Ráadásul pár hete felvette azt a kényelmetlen szokást, hogy miközben különösen kétségbeesetten sír (pl. oltáskor vagy amikor már be van szíjazva az autóba, de még nem indultunk el), az ember szemébe mered. Lehet, hogy csak vigaszt merít, de akkor is félek, hogy összeköti az arcunkat a rossz élménnyel vagy jól meg akarja nézni magának, hogy ki tette ezt vele. Így is elég kellemetlen gondolat, hogy bármikor, amikor rosszul érezte magát, mi ott voltunk :)
A heti másik projekt a járókába szoktatás volt, ez sem volt átütő siker, de talán a vége felé már megszokta (mivel a hétvégén megkíméltük tőle, gondolom, holnap újraindul a próbálkozás).
Egyébként pedig szorgalmasan gyakorolta a hason nézelődést, a forgást, és elkezdett tárgyakért nyúlkálni meg fogdosni, sőt ma felfedezte a zsiráfos lábacskáit is, azt hiszem, kell vennünk még pár mókás zoknit. Az aktuális szerelem pedig a zenélő oroszlán, annyira aranyos, amikor a nap során először találkozik vele, olyan olvatag mosolyokat még talán mi sem kapunk :)
És nagy lépéseket tett meg ahhoz, hogy urbánus vagány váljék belőle:
- volt metrózni: mivel szinte végig ébren volt, úgy éreztem magam, mintha egy élesített bombával császkálnék (a szülés előtt 3 nappal pont ugyanarra jártam, és ugyanezt éreztem)
- volt shoppingolni: a Praktikerben, pedig már párszor megfogadtuk, hogy soha többé nem megyünk oda, és ezúttal Glamour-napok és 1 órás dugóban ülés is súlyosbította a helyzetet.
De mindkét kalandot nagyszerűen viselte, büszkék voltunk rá.
A hét fénypontja pedig a füvészkerti piknik volt Nórival.
A csodás idő sokáig a pázsiton marasztalt minket, így néhány nem tervezett akcióra is sor került:
- az első szabadtéri pelenkálásra, a legyek rögtön meg is támadták a szeretetcsomagot
- az első szabadtéri szopizásra, ami ad-hoc, de látványos megoldásokra sarkallt minket (a lepel Máté pulcsija)
És innentől fogva senki meg nem állíthat minket, megyünk majd mindenfelé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése