Ahogy én lerajzoltam:
És a vicces valóság:
Reméljük, hasonló lelkesedéssel fogja fogadni a nagyvilágban is az öcsikét, habár az kicsit visszavetette a bizakodást, hogy ma Csilláék látogatásakor sokkot kapott Dusi láttán (pedig nyilván találkoztak már jó párszor), és vagy fél órára rám tapadt, onnan kémlelt gyanakodva. Pedig Dusi nagyokat nevetett rá. Aztán kicsit olvadt a jég:
Ehhez képest este a játszótéren a sose látott Jehova tanúja-bácsit az első pillanattól fogva örökbe akarta fogadni harmadik nagypapának, mindig kéredzkedett fel a karjára, és miután a bácsi meg tudott szabadulni a kis piócától, még hosszasan követte, ki érti ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése