Egy apa élete

Énok-humor

Illéssel szeretetorgiázunk, mosolygás közben boldogan kotyog.

Én: Te milyen cuki hangokat adsz ki!

Énok is megmutatja, mit tud:

Énok: *pukk-pukk* (a pelusba :))

Énoka Illés játékhídját akarja szétkapni, Máté segít neki.

Máté: Húzzad, Énok, húzzad!

Énok: Húúú!

Illés nem akar dolgozni

Kemény ám a babaélet, Illéske értékes idejéből kénytelen hasazóedzésekre is áldozni. Már ha nem szabotálná! Vagy aki ilyen kis motolla, annak már nincs is szüksége edzésre? (előtte is, utána is sokáig ment a pörgés-forgás, csak Énoka megszakította a felvételt)

Ezen kívül is vannak különleges képességei: mosolygás közben finoman kotkodácsol, és akkora sugárban tudja lebukni a kanapét/engem/az egész mindenséget, hogy közben az ő ruhája érintetlen marad :)

#tronokharca

Nehéz feladvány hardcore rajongóknak.
Mi a közös szó? (és legalább annyit segítettem, hogy odaírtam ki kicsoda :))

Megfejtés kijelölésre: Második Fiú (Second Son)

(amíg nem billen helyre a lelkiállapotunk a gyermeknevelési nehézségek miatt, inkább ilyen habkönnyű tartalmakkal jelentkezünk, hogy a fiúk ne sértődjenek meg nagykorukban, hogy mindig csak panaszkodtam rájuk)

Illés-mosoly és más cukiságok

Ideje egy pozitív hangvételű poszttal jelentkezni :) Úgyhogy jobb, ha nem is írok semmit, csak maradunk a képeknél.

Mosolyok

Elmélyült Babobázás

Apa, 20 hónap különbséggel

Apa agresszíven edukál

Apa művészi volt

Derűs drágaság

Énoka Csilláéknál töltött egy napot

Okosabb vagy, mint egy kecske?

Ne is borzoljuk az idegeket, meg is válaszolom a kérdést: nem. Legalábbis Énoka nem. Máté a szememre szokta hányni, hogy a blog a panaszkodós fórumom (pedig nem is, pl. neki is jut bőven), legyen akkor most tényleg így.

A múlt hetet is túléltük, bár némileg csodálkozom rajta. Magamat vádolom, hogy nem sikerült elég érdekes elfoglaltságot és társaságot biztosítani Énokának, azért veszekedett meg annyira. Szerdán elértem a mélypontra, és sajnos ott is maradtam. Új elkeserednivalók:

- harapás, sőt mi több, röhögve harapás. Valamiért inkább Mátét sújtja vele (persze azért Illéssel mi sem maradunk ki teljesen), akin most láttam először, hogy bepöccent rá, és gondolkodni küldéssel próbál büntetni. A hatás egyelőre kétséges.

- a napközbeni altatáskor csak az hatott (talán egyszer), amikor nagyon szigorúan rászóltam, de éreztem, hogy gonosz a hangom, úgyhogy nem élveztem a diadalt

- sétánál az összes tesófellépős alkalom balul sikerült, ugyan már tanulok, és csak egyszer voltam velük egyedül, de amikor már nem tudtam tovább cipelni a vonagló és üvöltő gyereket (az előzmények közül a legdurvább: az úttest közepén lépett le és kezdett a földön hemperegni), sátánian a fülébe sziszegtem, hogy vagy visszaszáll vagy nem állok vele szóba már aznap. Érdekes módon visszaszállt, de mint fent, most sem tudtam örülni neki.

- mivel boltba is fellépővel mentünk, az is bebizonyosodott, hogy ott sem tud kulturáltan viselkedni. Szerencsére Máté ott volt.

- Illés is többször pont altatás alatt ébredt/sírt fel/igényelt társaságot, ez pedig ahogy nő, egyre többször fog előfordulni, pedig nyilván mindent elkövetek, hogy nyugi legyen.

- a hétvégét már úgy vártam, mint a felszabadulást, de megállapítottam, hogy a hétvége mindössze azt jelenti, hogy ketten szívunk.

A címet illetően pedig: vasárnap a budakeszi vadasparkban voltunk, az állatok mellett kecske agilityt is néztünk. A tréner előadta, hogy milyen módszerekkel edzi a kecskéket, hogy arra menjenek, amerre ő akarja, odamenjenek hozzá, átugorjanak a karikán, felmásszanak a pallón stb. Nem csak kukoricával dolgozik, hanem magyarázott arról, hogy energiaszinteket tart fenn, irányítja a teret meg pozitív élményeket társít. A kecskék remekül végre is hajtottak mindent, én bezzeg nem boldogulok az ördögfiókámmal :( Ha azt akarom, hogy odajöjjön hozzám, előbb kezd el röhögve szaladni az ellenkező irányba, mint hogy egyáltalán fontolóra vegye, hogy szót fogadjon :(

Baboba tornázik

Ugyan Bogyó és Babóca ("Baboba") még csupán péntek óta része a háztartásunknak, máris igen jelentős tényezővé nőtte ki magát a családi harmónia fenntartásában. Egyszerű: van Baboba=béke, nincs Baboba=háború.
Botor módon ma arra vetemedtem, hogy tornázzak, romantikus ábrándjaimban úgy szerepelt, hogy majd Énoka ügyesen próbálja utánozni a gyakorlatokat.
Ehhez képest:
- két lábon álló gyakorlatok (törzsdöntés, lábemelgetés stb.): Énoka kiszúrta a polcra deponált könyvet (mi több, Könyvet), felkúszott a combomon, mutogatott és szánalomra méltó hangokat adott ki. Odaadtam neki önálló feldolgozásra. Haha!
- ülő súlyzós gyakorlatok: Énoka rohamra indult, hogy az ölembe üljön és velem olvastassa a könyvet. Ellenállásomra hiszti, de nem lankadó energiával folytatta.
- talajgyakorlatok: mint fent, bizonyára igazán hatékony lehet gyermekkel az ölben csípőt emelgetni, de ő ezt nem méltányolta. Mikor olvasásra már nem tudott rávenni, elkezdett a könyvvel csapdosni.
- négykézlábas gyakorlatok: végképp elfogyott a türelem, a könyvet a hátamra helyezte, és csak bömbölt, bömbölt. A nyakamra csepegtetett könnyeket, nyálat és taknyot nem számítom.

Persze nem vagyok annyira kegyetlen, hogy hagytam kínlódni, mutogattam is neki a könyvet, remélve, hogy rákap magától is, így a mintegy 20 percnyi tornát mintegy 1 óra alatt sikerült abszolválni.

A rohadék Baboba még egyszer beleköpött a levesembe: a napközbeni altatáskor felkerült az emeletre a könyv is, de az első adandó alkalommal elrejtettem a mi szobánkban. Látszólag nem hiányzott, így röpke 80 perc után alvó állapotban hagytam ott mindkét gyereket. Épp felhívtam Mátét, hogy beszámoljak a sikerről ("sikerről"), amikor hallottam, hogy kitört a vadállat. Felmegyek, és mi mást csinálna, mint Babobát olvas tökéletesen éberen a mi ágyunkban! Ááááá. (újabb kellemes 45 percbe telt a másodszori altatás).

De ha már témánál vagyunk: hétvégén részt vettünk egy rendezvényen, ahol többek között diavetítés is volt. Mit ad isten, volt Bogyó és Babóca is, ezalatt készültek ezek a képek:

Ámuldoznak a fiúk

Lelkes egymásra találás

 Nem tud betelni

 Alig hiszi a szerencséjét

Amikor más mese került terítékre, akkor pedig forogni kezdett, ezt rémes zombinézéssel szokta kombinálni:

Mert ő apja fia (az előzőtől függetlenül sikerült lőni ezt a csodás képet):

Illés ezzel szemben sokkal rokonszenvesebb dologgal vétette magát észre: mosolyog! Random, de egyértelmű, nem a bélgázok okozzák, mert még a szeme is nevet. Jó fotó még nem készült, de majd fog!

Apa tud cuki is lenni

Újabb tételek az "Énok elképesztő arcai" gyűjteménybe

Elmélyült alvás

Pancs a fotelben

Vidám hangulat

Illés 1 hónapos, avagy Isten hozott a majomházban!

(az alcímmel annyira nem azonosulok, de ha már Vonnegut kísért engem, a tiszteletére ezt választottam: Illés bömbölésére azt a (roppant kreatív) csitítást alkalmazom, hogy szuggesztíven ismételgetem neki, hogy nembömb, nembömb, nembömb, ami egyszerre orwelli újbeszél és vonneguti Macskabölcső (nagybömb). Illetve a héten a Vonnegut antikváriumba látogattunk el, hogy Énoka olvasási szenvedélyének megfelelő táptalajt találjunk (erről még később))

A kis szülinapossal kapcsolatban túl sok beszámolnivaló nincs (ilyen a kistesók élete, Énokáról egy egész episztolát rittyentettem). Mérés jövő héten lesz, elég tokásnak tűnik, na meg a 2,5 hetes 90 dekás gyarapodás elég lenne egy egész hónapra is, úgyhogy csak nem lesz gond (update: 4750g, 1450g gyarapodás a hazajövős súlyhoz képest!!!! Hossz 55 cm (+2cm)). Az 56-os rugik kezdenek szorulni. Ha már szorulásnál tartunk: ő talán egy kicsit hajlamosabb a bélrendszeri problémákra, még fejleszteni kell a büfizésen. A fejét szépen kitolja, bár a hasazást nem élvezi, jó párszor inkább elalszik tiltakozásul. Nagyjából 2,5-3 óránként eszik, éjszaka el tudnám viselni ritkábban is, de legalább ha befejezte, simán visszaalszik. A képeket, arcokat nézi, követi, a hangra odafordulásban nem vagyok annyira biztos, de biztos az is benne van, hogy a kórházban az egyik fülére nem lett jó a hallásvizsgálat, ismételni kell, és nyilván paráztatom magam. És meggyanúsítottuk az első mosolykezdeményekkel! Kistesóként egyszerre van elhanyagolva és elkényeztetve: kevesebbet tudok vele dedikáltan foglalkozni, de az pl. nem fér bele, hogy az ágyában simogassam álomba, így inkább ringatom. Illetve amikor fél 7-kor ébred, átjön a mi ágyunkba, hogy Énoka ne ébredjen fel.

Ez volt az első bölcsimentes hét, és túléltük! Csak hétfőn dobtam el az agyam (meg pénteken egy kicsit), onnantól fogva egészen jól mentek a dolgok.
Ömlesztett jelenetek vegyes előjellel:
Hétfő, hogy letudjuk a durvaságokat:
- a délelőtti séta maga a katasztrófa: mintegy 30 perc alatt (Énoka percekig bámulja kimozdíthatatlanul az autókat az Üllőin, bogyókat vadászik, bandázik a járókelőkkel, vagy csak simán nem hajlandó haladni) végre eljutunk az Orczyig, de ekkor Illés kezd vonyítani, mert belelógtunk az evésidejébe, mikor megfordulunk, Énok vonyít, így én egy vonyító és vonagló gyereket cipelhetek a kezemben, miközben tolom az óriási batárban a másikat. Az Üllőin nem működnek a jelzőlámpák, tehát így kelünk át a 4 sávos úton. Amikor már nem bírom tovább a hordozást, leteszem, mire összerogy, és a sáros utcán hempereg. (Anya első koporsószöge)
- Az altatás borzasztó, amikor egyszerre ordítottak, kénytelen voltam Illést levinni, és ott altatni, miközben Énokát bezártam a szobájába. Egy ideig visított, majd rájött, hogy feléri a kilincset, úgyhogy a korlátnál folytatta, sok sikert kívánva nekem az altatáshoz (Anya második koporsószöge). 2 órába telt.
- Énoka szopi közben hajlamos kifordulni magából: vagy próbál engem vagy Illést elvonszolni, és amikor nem sikerül, üt (Anya harmadik koporsószöge). A másik verzió, hogy kihasználva tehetetlenségemet, veszélyes mutatványokba kezd, vagy annyira nem hagy minket békén, hogy videót kell neki mutatni.

Egyebek:
- Énoka szaranyai figyelmetlenségemet kihasználva a zabkását homokozólapáttal eszi (és olyan jóízűen, hogy szaranya hagyja)
- ha Illés sír, Énoka megy, simogatja, megöleli, puszit ad neki (sírás nélkül is, de akkor különösen megható)
- Énoka életében először "gondolkodni megy" a büntibe, mert Illéshez vágott egy legóvonatot (a történelem ismétlődik: Lica is pont egy vonat és Mimi kapcsán került először büntibe annak idején). A hatás kérdőjeles, valamiért egy helyben marad, de ordít, nem úgy tűnik, mintha gondolkodna.
- Énoka kap 5 db könyvet, remélve, hogy akkor ügyesen elfoglalja magát egyedül. Visszafelé sül el, mivel az egyik könyv Bogyó és Babóca, egész tegnap azzal üldöz. Méltatlan megoldásokra kényszerülök: direkt fent akarom hagyni a könyvet az emeleten (észreveszi, utánam hozza), amint közeledik könyvvel a kezében, felpattanok, sétálni kezdek, este pedig felteszem a polcra, és reménykedem, hogy nem szúrja ki (ez van ma) (update: kiszúrta)
- a napközbeni altatáskor kénytelen voltam visszatérni ahhoz a megoldáshoz, hogy beülök a leesésgátló mellé az ágyba, hogy ne tudjon kiszökni a krampusz, ő ilyenkor felhúzza a pólómat, és a hátamat puszilgatja, ami egészen bizarr
- Énoka Illés kezeivel játszotta a "töröm, töröm a mákot" mondókát
- Illés ágyát palánkkal szereljük fel, miután Énokát számos alkalommal mellette találjuk meg, miután felcsimpaszkodott a rácsokon. A sámlit pedig eltesszük a keze ügyéből, remélem, hamarabb letesz az illetéktelen behatolásról, mint megkeresse és odatolja.
- Énoka csodásan eszik egész héten, egyik nap nekem szinte nem is marad ebéd (ez volt a legnagyobb félelmünk, többszörösen örülünk. Ez persze még a rendelt kaja, de az a veszély nem fenyeget, hogy egyhamar visszatérjek a főzéshez, úgyhogy egy ideig talán jók vagyunk). Sőt, amikor nem ízlett neki a második fogás, intelligensen ment a szekrényhez, választott egy bébiételt, és megette (a tetejét azért én csavartam le).
- Énoka jeleket ad, hogy zavarja a pelus, mutogat a popójára és hozza az új pelust, sokszor már egy pisi után is. Jó lenne ezt megragadni, de az időzítés nem a legjobb, ez már non plus ultra lenne.