- kiviláglott, hogy miért nem jó, ha a controllernek gyereke születik: a 3 hónapos státuszolás keserű csalódást hozott a számomra, mert az eddigi 90-90 dekás gyarapodás után csak 50 dekát tudott felmutatni, amivel ráadásul még a(z önkényesen meghatározott) célszámot (6,2 kg) is bukta. Ennyi elég is volt, hogy a jó formában lévő, boldog, vidám Énoka egy éhező (mi több: éhezTETETT), sovány, szerencsétlen kisgyermekké változzon a szememben, és természetesen magamban keresem a hibát. Na majd felturbózzuk a tejcsárdát. Ne mondjátok, tudom, hogy hülyeség :)
- egyik este előadta a sajnos már megszokottnak tekinthető nyűgösködést, ami jelentős zajterheléssé szokott változni, amint fürdésre kerül a sor, pedig az még ilyen előjáték nélkül is katasztrófa szokott lenni ezekben a napokban. Úgyhogy most ebbe nem akartam belenyugodni, és a szokásos tutujgatás és vállravéve csitítgatás helyett határozottan felléptem ellene, hogy aztán egész este azon borongjak, hogy mekkora genyó vagyok, bebugyoláltam, hangosan és szigorúan beszéltem hozzá, és Molnár Énoknak szólítottam (a Babanyúlra nem reagált). De lenyugodott, és egész jót fürdött, bár a siker értékét csökkenti, hogy Máté mellkasán tette ezt.
- arra vetemedtünk, hogy a születése óta először Mátéval elmenjünk kettesben valahová (nevezzük nevén: egy kocsmába). De annak ellenére, hogy ez az én kifejezett kívánságom volt, és lelkes, rátermett nagyszülői gárda vállalta a pásztorolást - nagy köszönet nekik! -, nem sikerült pityergés nélkül elhagyni a lakást. Ez különösen azért szánalmas, mert 6 házzal odébb mentünk, másfél órára. Utána meg iszkolni kellett haza, hogy újra a kezembe kaparinthassam a kisbabámat. A nagyszülők beszámolója szerint nagyon jól és aranyosan viselkedett - szóval ezek szerint nem is hiányoztunk neki!!! :'(
update a ma este alapján:
- a pityogás önmagában is idetartozik: meghatódom a Raffaello anyák napi reklámján, a mellrák elleni alapítvány reklámján (ezt nem linkelem, más ne szomorodjon), azon meg főleg, hogy belegondoltam, pár év múlva majd mondja Énoka, hogy: "Anyák napján, édesanyám, ölelésed az én tanyám" (és már potyognak is a könnyeim :)). És ezek után, végső csapásként, még ajándékba elvihető babacicák is szembejöttek a Facebookon!
A hét egyéb jelentősebb eseményei pedig a következők voltak:
- az első, hasonló korú gyermekkel való szocializálódás a kiskópé Vince babával. Vince benne lett volna az ismerkedésben, Énok inkább megrökönyödött, majd szülei karjaiban kereste a nyugalmat.
- ismét elmentünk Dúdolóra, de akárcsak múlt héten, most is elmaradt. Kellemes mellékhatás, hogy ilyenkor jót lehet sétálni és beszélgetni más póruljárt anyukákkal. A társadalmi programjainkon átok ül. De ez még megváltozhat, mert egész hétvégén SzuperBabu volt, aki beérte egész nap egyórás alvással, ha ez hétköznap is így marad, nem lesz maradásunk, az tuti.
- lehet, hogy mégis Kim Dzsongil lesz a gyerekből, mert Oroszlánnal való játék közben tisztán azt mondta, hogy "Olán" (egy szótag mínusz szerintem elfogadható), majd azt, hogy "Benő" :) Úgyhogy végre van neve a cimborának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése