A Szenteste bekövetkezett mélypont után 27-től kezdve Énoka újra elvisel: hetek óta először megölelt, és azóta is. Bár meggyőződésem, hogy ez válasz az újonnan életbe léptetett altatási reformokra, miszerint nem üldögélünk órákig az ágya szélén, várva, hogy elaludjon. Szerintem ezzel a cuki és megható gesztussal próbál minket minél tovább maga mellett tartani.
Ezen kívül nem ver, kommunikál és szépen játszik velem is és már van, hogy elfogadja tőlem a tejet (jóllehet nem az ölemből, ahogy ez mindig is szokás volt, és Mátéval működik is). Illetve hajlandó rám mutatni és megnevezni, bár ha nem vagyok jelen, nem hiányol, mint az apját. Nahát ha ezekre vagyok büszke, mindenki érezheti, milyenek voltak az utóbbi hetek :(
Továbbá a szeretett dolgok listájára sem kerültem még fel, amit elalvás előtt suttog: az továbbra is "Apa, autó, kako (traktor)".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése