Apamóka

Ez a kép sokkal jobb minőségben akart Máté bajszának hattyúdala lenni: Illés pólóján a felirat: I love bajusz.

Torna és testrészek gyakorlása

Bűbájfiú

Énoka olyan jó fej! Nagyon kedves, együttműködő, alig hisztizik, Illéskének pedig szuper tesója: kifejezetten igényli a társaságát, a nasiból mindig neki adja az első falatot, vigasztalja, oktatja, szórakoztatja, magyaráz neki, beszélget vele.
A cukiságot pedig még megható szónoklatokkal is tetézi: "Elmegyek a temetőbe Jutka mamához. Viszünk neki virágot! Én fogok neki virágot szedni! Narancssárgát, szerintem az tetszik Jutka mamának. A narancssárga meg a lila. Meg fogom simogatni Jutka mamát." És tényleg így is tett.
Illéske ezzel szemben nincs a pikszisben: a mozgalmas éjjeleket és a botrányos étkezést fejeli meg azzal, hogy nem hajlandó járni. Az ünnepek előtt volt egy biztató felbuzdulása, amikor már felállt szabadon és 1-2 métert menetelt, de azóta szinte teljesen leállt a próbálkozással. Ha épp olyan kedve van, továbbra is képes megállni és lépegetni, de a mi nagy frusztrációnkra ritkán van olyan kedve.

Ezek a képek még az első felbuzdulás idejéből származnak:

Olvadáspont

Illéske kapott egy olyan könyvet, amivel hangokat is lehet felvenni. Énoka első ötlete, hogy mit mondjon rá:
- Szeretlek, Anya!

Pár nap múlva magamhoz hívom, hogy hadd öleljem meg. Közben a fülébe suttogom:
- Szeretlek, kincsem!
Mire ő:
- Én is szeretlek!

Erre vártam, mióta megszületett :)

Életképek

Illóc és a karácsonyfa

Illóc és a szétharapott karácsonyfadísz (a harmadik volt a sorban, ha így megy tovább, jövőre már nem marad semmi)

Bölcsis fotózás

Énoka félrebeszél, félrehall

- Óóóóó!!!! Pakkoson (a mackón) van egy lyuk! Anya, megvakarod? (=megvarrod)

Ebéd közben biztatom:
- Egyél sokat, mostanában kicsit lefogytál.
Végignéz magán, konstatálja, hogy még mindig a széken ül:
- Nem is folytam le!

- Óóóóó!!!! Nézd, Anya, eltört a lámpa!
- Igen, leesett a búrája.
- Ó. Hová esett le a bundája?

Kilépünk az utcára, felkiáltok:
- Hú, de hüvi van!
Papagáj uraság:
- Hú, de büdi van!

Illés 15 hónapos!

Súly, hosszúság
Nem tudni.

Napirend
Volt egy dicső éjszaka, amikor éjfél és 6 között nem ébredt fel, aztán egy ideig fixen kétszer kelt, de az utóbbi időben megint négyszer :( (plusz Énoka kétszer)

Képességek, játékok
Az utóbbi pár napban elkezdett végre komolyabban dolgozni a járáson: már sikerült párszor egyedül felállnia (eddig csak akkor állt meg, ha letettük), és talán 3 lépés a rekord.
Szótár: alma, alszi, tánc, fogkefe, napocska (utóbbi kettő más számára nem lenne felismerhető). A lámpa "pa"-ból "pámpa" lett :)
Kedvenc tárgya a fogkefe, kedvenc tevékenysége a fogmosás.
Nagyon vidám, szociális és kalandvágyó. Közös tevékenységekben örömmel vesz részt, tornán már nagyon tudja a feladatokat, és ha a játszótéren valaki viccből felordít, ő azonnal visszaordít. És nagyon huncut! Kitépi Énu szájából a szívószálat, tornán letépi a függönyt, direkt elszökik és a távolból incselkedik, sőt a többieket is erre szoktatja.

Egészségi és étkezési ügyek
6 fog, 2 van folyamatban. Az étkezés mennyiségre és minőségre is vacak.

Játék

Férfias játékok - távirányítós autó (helyesebben mivel Énoka a távirányítót "nyomogató" néven illeti, nyomogatós autó)

Illegális játékok - Énoka rosszul volt, ezért kapott egy kis Babócát

Dumb és Dumber a játszótéren

Kukucs

Leveleznek

Hanggal az érdekes, Illóc úgy kacag, hogy majd megszakad

Énu kérdez

Vacsora közben, kontextus nélkül:
- Apa, neked van fogad? Megfoghatom?

Ugyanakkor:
- Anya, viszket a hátad?

Pisilést asszisztál. Halkan, bizalmas hangon, tisztelettel:
- Anya...  Kérsz vécépapírt?

Újra pisilést asszisztál:
- Kijött! Ügyes vagy, Anya!

Legózunk, hirtelen izgalomba jön:
- Anya, emlékszel, hogy volt lókaki??!

- Énoka, te okos vagy buta kisfiú vagy?
- Vicces vagyok!

Jelenések könyve:
- A nadrágba pisilni csúnya dolog. Az nem vicces. Akkor a nadrág pisis lesz. A fotel is pisis lesz. Minden pisis lesz! - mereng az apokaliptikus képen.

Aktuális kedvenc a Schneider-Mikulástól kapott, hintalovat ábrázoló tilitoli puzzle. Konstans poén:
- Óóóó! Hová lett a feje??? HÁHÁHÁHÁÁÁ!!! Visszateszem!

Nagyon hosszú teherautót lát:
- Óóóó!!! Kígyó-teherautó!

Apa borotválkozik:
- Én is le akarom borotválni a szakállamat!
- De Énok, neked nincs szakállad.
- Holnap lesz!

- Anya, megnézhetem, hány óra van?
- Megnéztem! Huszonnulla!

És a legjobb:
- Anya, ez szeszki? (=szexi)

Rossz álom

Hajnali 5-kor:
- Anya!!!! ANYAAAA!!!!
Átkászálódom:
- Mi a baj, kicsim?
- Hol van a nyuszi, akinek hiányzik a feje?
- ??? Itt a nyuszid, és látod, megvan a feje.
- Nem. A másik nyuszit keresem, akinek letört a feje!

Így hát a másik (dublőr) nyuszi, akinek létezése ismert, de egy fiókban tengeti nem túl izgalmas életét, kivételesen előbukkant (és megvolt mindene), Énoka pedig megnyugodva visszaaludt.

De napközben is felemlegette az álmot, néha be kellett mutatnom Nyuszit, sőt Illés Báránya is gyanúba keveredett, hogy ő is elvesztette a fejét. Tiszta horror! Miért álmodik ilyeneket???

A fiak és a Mikulás

Aktívan készülünk a Mikulásra és a karácsonyra: például szakadatlanul hallgatjuk a Jingle Bellst (helyesebben Dzsimbó Bászt). Illés eleinte inkább az Örömódát preferálta, de már ő is "pam-pam" kiáltással követeli a nótát és már rázza is farát.

Énu fejében nagy zavar van, szerinte a Mikulás és a Karácsony is az ő szülinapja, de abban az egyben biztos, hogy ajándék jár neki. Egyik nap közölte, hogy ő feltétlenül tűzoltóautót szeretne, és ezt a pénteken esedékes találkozásukkor közölni is fogja a Mikulással. Én meg pont előtte pár órával nyilatkoztam azt egy érdeklődőnek, hogy szerintem szirénás rendőrautó a kívánalom. De sebaj, mert tegnap már lovat szeretett volna.
Azt is elárulta, hogy ő is fog majd dolgozni, éspedig nem mással, mint a Mikulással :)

Szóval ebben a felfokozott hangulatban érkezett el a Schneideres Mikulás-ünnepség napja, a gyerekek puccba vágták magukat:

Igazgató úr még ledöntött egy szíverősítőt a jelenés előtt:

Aztán megérkezett bemelegítésként egy manó, mi meg megijedtünk, hogy rendes Mikulás nem is lesz. Énu ezért a Mikuláscsalogató feladatokat hanyagolta is, míg Illóc - szokásához híven - lelkesen bevetette magát. Aztán gondolt egyet, és megtámadta a manó gitárját, ehhez a merénylethez természetesen már a bátyó is csatlakozott.

De aztán csak megérkezett a nehezen mobilizálódó Mikulás! Énoka arcán óriási öröm ömlött el, annyira jó volt látni a boldogságát! Le is táborozott a Mikulás lába elé, és onnan ácsingózott az ajándékokra:

Illóc pedig a nagyszakállú mellől figyelte az eseményeket, és a harács-harács kézmozdulattal méltatlankodott, amikor valaki csomagot kapott.

De aztán végre eljött az ő idejük!

Ráadásként a krampusz még lufit is hajtogatott nekik, Énoka a mi rettenetünkre kardot kért (bár sose látott még ilyet, és utána is karkötőnek nevezte), Illóc pedig egy egeret, ami még helyben a szétharapás dicstelen sorsára jutott. Énoka ellenben még 1-2 napig szakszerűen suhogtatott a szablyájával, míg Illóc titokban azt is szétharapta :)

Olyan ritkán vagyunk mind csinosan öltözve, hogy le is fotóztuk magunkat:

Sportnap

Ha már az ortopédus orvos sok ugrálóvárazást és cselgáncsozást (vagy birkózást) írt elő x-lábú és bokasüllyedéses nagyobbik ivadékunknak, gyorsan megragadtuk az alkalmat, amikor ez a kettő 500 méteres körzeten belül rendelkezésre állt.

Családi sportnap volt ugyan, de látszólag a társaság jelentős része az ingyenes arcfestésre érkezett (bevallom, engem is motivált, de nem álltunk útjába a nálunk sokkal elszántabb tömegeknek, és így legalább elkerülhettük a kínos vitát, miszerint Énoka Pókember akar lenni, Máté pedig nem engedi).

Szóval ugrálóváraztak és cselgáncsbemutatón vettek részt a dedek. Énoka ímmel-ámmal, Illéske pedig annál lelkesebben próbálta utánozni az eséseket, bukfenceket, gurulásokat. Énoc a birkózásban - legalábbis Illóc legyakásában - egyelőre tehetségesebbnek mutatkozik :)

Jól dokumentált ugrálóvárazás

Gerendagyakorlat

Bogyókák

Rajzolni akartak a dilibogyók, de csak a ceruzák rágásáig jutottak

Ketrecbe zárt vadállatok

Altatás

Esti rutintevékenység

Illóci a metrópótlón

Tombolás közben hirtelen elnyomta az álom