Versek és viccek

Énokkal Bartos Erika Alma című örömbecsűjét tanuljuk (Alma, alma, piros alma, nyári napfény táncol rajta), de ő inkább viccet farag:

Alma, alma, piros alma
Senkinek sem jut belőle. Hahahaha!

A sikeren felbuzdulva még gyártott további verziókat vegyes minőségben, ez egy sikerültebb:

Megy a ló az ablakon le
Senkinek sem jut belőle!

Ez pedig szinte költői (vö. Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén):

Metró, metró megy a fákon
Eső, eső, jön az eső!

Balatoni este, erősen célozgat rá, hogy szeretne nyugovóra térni. Odahúz az ablakhoz:
- Gyere, Anya, mutatok valami érdekeset! Már a víz is alszik (egyébként igencsak hullámzik). A fény is sötétedik. Nézd, a fény úgy alszik, hogy villog (=viharjelzés). Az ég is alszik. A fák is alsziznak. Meg a bokorok is. Meg a madarak is megpróbálnak ágyat keresni. Sikerülni fog? Szerintem nem tudom!

Azt tetteti, hogy megijedt egy lótól, mire mi:
- Színész!
- Nem vagyok színész!
- Akkor ripacs!
- Nem vagyok ripacs!
- Akkor mi vagy?
Illés:
- Énok?

- Énoka, szerinted mit csinál a színész?
- Barkácsol!

- Anya, mondjak egy viccet?
- Mondj, édesem!
- Szari bácsi! Hahahaha! (nem tudom, miért mondta)