Önkritikát gyakoroltunk, és megállapítottuk, hogy Énoka nem egy udvarias gyermek. A "kérem szépen" nála az "AKAROM!!!!!" vagy a nyígás formájában valósul meg. Ellenben Dusa egy évvel fiatalabb létére igen inspiráló példa, így hát határozottan felléptünk a fejlődés érdekében.
Hétfőn világraszóló dráma is volt: Énoka arra akart minket rávenni, hogy építsünk hóembert (rakjuk egymásra a párnákat) a csúszdára (ezt nagyon szereti, mert csúszás közben elsodorni és ráhuppanni roppant izgalmas). Mivel ezt kevéssé udvariasan közölte, nem működtünk együtt, és ebből egy oltári és hosszas hiszti kerekedett. Ma újra felmerült a téma, Énoka szépen kérte, és jelezte, hogy meg is fogja köszönni, ha elkészül. Továbbá megmagyarázta, hogy két nappal korábban miért nem volt erre képes: ő ugyanis akkor még pici baba volt, és a pici babák nem tudnak szépen kérni. Viszont most már felnőtt, és ügyes nagyfiú lett belőle :) (és valóban, nagyon kedves és udvarias volt egész este, reméljük, nem fiatalodik vissza)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése