Énu fejében nagy zavar van, szerinte a Mikulás és a Karácsony is az ő szülinapja, de abban az egyben biztos, hogy ajándék jár neki. Egyik nap közölte, hogy ő feltétlenül tűzoltóautót szeretne, és ezt a pénteken esedékes találkozásukkor közölni is fogja a Mikulással. Én meg pont előtte pár órával nyilatkoztam azt egy érdeklődőnek, hogy szerintem szirénás rendőrautó a kívánalom. De sebaj, mert tegnap már lovat szeretett volna.
Azt is elárulta, hogy ő is fog majd dolgozni, éspedig nem mással, mint a Mikulással :)
Szóval ebben a felfokozott hangulatban érkezett el a Schneideres Mikulás-ünnepség napja, a gyerekek puccba vágták magukat:
Igazgató úr még ledöntött egy szíverősítőt a jelenés előtt:
De aztán csak megérkezett a nehezen mobilizálódó Mikulás! Énoka arcán óriási öröm ömlött el, annyira jó volt látni a boldogságát! Le is táborozott a Mikulás lába elé, és onnan ácsingózott az ajándékokra:
Illóc pedig a nagyszakállú mellől figyelte az eseményeket, és a harács-harács kézmozdulattal méltatlankodott, amikor valaki csomagot kapott.
De aztán végre eljött az ő idejük!
Ráadásként a krampusz még lufit is hajtogatott nekik, Énoka a mi rettenetünkre kardot kért (bár sose látott még ilyet, és utána is karkötőnek nevezte), Illóc pedig egy egeret, ami még helyben a szétharapás dicstelen sorsára jutott. Énoka ellenben még 1-2 napig szakszerűen suhogtatott a szablyájával, míg Illóc titokban azt is szétharapta :)
Olyan ritkán vagyunk mind csinosan öltözve, hogy le is fotóztuk magunkat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése