Cukiságok

A státusznál nem voltam formában, de most kiegészítem néhány cuki és kevésbé cuki szokással:

- A legbosszantóbb a nasizás. Amikor még csk kipakolta a fiókot, és zörgette a zacskókat, még hagyján volt, de most már simán kiharapja a csomagolást, és tömi befelé a zsákmányt. Mi nem vagyunk hívei az édességfogyasztásnak, de ez most már sajnos csak elvi korlátozás. (erről is a munka tehet, dolgozói vásárlás nélkül nem lenne mit felprédálni).

Be is mászott a nasis fiókba

- ide kapcsolódik, hogy nagyon szigorú belső ellenőrünk van, ha hibán kap rajta (elöl hagyott kaja, telefon, nyitva hagyott lépcsőajtó stb.), rögtön kihasználja. Meg is szoktuk köszönni neki, hiszen ebből tanulunk :)
- viszont az ételt időnként hajlandó megosztani. Sajnos ez sok esetben úgy néz ki, hogy előrágja, kikaparja a szájából a masszát, és azt tömi az én számba.
- A mutogatás és mellé az agyköszörülő hangszínen előadott süvöltés és nyökögés új elem. Ráadásul néha nem egyértelmű, hogy mit szeretne (persze amikor az etetőszékben próbálok beletölteni valami egészségest, ő meg egyre a Zabfalatok felé mutogat, akkor csak tettetem, hogy nem értem). És még lustul is! Egy csomószor mutogat egy méterre lévő tárgyra, hogy hozzuk oda, nehogy neki kelljen felemelni a sejhaját.
- remek humorérzéke van: régóta játssza, hogy valamit odanyújt, be is teszi a tenyerünkbe, viszont rögtön el is kapja, és nagyokat vigyorog hoppon maradt szülein
- új felfedezés, hogy a fültisztítás megbabonázza: megnyugszik, kéjesen lehunyja a szemét, és úgy élvezi a matatást
- vitán felül cuki szokás, hogy letakarja a fejét, és úgy császkál

Egyéb heti események:
- két orvoslátogatás borzolta a kedélyeket: először egy nagy esés után látogattunk el a Heim Pál ügyeletre. Megérdemeltük volna, ha kinevetnek, de kedvesek voltak. Kapott pár tapaszt. Azután pedig pulmonológushoz mentünk, ugyanis a bölcsinéni kétségbe vonta a doki ítéletét, miszerint megszűnt a hörgés-zörgés. Először igen bosszantónak találtam ezt a felvetést, de aztán beigazolódott: valóban pang még mindenféle váladék a tüdejében, semmi komoly vagy krónikus, de kapott újabb gyógyszereket és az inhalálást is folytatni kell egy ideig (mindezt magándokinál, és még így is félek egy kicsit, hogy vissza fog jutni a gyerekorvoshoz).
- arról is hírt akartam adni, hogy kibukkant a 9. és 10. fog, ugyanis határozottan látni véltük a hegyüket. De mielőtt élesítettem volna a posztot, ráellenőriztem, és eltűntek! Jó pár napig bizonytalanságban leledztünk, de ma végre megint újra bejutottam a szájba, és most már biztos, hogy felszívódtak.
- az evéshelyzet kétséges, a hét vége fele úgy voltam vele, hogy nyugdíjba vonulok. 4 napig csodásan evett a bölcsiben, gondoltam, végre én is labdába rúghatok, de azért biztosra mentem: csontlevest főztem, ami eddig népszerű volt. Nem nehéz kitalálni, evett-e belőle :( Aztán a hétvégén ismét jól evett, igaz, hogy közösségi étkezések voltak minimum hármasban, majd ma elválik, velem is beéri-e.
- viszont a járás, építés, formabedobózás és úgy általában a kézügyessége tovább fejlődött, öröm nézni. Azon meglepődtem, hogy a Nyúl által tojt búgócsigát is ügyesen fixálja a földön és pumpálja.


Álmos Babicsek

Tanulunk motorozni, de nem akar

Sétálni sem akar

Előhúsvét egy kecskefarmon: örvendezés a lufinak a nyuszik előtt

A kecske bekapta az ujjacskát

A ló meg lett mutatva

Pőrén üli meg a lovat

Építettünk neki egy házat, nagy kedvenc lett

Narancsmarcang

14 hónapos!

Státusz

Súly, hosszúság

Súlymérés 15 hónaposan lesz, a hossza 80 cm körül. Ruhaméret 80-86.

Mozgásfejlődés

Egyedül feláll, és ha van kedve, egész sokat járkál. Azért még a mászás az alapértelmezett, és az is  sok idő volt, hogy szabadtéren is hajlandó legyen - hiszti nélkül - kicsit lépegetni. Hintalovazni nagyon szeret, most motorozni tanulunk.
A finommotorikája is nagyot fejlődött, szépen építőkockázik, nyomogat, illetve kedvelt szórakozása a gyógyszerek beadása után visszaillesztgetni az apró üvegcsék kupakját (a fioláit továbbra is imádja a patikus úr). A szekrények gyerekzárait is sikeresen feltörte.

Beszédfejlődés

Nincs áttörés, pedig sokat szövegel. Talán a kacsát ("tatyát") behúzhatjuk.

Értelmi/érzelmi fejlődés

Mindent megért, és azt nagyon tudja, hogy mit nem szabad (pl. üldögél a földön, majd "észrevétlenül" elkezd a popóján araszolni a lépcső felé, és közben a rosszalkodós arckifejezésével figyeli, hogy figyeljük-e).
Egy csomó új cukiságot is kifejlesztett (pl. hunyorítás, sorban lepacsizás a szülei összes tenyerével), örömmel és értelemszerűen pápázik mindenkinek (pl. ha új embert lát, akivel meg szeretne ismerkedni, egy udvarias pápával kezdi, majd megsimogatja az illetőt).
Ha van kedve, hajlandó állatokat mutogatni könyvben.
Az akaratoskodás elég rémes, már egy pelenkázás is durva beavatkozás a magánügyeibe.
Viszont talán jobban elkezdett kötődni Dávidhoz, a nyúlhoz, az ágyba téve rögtön nyúl utána.

Napirend

Változatlan, napi egy 2-2,5-3 órás alvás.

Kedvenc tevékenységek

Újdonság nem nagyon van, a rakosgatás-építkezés, a zene és a labdázás a sláger. Hinta, csúszda szintén népszerű. A kedvenc könyve Weöres Sándor Kocsi és vonatja.

Étkezési/egészségi ügyek

Másolom az előző hónapról: a nyáladzás rettentő (már azt hiszem, hogy fokozhatatlan, de gondolnom kell a következő hónapra is), de új fog nyomára nem bukkantunk.
A betegséghelyzet megint nem volt valami fényes, jó sokat hiányzott a bölcsiből. Elképesztő gyógyszerarzenálra tettünk szert. Remélem, a hörghurut volt az ütős lezárása volt a szezonnak.
Az étkezés sem túl felemelő, az én főztömet nem eszi, és nem is tűnik éhesnek. Eddig vész esetén bevált a tej és a buláta, de mostanában az sem tuti tipp. A pocakja lelappadt :( Változik az ember, a bölcsi immár nem szaranyaságom szimbóluma, hanem az oázis, ahová csak kivételes alkalmakkor tudunk eljutni, illetve az a remek hely, ahol nem nekem kell szenvednem az etetéssel :)
Az önálló ivás egész jól megy (persze elázott pólók akadnak szép számmal). Jó motiváció, hogy szétharapta a pohara gumicsőrét, amit csak azért sem pótolok. Evésnél a kanalat szépen a szájába kormányozza, az étel lapátolása meg fejlesztésre szorul.

Sziréna muréna

Ez Énok kurrens elnevezése, a kiegyensúlyozott csodababánkból egy háklis mimóza lett mostanában.

Emlékeztetőül, ez egy muréna:

Ez pedig Énoka, ébredés után, de sajnos ezt az ábrázatot nagyvonalúan alkalmazza bármely más élethelyzetre is:

Például: A hosszú hétvégét Siófokon töltöttük, ahol ellátogattunk egy állatpark-simogatóba. Tetszett is neki, de ha valami nem úgy alakult, ahogy akarta (próbáltuk kézenfogva vezetni, hogy ne térden csússzon a ganéban, rászóltunk, hogy ne belülről simogassa a miniló orrlyukát, a miniló - megunva a vegzálást - elsétált stb.), nem sokat hezitált, hogy reagáljon.
De ez még a jobbik eset, mert legalább volt fogalmunk róla, mi a baja, számos esetben ez sem adatik meg.
Szóval az akaratoskodása igen magas szintre hágott, eleinte cuki, de most már kicsit bosszantó megnyilvánulása pl. amikor felemelt karokkal és kétségbeesett hüppögéssel követeli, hogy vegyük fel. Illetve a pusztító ösztönei is újra a felszínre törtek (eklatáns veszteséglista: szétszaggatott állólámpa, betört kijelzőjű telefon. Plusz egy csomó apróság.).
Az egészségi helyzet sem a legjobb, a mai orvosi látogatáson hörghurutot állapítottak meg, ugyan nem súlyos, de akkor is egy ijesztő, maszkos inhalátorral kell kezelni, 4 óránként, éjszaka is. De ha ez kell ahhoz, hogy végre a végére érjünk a betegséghullámnak, ám legyen, végül is kinek hiányzik a bölcsi és a munkahely, ugyebár.
És még tudom folytatni a nyavalygást! A múlt heti bűnlajstromra felkerült a 6 és fél 7 között kelés és a konyhaművészetem látványos elutasítása is. A tej- és bulátamenü tökéletesen megfelelt volna neki. Csodák csodájára az utazás alatt sem a keléssel, sem az evéssel nem volt gond: mivel utóbbi üveges- és éttermi ételekben merült ki (meg is állapítottam, hogy az anyaság azt jelenti, hogy tintahal helyett csirkét kell választanom, hogy megoszthassam a gyermekemmel), úgy tűnik, tényleg velem van a baja. A mai ebéd a jó indulást követően visszaköpdösésbe és dobálózásba (részéről), valamint kiabálásba (részemről) torkollott, és mikor desszertként megfejeltük még egy inhalálással is (amikor komolyan fontolóra vettem, hogy lekötözöm, de végül beértük a pankrációval), az erkölcsi összeomlásomra sem kellett sokat várni (természetesen lelki folyamatról van szó, nem bántottam őt). Mélypont, neurotikus anya lettem.

Jelenleg nehezemre esik vidám pillanatokat felidézni, de még a ma délelőttre emlékszem: fogta a távirányítót, bekapcsolta a tévét, csatornát váltott, ahol épp műkorcsolya-verseny ment, mire ő is felemelte a két kezét, és úgy sétálgatott :)

Na de nézzünk inkább képeket, hátha jobb kedvre derülünk:

Az első buszozás nagy siker volt, végig a mozit bámulta

 ,
Kár, hogy a Normafán már elfogyott a türelem, kb. 5 percet tudtunk ott tölteni, azt is üvöltés közepette

Apa azért büszkén pózolt a túrahordozó első éles bevetésén

Tesószívhang elmélyült hallgatása

Az első hegy meghódítása

Gatyahúzás előtt még összedobott egy szép tornyot

Siófoki lazulás, profi mozdulat (üres volt a doboz)

Hiszti a csacsiért

Még a balhé előtt a minilóval

Görbült szájú nyúlkálás a kiskecske felé

Egy hosszabb túra a nyalánkságos fiók felé (háttérben a pocak és A kőszívű ember fiai)

Fantasztikus hírek

Hosszú kihagyás után két örömhírrel jelentkezünk:

Már sokan tudnak róla, és nem is a blog a legmegfelelőbb fórum ilyen szenzációs hírek közlésére, de azért legyen itt is nyoma: úton van a kistesó! Várhatóan szeptember közepén kukkant ki a nagyvilágba. A neme még nem látszott egyértelműen, de a doki kisfiút tippelt volna. 

Nagyon örülünk a kis űrhajósnak!

Énoka természetesen még nem fogja fel az esemény súlyát, bár amikor épp erőszakoskodik velünk, szoktuk figyelmeztetni, hogy hamarosan ő lesz a szenvedő fél :) Viszont a pocaksimogatást tőle szokatlan módon azonnal elsajátította, és szívhanghallgatás alatt is tudományos fejet szokott vágni (és ellentmondást nem tűrően einstandolja a fülhallgatót).

A másik hír emellett eltörpül, de azért az is remek: a bátyó lelkesen gyakorolja a sétálást, nagyon cukin totyog. Rohamléptekkel nem halad; valószínűleg tudna sokkal többet is menni, de mikor ügyesnek érzi magát, elkezd röhögni, tapsolni ill. ellenőrizni, hogy figyeli-e a közönség a nagyszerű produkciót, és ilyenkor letottyan :) Viszont ez annyira édes és vicces, hogy (én, a maximalista) nem is bánom, ha elhúzódik a folyamat :)