Napi Mumu

Szegény Énokának lehet, hogy megártott az ovi, mert a héten nem elméncségekkel, hanem furcsaságokkal vétette magát észre:

- Anya, elmondjam neked a londoni virsli énekét?
- ?? Persze, nagyon kíváncsi vagyok!
- (énekel) Londoni virsli megcsinálja! Londoni virsli megcsinálja! Anya, ez egy vicc volt! Hahahaha!

Éjszaka apja után nyöszörög, Máté csekély lelkesedéssel megy át. A hasán fekszik, szenved.
- Mi a baj?
- Előre akarok csúszni!
- Hát csússz!
- (előrecsúszik, alszik tovább, Máté dúl-fúl a pofátlanságon)

Megállapításra kerül, hogy egy könyvből kijár egy lap. Énoka tudja az okát:
- Egy gyökér kitépte! (haha, Mátét lehet hibáztatni)

És ha már:
Én elmentem a vásárba dalt énekeljük, folytatjuk a családtagokkal:
- Illés mondja... Ölelés! Én egyedül! Poi (kövér) Ellenőr!
- Énok mondja... Én nem! (+toppantás) Nyuszivauvau!
- Anya mondja... Sziasztok, kishusok! Csodafiak! Édes csillagocskák!
- Apa mondja... Gyerünk, gyíkok!

Apa-fiai hagyomány, hogy Máté almát hámoz, a finom részt önfeláldozóan a fiúknak adja, ő meg megeszi a héját.
Arról beszélgettünk, kinek mi a kedvenc gyümölcse.
- Anyának a szőlő, Illésnek a banán, nekem az alma, Apának meg a héja!

Baján vagyunk, durva nap közepe, Énoka a Duna-parti strandoláson megbolondul, körbe-körbe nyargal, és ordibál:
- Pöndörödő Sir Handel! Pöndörödő Sir Handel! (Thomas-szereplő)

Azt tanulmányozza, hogy feszül a pocakján a póló.
- Anya, hamarosan olyan nagy lesz a hasam, hogy ki fogja szúrni a pólót!

Illés beszédét pedig továbbra is nagyon élvezzük, már mindent megértet, és már jól el lehet vele beszélgetni (mondjuk a szavahihetőség egy másik kérdés).
De nem csak velünk beszélget, pl. mai eset:
- Szia cica! Én Illés vagyok, ő meg Énok!