A legégetőbb az volt, hogy kb. naponta megesik az a baleset, hogy Lesi sugárban bukik, eláztatva körülötte mindent és mindenkit. Amikor pár órán belül ez kétszer is bekövetkezett, ráadásul hajnali órán, amikor főleg sebezhető vagyok, elolvastam az internetet és egyértelmű volt a diagnózis: gyomorszájszűkület, ami műtétet igényel. Ezt az is alátámasztotta, hogy rövid ideig szopizik, nem érzem, hogy dőlne a tej, és Énokának ilyen korában mélyebb hurkái voltak, azaz alultáplált, semmi kétség.
Amint Éva ránézett a kisdedre, már éreztem, hogy nem osztja annyira az aggodalmamat, amikor pedig kikerült a csomagolásból a szegény kis zörgő csontú pára, már kicsit nevetett is:
Az ő diagnózisa is egyértelmű volt: túl van etetve, azért bukik.
Lesi ekkor előadta a második pontomat, a pokolbéli furcsa hangokat (elég ijesztő, röfögés, morgás, erőlködő nyögés keveréke, előzetes diagnózisom dr. Google segítségével: gégeszűkület), amire ugyancsak azt a magyarázatot kaptam, hogy túl van etetve, nyomja a pocak, azért nyög szegény.
Kicsit szégyenkeztem, ezért előhúztam az adu ászt: még mindig vérzik kicsit a köldöke. Ez pedig azért van, mert - ki mire tippel? - túl van etetve :) és ahogy ficereg emiatt, megerőlteti a sebet.
Egyedül azt a pontomat ismerte el, hogy még mindig sárga egy kicsit, de aggódni emiatt sem kell.
Hát ekkor már én is nevettem magamon, hogy hogy lehetek ilyen hülye. Szerencsére nagyon jó fej a védőnéni, így nem mondta, hogy egyetért, pedig biztos gondolta :) Sőt még azt is felajánlotta, hogy ugorjunk be mérni, hogy biztosan megnyugodjak. Az eredmény: 4,2 kg, 90 dkg hízás 2,5 hét alatt :) Úgyhogy azzal a jótanáccsal a tarsolyunkban kullogtunk el, hogy talán ne zabáljon annyit ez a gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése