Ett! Bumm!
És ha már itt tartunk, emlékezzünk meg Énokról, a mestertrollról is: sikeresen elsajátította, hogy hívják, de azért vigyázni kell, ne hagyjuk el, mert szerinte "Gombár Énok". Ennél már csak az a vicce szörnyűbb, hogy Misi papa következetesen "Pisi papa", Jutka mama pedig "Pupka kaka". Kacagjunk együtt!
Egyébként a hétvége is végtelen volt, a láz sorra lecsapott mindenkire kisebb-nagyobb mértékben, pl. az én 17 évi!!! láztalan szériámat nullázva :( Illéske is bemutatott némi hidegrázást, de maximum 2 nap alatt mindenki átesett a lázon. Énokánál ez persze nem azt jelenti, hogy meggyógyult volna, ő most antibiotikumkúrán van, most már igazán kikeveredhetne a már legalább egy hónapja tartó náthából, és az orrában tenyésző terráriumot is fel akarjuk végre számolni.
Az egyedüli siker, hogy barkácsolni sikerült: az új polccal visszahódítottuk a nappalit a játékoktól, csak szegény Énoka kezdte az elején szorgosan visszahordani a kincseit :)
Illóci egyre ügyesebb, érezhetően lazul, és már hasról is bemutatott pár hátrafordulást, bár az ízére még nem jött rá. Énoka pedig akrobatamutatványokkal szórakoztat (vagy őrjít meg): az "udrás" és Illés ágyába való benindzsázás mellett most arra kapott rá, hogy a játszótér kerítésén mászik felfelé. Ma már magasabbra jutott, mint a fejem, alig győztem lefejteni a kis pókembert.
És még egy cukiság: a délutáni altatáskor - anélkül, hogy tudatosult volna - mindig többé-kevésbé ugyanazokkal a szavakkal búcsúzom el tőle: "aludj jól, kincsem, szép álmokat, drágaságom, Anya nagyon szeret". Egyszer nem mondtam a mondat végét, mire ő reklamált: "Anya? Szeret?".
Száz gombóc egy sorban, mennek a gyomromba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése