A cukiságot pedig még megható szónoklatokkal is tetézi: "Elmegyek a temetőbe Jutka mamához. Viszünk neki virágot! Én fogok neki virágot szedni! Narancssárgát, szerintem az tetszik Jutka mamának. A narancssárga meg a lila. Meg fogom simogatni Jutka mamát." És tényleg így is tett.
Illéske ezzel szemben nincs a pikszisben: a mozgalmas éjjeleket és a botrányos étkezést fejeli meg azzal, hogy nem hajlandó járni. Az ünnepek előtt volt egy biztató felbuzdulása, amikor már felállt szabadon és 1-2 métert menetelt, de azóta szinte teljesen leállt a próbálkozással. Ha épp olyan kedve van, továbbra is képes megállni és lépegetni, de a mi nagy frusztrációnkra ritkán van olyan kedve.
Ezek a képek még az első felbuzdulás idejéből származnak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése