Illóccal át szoktunk motorozni az ovihoz, és közben folyamatosan kommentálja a világot.
(Útpadkán)
- Ez nagyon meredek, Anya, segíts!
Átevickélünk a túlpartra:
- Nem, Anya nem segít! Én egyedül tolom fel!
Nézelődik és mutogat hosszú percekig noszogatásom ellenére, majd megunja, és türelmetlenül rámszól:
- Anya, menjünk tovább!
A mai úton az volt a heppje, hogy minden fánál megállt, és felkiáltott:
- Nincs a fának teteje!
Nem tudtam, miért mondja:
- Az mit jelent, hogy nincs teteje? Mire gondolsz?
Mire elmutatott a távolba:
- Arra!
A másik heppje, hogy minden autónak megkérdezi a típusát, így Énok már megtanult pár típust, a kedvencem a Skodabogár (saját leleménye).
Folyamatosan buzdítom Illócot, hogy szedjük a lábunkat, mert Énok vár minket. De persze minden sürgetőbb ennél, míg végre nagy nehezen megközelítjük a célpontot. De pár méterre a bejárattól összeroskad és kétségbeesik:
- Énok! Énok hol van! Hol van már!
De nagy egymásratalálás nincs, mert az oviban máris érdekesebb az akvárium, és benne a "picike halakka" :)
Szerencsére mindkettejüknek van barátja, Énokának Miki, akivel elválaszthatatlanok lettek, helyet is foglalnak egymásnak az asztalnál. Illéskére pedig mostanában mindig panaszkodnak, hogy alvás helyett egyre csak Leventével csacsog.
Még egy cukiság:
Máté gondatlanul fordítva teszi be az ágyba, nem arra áll a feje, mint szokott:
- Nem! A másik irányba!
Szerintünk tök okos :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése