Pénteken még lelkendeztem, hogy mennyire elégedett vagyok a dolgok állásával, aztán szombaton nem igazán kezdődött jól a húsvéti hétvége: mindenki rosszul aludt éjszaka, Máté lesántult, én meg 2,5 óra mászkálásra vállalkoztam, hogy megoldjam a kínzó cipőhiányt. Cipő nem volt, ellenben hazafelé eltévedtem, és a 8. kerület szívében kötöttem ki, ahol még be is szóltak ("Nézd már, milyen peckesen jár." "Még kéne verni naponta kétszer. Egyszer reggel, egyszer este." WTF?!) Még szerencse, hogy Máté nem csak telefonos segítséget nyújtott megroppant nejének, de komfortzónájából kilépve még az így igencsak megkésett ebédet is előkészítette. Nyilván nem ezért, de a már számos alkalommal sikert aratott étel ezúttal igen furcsa formát öltött (az az eset kísértett, amikor nyers húst sikerült tálalnom a családi ebéden). Ja és ne hagyjuk ki, hogy ha már ennyi időt szántam a shoppingra, akkor magamat is megajándékoztam egy igazi csajos nyalánksággal: anyatejgyűjtő tasakot kaptam. Ki mit érdemel, ugye. (Énoka játékot és lepedőt kapott).
Na de aztán délután! Énoka olyan fejemeléseket és eközben érdeklődő nézegetéseket mutatott be, hogy még szigorú edzőjétől, tőlem is csillagos ötöst kapott, és a további edzéseket okafogyottnak minősítettem. Úgy tűnt, az oroszlánját is szándékosan püföli, hogy hangot csaljon ki belőle. Aztán pedig előadott - több részletben és több perc alatt - egy hasról oldalra, majd hátra fordulást, pelenkálódás közben pedig a kezeit tanulmányozta. Komolyan mondom, azt vártuk, hogy este már megy a hűtőhöz és pattint egy sört.
A többi napon az új tudományokat csiszolgatta, az már kezd neki leesni, hogy a fejemelés miért jó neki, a forgásról még nincs meggyőződve.
Egyébként pedig úgy viselkedett a sok élmény közepette is, mintha egy gyerekvállalási propagandafilm főszereplője lenne. A locsolási feladatot kicsit félreértette, mert apájára ment a slag, engem csak köpött :)
Macedón ünneplőruhában (македонски слави фустан - хвала Maja! I hope you understand it despite google translate :))
Mindenkinek vidám tavaszt kívánunk ezzel a hulatánccal! (az csak véletlen, hogy a másik táncos tiszta Máté)
Maja nagyon örült a képeknek és én is bebizonyíthattam, hogy ha bár a kitűzőket rendszeresen, a babaruhák leszállítását egyáltalán nem felejtem el (a kitűzőket azóta sem találom... eh). Énok meg tündér. Nem adtam fel, hogy egyszer én is kapjak egy mosolyt és ne csak lenéző pillantásokat... már ha megtisztel azzal, hogy nem fordítja el a fejét. :D Azt hiszem egyelőre ennyivel kell beérni. :)
VálaszTörlés