(az alcímmel annyira nem azonosulok, de ha már Vonnegut kísért engem, a tiszteletére ezt választottam: Illés bömbölésére azt a (roppant kreatív) csitítást alkalmazom, hogy szuggesztíven ismételgetem neki, hogy nembömb, nembömb, nembömb, ami egyszerre orwelli újbeszél és vonneguti Macskabölcső (nagybömb). Illetve a héten a Vonnegut antikváriumba látogattunk el, hogy Énoka olvasási szenvedélyének megfelelő táptalajt találjunk (erről még később))
A kis szülinapossal kapcsolatban túl sok beszámolnivaló nincs (ilyen a kistesók élete, Énokáról egy egész episztolát rittyentettem). Mérés jövő héten lesz, elég tokásnak tűnik, na meg a 2,5 hetes 90 dekás gyarapodás elég lenne egy egész hónapra is, úgyhogy csak nem lesz gond (update: 4750g, 1450g gyarapodás a hazajövős súlyhoz képest!!!! Hossz 55 cm (+2cm)). Az 56-os rugik kezdenek szorulni. Ha már szorulásnál tartunk: ő talán egy kicsit hajlamosabb a bélrendszeri problémákra, még fejleszteni kell a büfizésen. A fejét szépen kitolja, bár a hasazást nem élvezi, jó párszor inkább elalszik tiltakozásul. Nagyjából 2,5-3 óránként eszik, éjszaka el tudnám viselni ritkábban is, de legalább ha befejezte, simán visszaalszik. A képeket, arcokat nézi, követi, a hangra odafordulásban nem vagyok annyira biztos, de biztos az is benne van, hogy a kórházban az egyik fülére nem lett jó a hallásvizsgálat, ismételni kell, és nyilván paráztatom magam. És meggyanúsítottuk az első mosolykezdeményekkel! Kistesóként egyszerre van elhanyagolva és elkényeztetve: kevesebbet tudok vele dedikáltan foglalkozni, de az pl. nem fér bele, hogy az ágyában simogassam álomba, így inkább ringatom. Illetve amikor fél 7-kor ébred, átjön a mi ágyunkba, hogy Énoka ne ébredjen fel.
Ez volt az első bölcsimentes hét, és túléltük! Csak hétfőn dobtam el az agyam (meg pénteken egy kicsit), onnantól fogva egészen jól mentek a dolgok.
Ömlesztett jelenetek vegyes előjellel:
Hétfő, hogy letudjuk a durvaságokat:
- a délelőtti séta maga a katasztrófa: mintegy 30 perc alatt (Énoka percekig bámulja kimozdíthatatlanul az autókat az Üllőin, bogyókat vadászik, bandázik a járókelőkkel, vagy csak simán nem hajlandó haladni) végre eljutunk az Orczyig, de ekkor Illés kezd vonyítani, mert belelógtunk az evésidejébe, mikor megfordulunk, Énok vonyít, így én egy vonyító és vonagló gyereket cipelhetek a kezemben, miközben tolom az óriási batárban a másikat. Az Üllőin nem működnek a jelzőlámpák, tehát így kelünk át a 4 sávos úton. Amikor már nem bírom tovább a hordozást, leteszem, mire összerogy, és a sáros utcán hempereg. (Anya első koporsószöge)
- Az altatás borzasztó, amikor egyszerre ordítottak, kénytelen voltam Illést levinni, és ott altatni, miközben Énokát bezártam a szobájába. Egy ideig visított, majd rájött, hogy feléri a kilincset, úgyhogy a korlátnál folytatta, sok sikert kívánva nekem az altatáshoz (Anya második koporsószöge). 2 órába telt.
- Énoka szopi közben hajlamos kifordulni magából: vagy próbál engem vagy Illést elvonszolni, és amikor nem sikerül, üt (Anya harmadik koporsószöge). A másik verzió, hogy kihasználva tehetetlenségemet, veszélyes mutatványokba kezd, vagy annyira nem hagy minket békén, hogy videót kell neki mutatni.
Egyebek:
- Énoka szaranyai figyelmetlenségemet kihasználva a zabkását homokozólapáttal eszi (és olyan jóízűen, hogy szaranya hagyja)
- ha Illés sír, Énoka megy, simogatja, megöleli, puszit ad neki (sírás nélkül is, de akkor különösen megható)
- Énoka életében először "gondolkodni megy" a büntibe, mert Illéshez vágott egy legóvonatot (a történelem ismétlődik: Lica is pont egy vonat és Mimi kapcsán került először büntibe annak idején). A hatás kérdőjeles, valamiért egy helyben marad, de ordít, nem úgy tűnik, mintha gondolkodna.
- Énoka kap 5 db könyvet, remélve, hogy akkor ügyesen elfoglalja magát egyedül. Visszafelé sül el, mivel az egyik könyv Bogyó és Babóca, egész tegnap azzal üldöz. Méltatlan megoldásokra kényszerülök: direkt fent akarom hagyni a könyvet az emeleten (észreveszi, utánam hozza), amint közeledik könyvvel a kezében, felpattanok, sétálni kezdek, este pedig felteszem a polcra, és reménykedem, hogy nem szúrja ki (ez van ma) (update: kiszúrta)
- a napközbeni altatáskor kénytelen voltam visszatérni ahhoz a megoldáshoz, hogy beülök a leesésgátló mellé az ágyba, hogy ne tudjon kiszökni a krampusz, ő ilyenkor felhúzza a pólómat, és a hátamat puszilgatja, ami egészen bizarr
- Énoka Illés kezeivel játszotta a "töröm, töröm a mákot" mondókát
- Illés ágyát palánkkal szereljük fel, miután Énokát számos alkalommal mellette találjuk meg, miután felcsimpaszkodott a rácsokon. A sámlit pedig eltesszük a keze ügyéből, remélem, hamarabb letesz az illetéktelen behatolásról, mint megkeresse és odatolja.
- Énoka csodásan eszik egész héten, egyik nap nekem szinte nem is marad ebéd (ez volt a legnagyobb félelmünk, többszörösen örülünk. Ez persze még a rendelt kaja, de az a veszély nem fenyeget, hogy egyhamar visszatérjek a főzéshez, úgyhogy egy ideig talán jók vagyunk). Sőt, amikor nem ízlett neki a második fogás, intelligensen ment a szekrényhez, választott egy bébiételt, és megette (a tetejét azért én csavartam le).
- Énoka jeleket ad, hogy zavarja a pelus, mutogat a popójára és hozza az új pelust, sokszor már egy pisi után is. Jó lenne ezt megragadni, de az időzítés nem a legjobb, ez már non plus ultra lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése