Nemsokára bizonyára úgy fogom érezni, hogy egy gyerekkel minden könnyebb volt, úgyhogy jövőbeli énem megnyugtatásaképpen leírom a mai napot, hogy lássam, hogy már akkor is volt, amikor nem jöttek össze a dolgok.
Napi program:
8:30 - gyermek bölcsibe vitele - a nap azzal indult, hogy nem ment a lift, de szerencsére Máté még le tudta vinni a gyermeket az 5. emeletről, én pedig a babakocsit hurcoltam utánuk.
9:00 - háziorvoshoz cipeltem el a fenekemet, ugyanis már vagy 2 hónapja igen kellemetlen keresztcsonti fájdalmaim vannak a kis alienem miatt. Jó hír, hogy bejutottam az időpontom szerint, rossz hír, hogy a doki szerint csak tűrni lehet, nem lehet vele semmit csinálni.
9:30 - hazajutás, szomorúan konstatáltam, hogy a lift továbbra sem megy, így újabb 5 emeletnyi fájdalommal gazdagodott a hátsó felem.
9:30-9:45 - a lift üzemeltetőjének hívogatása, hibabejelentés, már tudnak róla, úton van a kolléga.
9:45-11:30 - annak ellenére, hogy ma nincs munkanapom, munka, telefonkonferencia.
11:30 - indulás a Kardiológiai Intézetbe, magzati szívultrahangra, amire a tökéletes leletek ellenére a doki jónak látott beutalni. A lift nem megy, szerelő sehol.
11:40-11:55 - bolyongás a kórházban, vérszomjas felvételis nénikékkel történő kedélyes csevegés, fel-alá irányítgatás
11:55-14:05 - várakozás, hogy behívjanak, délre volt időpontom. Éhenhalok, se klíma, se levegő nincs.
14:05-14:15 - bejutok, a nap remek híre: minden rendben van! A jogos leszúrást persze megkapom, hogy mégis mit keresek ott a szuper leleteimmel. Fizikailag kikészülve hazaindulok, és keresem a pozitívumot: rengeteg időt hagytam rá, hogy megjavítsák a nyavalyás liftet.
14:30 - hazaérkezés, nem hogy lift nincs, de teljes áramszünet van a házban. Újabb 5 emelet, hogy megérkezzem a lakásnak nevezett tüzes katlanba, ahol se a klíma, se a mikró (ebédem feltétele), se az internet nem működik.
15:30 - az áram visszatér, de már kiélvezni nincs idő, indulni kell a bölcsibe. Van lift!
16:00 - a bölcsiben azzal fogadnak, hogy hőemelkedése van a gyereknek, és a többiek szinte kivétel nélkül már magas lázzal hevernek otthon. Lehetőleg ne vigyük másnap, de ha mégis, akkor csak délig van bölcsi. Máténak telefon, hosszas tanakodás, hogy oldjuk meg. Hazafelé megpillantom az év első kukoricacsövét, megveszem, hogy majd ezzel fogok vigasztalódni este. Kérdezi a pénztáros, lesz-e még valami, és ebben a pillanatban Énoka földhözvág egy borospalackot. Igen, akkor lenne még az a bor is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése