Bababörtön

Két rövid történet:

Még kb. 2 hónapja történt, hogy egy Lica szülinapjához közeli vasárnapon Csilláéknál gyűlt a család, ahol a két rosszcsont, Dusa és Énoka az emeleten való rohangászással és ajtócsapkodással múlatta az időt. Elérkezett az ünneplés ideje, Emó felment lehozni őket, ahol azzal szembesült, hogy az egyik ajtócsapkodás túl jól sikerült, bekattant a zár, és a kisfiak be vannak záródva a lányok szobájába.
Mentőakció indult: egyrészt kívülről kapták az instrukciókat a fiúk, hogyan lehetne elérni a magasban lévő kulcsot (nem sikerült nekik, bár aranyosan próbálkoztak), másrészt mi is hazaszaladtunk felkutatni minden kulcsot, hátha az egyik nyitja (nem), harmadrészt Emó nekiesett egy csavarhúzóval kifeszíteni a zárat (nem sikerült), negyedrészt pedig sikerült kihívni egy nonstop lakatost, aki a vasárnap és a déli óra ellenére vasalt egyenruhában meg is jelent, és két másodperc alatt felpattintotta az ajtót.
A gyermekek pedig megkönnyebbülve omlottak szüleik karjaiba - na nem :) ők egyáltalán nem zavartatták magukat a vészhelyzettől (néha azért rikoltoztak meg csapkodták az ajtót egy kicsit), éppen az ágyon üldögélve tárgyaltak valamit, és nem is siettek kiszabadulni :)

Az pedig ma történt, hogy épp indultam a játszótérre a három sráccal (bölcsiszünet lévén most épp nálunk van a tábor), Dusát és Illéskét szépen bepakoltam, a hátizsákot pedig - benne a slusszkulccsal - szintén bedobtam, és mentem betenni Énokát is. Aki pedig gondolt egyet, és rányomott az ajtózárra, foglyul ejtve a kicsiket (azt persze nem értem, hogy ha bezáródni tudnak az ajtók a kulccsal belül, akkor kinyitódni miért nem tudnak).
Végigrángattam mind az 5 ajtót - semmi, vártam 5 másodpercet - semmi, lesből támadtam - semmi. A gyerekeket mobilizálni nem tudtam, mert ők gúzsba kötve ültek, a kulcs pedig a becipzározott táskában pihentek. A pótkulcs nem volt a helyén, kezdett elhatalmasodni a pánik, mert Máté el szokta vinni magával. Hívtam, nem vette fel. Tébolyultan feltúrtam a tegnapi cuccait, hátha benne maradt az egyik zsebben - és IGEN, hihetetlen szerencsémre ott volt.
Az ajtó kinyílt, a gyermekek pedig örömujjongással fogadtak - na nem :) vidáman énekelgettek és fel sem tűnt nekik, hogy be voltak zárva :)