Vásárlás

Mottó: "Az egész egy katasztrófa Minek mentem a teszkóba?" (Varró Dániel)

A vásárlás közbeni kulturált viselkedés régi kihívás, és vannak is jelentős sikerek: a héten pl. a zöldségesnél ügyesen szedte össze Énoka a gyümölcsöt, zöldséget, sorolta a nevüket, pakolta a zacskóba, adta az eladónak, majd bepakolt a cekkerbe.

De néha félremennek a dolgok, két Tescós példa:
Mivel a játszótérről jövet kétszer is megszökött, már eleve zilált idegrendszerrel érkeztünk, ott is elszaladt, kitartott karral söpörte le az árukat a polcokról. Majd levetette magát a földre, hempergett, tornagyakorlatokat mutatott be, kihasználva, hogy én már fizetek és mögöttem kígyózik a sor. Végül egyetemista srácok kaparták fel a földről, remélem, hathatós propagandája volt a születésszabályozásnak.

A következő alkalommal már Mátéval kiegészülve támadtuk meg az egységet, ők Illéssel sorban álltak, mi pedig szedtük össze a dolgokat. Hopp, lekapott valami jó drága prémium túró rudit a polcról, már szaladt is oda Mátéhoz, dobta be a kosárba. Majd hopp, felmart egy kiflit is, és mielőtt reagálni lehetett volna rá, már rágta is.

Bónusz más témában:
Mostanában kiemelt témánk a pelustartalom elemzése, fogadásokat kötünk, mit találunk Illés pelusában, és megtippeli nála és magánál is, milyen színű a rakomány (lehet szörnyülködni). A mai (utóbb sikertelennek bizonyuló) altatás alatt szuszmák helyett egymással ingerkedtek a dedek, nagy bulit csaptak. Amikor egy különösen nagy robaj után felmentem, Énoka azonnal (némileg ripacsízű) kakilós pózba vágta magát, és buzgón próbálta eladni, hogy kaka van! de nem ám akármilyen: KÉK KAKA!