Újabb okosságok

Egy dalos prófécia Énoktól a vécén ülve:

Huhuhú, hahaha
Jön a kaka, meg sem áll!

És egy újabb betekintés Illóc személyiségébe:
- Illóc, te aranyos vagy?
- Nem! Éhes vagyok!

A beszéde nagyon szépen fejlődik, ez tetszett talán mostanában a legjobban: a Balaton vizében rajtam csimpaszkodva arra lett figyelmes, hogy Dani viszi ki az előző este fogott halat a partra. Természetesen kíváncsi volt, mit tervez vele, úgyhogy kiadta az ukázt:
- Halacska! Ott van! Daninál! Kimegyünk!
A véres részleteket mindenki képzeletére bízom, de a négy kisfiú sztoikusan asszisztálta végig.  Énoka ugyan néha megjegyezte, hogy "fújj", Vince, Dani kisfia pedig ezt kérdezte:
- Apa, leszedted a hal héját?

Napi versek

Énok, a költő spontán alkotásai hazafelé az autópályán:

Hajó, hajó, megy a hajó
Megy a hajó a Dunán
Jön egy másik hajó
Jön egy harmadik hajó
Keresik a fákat.

Ropi, ropi, megesszük a ropit
Ropi, ropi, kinő a fűből
Megeszik a giliszták.

Sajnos ezek után ráállt a megrendelésre történő versírásra, és az jellemző módon nem eredményezett ilyen remekműveket. Hiába, a tehetséget nem lehet pénzre váltani!

Illóccal pedig ilyen cuki beszélgetést folytattunk:
- Illóc, aranyos vagy?
- Nem, Illés vagyok!
- Vásott kölök vagy?
- Neeem!
- Pici haramia vagy?
- Neeeem!
- Anya boldogsága vagy?
- Igen!

Jó, hogy így tisztában van magával :) (bár ami azt illeti, a pici haramia megnevezés is ül rá)

Illóc meglátja Apát:
- Apa, Apa, a drága Apa megjött! Apa, Apa, drága Apa!

Este koncertre megyünk, Énokával ismertetem a programot:
- Mi fektetünk le benneteket, de míg alszotok, Misi papa lesz itt.
- Miért megy el Apa meg Anya?
- Zenét hallgatni.
- De miért?
- Mert néha ők is elmehetnek valahová, nem gondolod?
- NEM!
- Szuper...
- Csak Apa mehet el!

Még szuperebb, a hímsovén hétszázát :( (azért elmegyünk mindketten)

Versek és viccek

Énokkal Bartos Erika Alma című örömbecsűjét tanuljuk (Alma, alma, piros alma, nyári napfény táncol rajta), de ő inkább viccet farag:

Alma, alma, piros alma
Senkinek sem jut belőle. Hahahaha!

A sikeren felbuzdulva még gyártott további verziókat vegyes minőségben, ez egy sikerültebb:

Megy a ló az ablakon le
Senkinek sem jut belőle!

Ez pedig szinte költői (vö. Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén):

Metró, metró megy a fákon
Eső, eső, jön az eső!

Balatoni este, erősen célozgat rá, hogy szeretne nyugovóra térni. Odahúz az ablakhoz:
- Gyere, Anya, mutatok valami érdekeset! Már a víz is alszik (egyébként igencsak hullámzik). A fény is sötétedik. Nézd, a fény úgy alszik, hogy villog (=viharjelzés). Az ég is alszik. A fák is alsziznak. Meg a bokorok is. Meg a madarak is megpróbálnak ágyat keresni. Sikerülni fog? Szerintem nem tudom!

Azt tetteti, hogy megijedt egy lótól, mire mi:
- Színész!
- Nem vagyok színész!
- Akkor ripacs!
- Nem vagyok ripacs!
- Akkor mi vagy?
Illés:
- Énok?

- Énoka, szerinted mit csinál a színész?
- Barkácsol!

- Anya, mondjak egy viccet?
- Mondj, édesem!
- Szari bácsi! Hahahaha! (nem tudom, miért mondta)

Napi Mumu

Állathangokat gyakorlunk:
- A krokodil nem mond semmit, csak csapkodja (=csattogtatja) a fogait.

Balhé vacsi közben:
- Illés, nem szabad ilyen sok sonkát venni! ANYAAA! Illés annyi sonkát vett, mint egy dinoszaurusz!

Máté odanyújt neki egy filctollat:
- Köszönöm szépen, csillagvirágom!

És egy Illócos: arról beszélgettünk, hogy ki milyen jármű. Mivel Illóc kedvence a busz, egyértelmű volt, hogy ő az lesz. De ő öntudatosan közölte:
- Nem! Én Illés vagyok!

Reggeli eresztés

Nyelvújítás:

Énoka a napi terveit ismerteti:
- Illés le fogja csúsztatni a csúszdán az autókat! Én fogom neki adogálni!

Máté a csúszda alá készül, Énoka gondoskodik:
- Apa, le kell hajolnod a fejedet!

Illéske keresztüldöfi a mutatóujját a zsömlén.
- Óó, itt az ujjam! - fedezi fel örömteli meglepetéssel a túloldalon.

Máté távozni készül.
- Szia Énok, megyek dolgozni.
- Szia Apa, aludj jól!
- De dolgozni megyek, nem aludni!
Énok szkeptikusan röhög:
- Jó alszizást!

Illéstől pedig egy tegnapról: Anya elment dolgozni. Ez már egy egész jó kis mondat :)

80/20 szabály

Illócnak mostanában igencsak kinyílt a csipája, animális jegyeket hordoz ("Illóc egy állat" ösztönös méltatlankodásunkat már Énoka is hangoztatja, shame shame shame), amerre áll, arra pusztít, és már az Énokával való összecsapásokban sem az ártatlan megtiport áldozat szerepe jut neki, úgyhogy egyrészt randa kakaskodásokká szoktak fajulni a nézeteltérések, másrészt pedig nagyon gyakran sunyin és teljesen indokolatlanul odasóz a kezében lévő tárggyal (mondjuk legóteherautó, játékkalapács stb.), és még megbánást sem tanúsít.
Ráadásul a rég várt hisztikorszak is úgy tűnik, hogy beköszöntött.
Úgyhogy Máté megfogalmazta a Paréj-elvet (vö. Pareto-elv vagy 80/20 szabály: 20% befektetéssel 80% eredmény): 80%-ban genyó, 20%-ban meg nem :)

Viszont 100%-ban nagyon cuki kis angyalarcú ördög ő.

Cuki szavak

Illóc nagy örömünkre simán hozza a 2 éves státusznál elvárt szintet, amivel Énokával anno csúfosan elbuktunk: használ alanyt, állítmányt és tárgyat is.

De a szavakat sok esetben átszűri a saját cuki lényén, így keletkeznek az eredetinél aranyosabb verziók:
pirítós - piripós
csipicsöpp (orrcsepp) - csipipöpp
lepottyant - lepoppant (vagy lepompant)
elfogyott - elpojott
forró - pojó! pojó!
pillangó - pingangó

Úgy tűnik, a kedvenc betűje a P :)

Nem gyerekes, de ide kapcsolódik: nagy derültségemre úgy tájékoztattak, hogy a cég neve, ahonnan másfél hónapja várjuk a faanyagot a készülő teraszunkhoz, Lambada. De aztán kiderült, hogy Lambda :)

És még egy megható mondat Énokától:
Nyűgös voltam, nem volt kedvem kiszállni az autóból, kijelentettem, hogy ott maradok.
Énoka pár percig rágódott ezen a fordulaton, majd reményvesztetten suttogta magának:
- Anya itt marad az autóban. Akkor ki fog nekünk mesét olvasni?!

Bababörtön

Két rövid történet:

Még kb. 2 hónapja történt, hogy egy Lica szülinapjához közeli vasárnapon Csilláéknál gyűlt a család, ahol a két rosszcsont, Dusa és Énoka az emeleten való rohangászással és ajtócsapkodással múlatta az időt. Elérkezett az ünneplés ideje, Emó felment lehozni őket, ahol azzal szembesült, hogy az egyik ajtócsapkodás túl jól sikerült, bekattant a zár, és a kisfiak be vannak záródva a lányok szobájába.
Mentőakció indult: egyrészt kívülről kapták az instrukciókat a fiúk, hogyan lehetne elérni a magasban lévő kulcsot (nem sikerült nekik, bár aranyosan próbálkoztak), másrészt mi is hazaszaladtunk felkutatni minden kulcsot, hátha az egyik nyitja (nem), harmadrészt Emó nekiesett egy csavarhúzóval kifeszíteni a zárat (nem sikerült), negyedrészt pedig sikerült kihívni egy nonstop lakatost, aki a vasárnap és a déli óra ellenére vasalt egyenruhában meg is jelent, és két másodperc alatt felpattintotta az ajtót.
A gyermekek pedig megkönnyebbülve omlottak szüleik karjaiba - na nem :) ők egyáltalán nem zavartatták magukat a vészhelyzettől (néha azért rikoltoztak meg csapkodták az ajtót egy kicsit), éppen az ágyon üldögélve tárgyaltak valamit, és nem is siettek kiszabadulni :)

Az pedig ma történt, hogy épp indultam a játszótérre a három sráccal (bölcsiszünet lévén most épp nálunk van a tábor), Dusát és Illéskét szépen bepakoltam, a hátizsákot pedig - benne a slusszkulccsal - szintén bedobtam, és mentem betenni Énokát is. Aki pedig gondolt egyet, és rányomott az ajtózárra, foglyul ejtve a kicsiket (azt persze nem értem, hogy ha bezáródni tudnak az ajtók a kulccsal belül, akkor kinyitódni miért nem tudnak).
Végigrángattam mind az 5 ajtót - semmi, vártam 5 másodpercet - semmi, lesből támadtam - semmi. A gyerekeket mobilizálni nem tudtam, mert ők gúzsba kötve ültek, a kulcs pedig a becipzározott táskában pihentek. A pótkulcs nem volt a helyén, kezdett elhatalmasodni a pánik, mert Máté el szokta vinni magával. Hívtam, nem vette fel. Tébolyultan feltúrtam a tegnapi cuccait, hátha benne maradt az egyik zsebben - és IGEN, hihetetlen szerencsémre ott volt.
Az ajtó kinyílt, a gyermekek pedig örömujjongással fogadtak - na nem :) vidáman énekelgettek és fel sem tűnt nekik, hogy be voltak zárva :)