Énok az etetőszék új funcionalitásaival, a lehajításgátló pohárral és játékkal ismerkedik.
A hangulat így ebben a tekintetben javult, a darabos étkezés terén is sikerült kompromisszumra jutni (ez szükséges is volt, ugyanis a botmixer elromlott): ha körömdarabkányi adagot kap, hajlandó elnyammogni. A hátulütője az, hogy egy 250 grammos valami (már ha nem uránról van szó) miniadagokban való betöltése igencsak Háború és béke-pozitív (lenne, ha lehetne olvasgatni közben).
Feladvány: ha egy 220g-os ételt 3 g-os adagokban tudjuk betáplálni a kisdedbe, megéri-e 50g vízzel felönteni, ha így elérjük a kolosszális 5g-ot is?
Áttértünk a nagykádra!
Téli szerelék, avagy hogyan paralizáljuk gyermekünket
Reggeli varázslat sólámpával, avagy az ifjú kecske is megnyalja a sót!
Péntek éjjel pedig intenzív csapatépítőn vettünk részt Énokával: belázasodott szegény (reggel 38,7 volt, éjszaka valószínűleg még több), és csak dajkálva vagy hozzám bújva tudott elaludni, akkor is csak 20 percekre. Így az eredetileg Mátéval tervezett date night-ból az lett, hogy a kanapén töltöttük az éjszakát Énokkal kettesben, sok sírással, kevés alvással. A szombat hőemelkedéssel, továbbra is kevés alvással, de sok dajkálással telt: a szokásos tankból dédelgethető cicafiú lett, úgyhogy ennyi jó biztos volt a helyzetben :) Estére pedig úgy eltűnt a betegség, ahogy jött.
Ritka látvány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése