, hogy fürdés közben kidobálja a játékokat a kádból, ehelyett "essé" (tessék) kíséretében adogatja ki őket.
- az ételdráma talán megszűnt (bár igaz, hogy mostanában nagy engedményeket tettem a bolti és rendelt ételek felé), a zabkásáját pedig teljesen egyedül képes elfogyasztani, ami igazán forradalmi fejlemény.
- kevésbé pozitív, hogy a héten kétszer is voltunk dokinál, az egyik felesleges kör volt, de a pulmonológusnál ismét kaptunk egy lórúgásnyi antibiotikumot, csodaorrcseppet és még valami szirupot, amit nem volt módunk tanulmányozni, mert Énoka még az első felhasználás előtt széttörte :( Továbbá fület kell melegítenünk, ehhez egy remek célsatyót sikerült beszereznünk.

Rémsapka és a hozzá illő arckifejezés

Anya mindent bevet, hogy vonzó legyen az étel

Zsákmány

 MÜPA gyereknapon jártunk, éneket hallgatunk

Homályos és koszos gyerek, de még így is szép!

Felcsúton is jártunk kisvonatozni

Majd az alcsútdobozi arborétumban jól otthagyott, Anya játsszon csak, ha annyira akar

Sasszem úr Viktor házát keresi (nem láttuk)