Voltunk bölcsis karácsonyon, Énoka még részt is vett volna az előadáson, ha a többiek nem szabotálják - én pedig már attól meghatódtam, hogy csörgeti a zeneszerszámát. Jaj, mi lesz velem Anyák napi köszöntésen?? Sajnos a képanyag silány minőségű lett, és összességében igen durva esemény volt, Énoka a végére totálisan elvesztette az eszét, Illéske pedig sikítozva üvöltött hazafelé menet.
Aztán voltunk a Müpában gyerekkoncerten, amit szerintem mi jobban élveztünk, mint Énoka, viszont utána rátaláltunk a lehető legszuperebb szórakozásra: a lépcsőkorlát alján csúszdáztak le a gyerekek.
Emellett pedig még emeltek egy hódombot is, Énoka ügyesen csúszkált rajta.
Ha már Máté 21-től itthon volt, nekiugrottunk újra Énoka altatási reformjának, és most igyekszünk következetesek lenni. Én majdnem teljes sikerként könyvelem el, ugyan még kijön egyszer-kétszer, de nem kell vele üldögélni és nem őrjöng. Még ma is sikerült, pedig szimultán menedzseltem a két gyermeket. Éljen!!!! Úgy érzem, az élet császára lettem hirtelen ettől a 30 percnyi nyugalomtól (sajnos Illés nem hagyott fel azzal az eléggé el nem ítélhető szokásával, hogy maximum ennyit alszik).
Egyéb cukiságok:
A szennyestartó után a vödör is meghódításra került
Pufipofi
Hogy csinál a lovacska? (szenvedélyes előadásban)
Te csak sírj a vállamon
Ajándék érkezett a ködös Albionból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése