Ti-ti-ti-tá

Úgy tűnik, volt egy határozott elképzelés a kobakjában, hogy a 4 hónapos nagyfiúk mit csinálnak, mert egyik napról a másikra számos újdonsággal lepett meg minket:
- 2 hét elméleti felkészülés után tökéletesített technikával visszatért a has-hát forduláshoz! Eddig feltámaszkodott a karjaira, és elhajította a fejét. Most pedig mint a kukac, feltolja a popót és úgy dől oldalra, majd hátra. Így hát a pokrócban görgetést már tudtuk úgy játszani, hogy a felében már magától gurult.
- fogdossa a lábujjait
- simogatja a fejét
- hosszan eljátszik hason is tárgyakkal

Laza nyári öltözék

Egyéb érdekesebb események:
- nagy csapás érte liberális lelkemet: a parkban odajött hozzánk érdeklődni egy másfél év körüli gyönyörűséges, tejeskávészínű kisfiú, erre Énoka váratlanul borzasztó ordításban tört ki, pedig előtte békésen nézelődött. Szívesen elsüllyedtem volna.
- sort kerítettünk második babamentes kirándulásunkra, de ezúttal holmi kocsmázásnál nemesebb cél érdekében: a szerdán született Boglárka babát és büszke szüleit, Gabit és Tamást látogattuk meg a kórházban. Nagyon édesek voltak mind a hárman, jó volt osztozni az örömben (na meg nosztalgiázni is). Ezalatt Jutka mama és Misi papa felügyelt Ninóra, beszámolójuk szerint kétszer is mondta, hogy - micsoda véletlenek vannak! - "mama" :)

-  ezúttal Mátéval úszott, nekem szívmelengető élmény volt figyelni óriás Apát és apró fiacskáját.

Lovely Dad és Lovely Ded (haha)

-  a hét játéka: kendő. Lehet rágni, gyűrni, viszont elhajítani nem olyan egyszerű. És mintha már a kukucs-játékot is kezdené pedzegetni (apropó, új szó: "kukk"). Jók ezek a budget játékok, de lehet, hogy csak azért játszik velük, mert nincs neki menőbb :)
- rekordot döntött: egyik nap négyszer is megrakta a pelust, ilyen még sose történt. Kihagyott ziccer a Kiss- és Molnár-családoknak :)

A cím magyarázata a mai dal, egy power metal-példány. A refrénje dallamára ("Son of a Wolf") szoktuk világgá kürtölni, mivel foglalkozunk éppen (pl. "minikaki" "büditenyér" "tokaredő" "babamosás").

Kisbaba akarok lenni

Jó dolga van ennek a gyereknek. Pl. azt szoktuk csodálni, hogy új szintre emelte a heverészés fogalmát. Talán csak kisbabák tudnak ilyen henyén terülni evés után, nézelődés közben vagy a szekérben. Azt is nagyon szeretem, amikor a szopinak úgy áll neki, hogy a hátára fekszik, széthajítja a végtagjait, csak a fejét fordítja oldalra, és úgy szipókázik. El is szokott így aludni, csak a szája jár tovább álmában. Nem mintha mostanság ez jellemző lenne, az esti szopi rendszeresen birkózásba torkollik, mert vagy romantikázni vagy hancúrozni szeretne inkább.

Visszatérve a témára, tudja is, hogy jó neki:

(szeretetorgia)
Én: Te vagy az én drága kicsi kincsecském!
Ő: Egen!

(dalest)
Máté: "Mert a rétes nagyon jó, Énokának az való"
Ő: Egen!

És csak emiatt lett is rétes, a transzformátorállomásra lehet számítani.

A heti játék címnek ezúttal nincs egyértelmű győztese, illetve a két bors öklöcske lenne, de azt elvből nem díjazom. További jelölt lenne még a füles pohár, de arról meg azt olvastam, hogy elrontottam az életét, hogy odaadtam neki, mert így soha nem fog megtanulni inni belőle, úgyhogy azért sem jár díj. Viszont azt tudom, mikor érezte a legjobban magát:
A szokásos 8-9 játékkal felszerelkezve kimentünk a Haller-parkba. De ő más bulit választott: a zacskóját rágcsálva-gyűrögetve figyelte a táncoló faleveleket. 20 perc után (hogy nekem is legyen egy kis szerepem) kicseréltem a zacskót a csontjaira (rágóka), és azokkal elmerengett újabb 20 percig. Én meg büszke voltam magamra, hogy a jóga, masszázs, torna, Maminbaba, úszás után végre felfedeztem a legtartalmasabb szórakozást számára.

Egy fellegecske keletkezett csak a derűs égen: a Maminbabáról el kellett menekülnünk, úgy üvöltött, nem tudott elaludni szegénykém, nagyon melege volt a batyuban. Ráadásul hátra volt kötve, így hatékonyan csitítani sem sikerült, segítség nélkül nem mertem kockáztatni, hogy lepottyan, miközben próbálom felfejteni a kendő bonyolult csomóit. Már értem, miért tömörülnek szektákba a "nagyon hordozósok", a papnők őrzik e titkos tudományt.

Ezért is irigylem: 2 havonta cserélődik a ruhatára. Most épp Jutka mama és Misi papa adományainak örvendezik.

Hintaállvány Apa, cuki talpacskák

És ha vasárnap, akkor sport: az úszás helyett részt vett élete első teljesítménytúráján! 4 km-t és 157 m szintet gyűrt le. Úgy száguldott, hogy a lába sem érte a földet :)

Apa az ezerjófűnek örül, Ninó kapaszkodik

A megérdemelt oklevél és kitűző

Boldog család a célban

Boldog harmadév!

Tobzódunk a kontentben!

Mióta először hallottuk Lica előadásában, nagy kedvencünk a Parton ül a két nyúl című dal. Most ennek a családi verziója következik :)
(nézzétek el a tökéletlenséget, irtó küzdelmes volt, a végére a "tál"-t mindenki dalolja hozzá, az harc közben eltűnt :))

Képek

Ellentétes érzelmek

Nagy orr, kis orr

Nagyobb a feje, mint az enyém

Nemzeti konzultáció

Jaj de szép ez a kölök <3

4 hónapos!

Státusz

Súly, hosszúság: jövő csütörtökön tudjuk meg, ruhaméretben most váltottunk 68-ra. Remélem, jó eredményt kapunk, mostanában azon szoktam szenvedni, hogy hárfázni tudok a bordáin, szerintem ez eddig nem volt így. Ugyanakkor viszont a tokaredőiben akár már retek is nőhetne. (update: 6830 gramm, a hizlalás eredményes volt :) Hivatalos hossz nincs, mi 62-63 cm-t mértünk)

Mozgásfejlődés
Egy hónapja azt írtam, hogy rutinszerűen forog hasról hátra, ezzel 1-2 hete felhagyott, vagy eddig is csak a koponyája húzta át. A hátról oldalra fordulás párszor összejött, de csak rövid ideig, de már szinte az az alaphelyzete, hogy a teteje háton van, az alja meg oldalt, úgyhogy meglesz ez hamar.
A fogdosása kifinomult, és már nagyobb tárgyakat is ügyesen tud tartani (pl. bébihenger). Át tesz dolgokat egyik kezéből a másikba, és két kézzel fogja a pohár füleit. A húzogatós játékok most nyertek igazán értelmet.
Mivel szépen tartja magát, már jól lehet vele lovagolni, emelgetni, hátradönteni, lóbálni, szereti is.

Beszédfejlődés
Minden nap van 3-4 gagyogós etapja, amikor be nem áll a kis csőre, elképesztően aranyos. A berregés a nagy sláger, eleinte azt hittem, hogy az elégedettségét fejezi ki vele, de az utóbbi napokban mindenre berreg. Vagy az is lehet, hogy mindennel nagyon elégedett :)

Szociális fejlődés
Hihetetlenül cuki és vidám, nem lehet betelni vele.
Mostanában ugye elég sokat találkozunk más gyerkőcökkel, és egyértelmű, hogy ő a legdrágább kisbaba a világon nézegeti őket, de lenyűgözve nincs, és azt is hagyja, hogy a nagyobbacskák megtámadják. Viszont van egy szerelme, Kincső baba a masszázsról, egész idő alatt őt bámulja. Természetesen én jó anyós módjára több kivetnivalót is találok a hölgyben.

Napirend
Napközben már kb. 2-2,5 órákat van ébren, 25-30 perces alvással szakítja meg. A délelőtti 15 óra alvás még mindig megvan. Így reggel, 1-kor, 4-kor, 7-kor és lefekvéskor szokott szopizni, ha van délelőtti program vagy hőség van, akkor még plusz 1-2 alkalommal.
Viszont szerencsére úgy tűnik, túlestünk a fürdési válságon, és a babakocsiban is eljátszik szépen.

Kedvenc tevékenységek
Ez mostanában mindig változik, Olán Benő uralma leáldozóban. Szerintem továbbra is velünk szeret a legjobban mókázni, de azért elvan egyedül is, leginkább csörgőzik, zacskót csörget, fogdos és mindent megrág. Ezzel párhuzamosan a játszószőnyeg nem annyira köti le, már ravaszabb játékok valók neki :)
Új játék a lovagoltatós-tornázós mondókázás, illetve a furulyát is elővettem a szórakoztatására (eddig 2 tételes a repertoárom). Az nagyon érdekli, ha tornázunk-táncolunk, és szereti nézni, ha üvegből isznak körülötte, így Maminbaba után nem győzi kapkodni a fejét.

Egészségi ügyek
Továbbra is nyáladzás, ökölrágás, kézevés. Az ujját is lenyomja a torkán, ami után jön az öklendezés meg a tejecske, ezt nagyra szoktam értékelni. A gyanúba vett fogacska még nem mutatkozott meg, pedig már kezdem várni a fogzás végét - már csak 2 év! -, ha ez ennyi csöpögtetéssel jár. Igazán nem lehet cumibarátnak nevezni, de talán még az is jobban nézne ki, mint a könyékig ledugott mancsocska.
Volt pár nap, amikor az arca kiütéses lett, mire lelkiismeretesen felhagytam a tejtermékek nagybani fogyasztásával. El is múltak a kiütések, én viszont sajnálom magam. Sok év után találtam rá a tökéletes reggelire: joghurt+házi ropogós mézes müzli+földimogyoró+gyümölcs, így hát akkor már csak a gyümölcs maradt, a többi allergén :(
Gondoltam, a nagy melegre való tekintettel feldobhatnánk a menüt egy kis vízzel. Szerintem undorodott, mások szerint érdeklődő fejet vágott, de annyi bizonyos, hogy visszapropellerezte az egészet. Bezzeg amikor 2 naposan végre sikerült mérhető mennyiségű tejet tölteni bele egy fecskendővel, azt a kéjes arcot sose feledem :)
Múltkor az egyik ismerős anyukájával beszélgettem, és ő mondta, hogy aki a mesterszámok egyikén (11-én vagy 22-én) született, az nagy dolgokra hivatott, és ki fog tűnni valamiben. Na hát ő eddig kiemelkedő teljesítményt nyújt pl. az édes illatú pelenkák termelésében és a körömnövesztésben :) Ha jól emlékszem, a Gyűrűk Ura-paródia Gyűrűkúra című alkotásban van az, hogy a hobbitok élesre fent lábkörmeikkel támadnak az orkokra. Ő is mély sebekkel mindkét vádliján hívta fel a figyelmünket, hogy ideje a körömvágásnak.
Na de még inkább figyelemre méltó a munkássága a szubjektív sportágakban, mint pl. a zabálnivalóskodás. Nagyon szeretjük őt!


 

Uncsi hét

Pedig valójában megint volt egy csomó program, de valahogy nekem mégis ilyen érzésem volt. Lehet, hogy a fásultsághoz az is hozzájárult, hogy a már eddig is mértéktelenül nyáladzást és ökölrágást hihetetlen módon még inkább sikerült fokozni. Szomorúan állapítottam meg, hogy eddig sokkal kifinomultabb játékaink voltak annál, hogy valamit megkaparint és a szájába tömi (bár meg kell hagyni, a kivitelezés profi).
A két tünet néhány napon szokatlan nyűgösséggel is párosult, úgyhogy meggyanúsítottuk, hogy fogacskát növeszt titokban (ugye újszülöttkorban a hasfájás az univerzális ok, most meg a fogzás).
Egy oldalra fordulást is sikerült teljesíteni (jóindulattal, mert pár másodpercnél tovább nem maradt úgy), és szerintünk küszöbön áll a rutinos alkalmazás, nagyon igyekszik. Alternatív eszközöket is bevet: a lábamnak feszül, így rúgja el magát, illetve a lógó játékokba kapaszkodik :)
Az új élményeink sorába a villamosozás (kormányablakba menet) és az állatokkal való találkozás tagozódott be, bár szemlátomást nem a lovacskán járt az esze (hanem talán azon, hogy az én kezem is egész jóízű).

Ezzel a rendezvénnyel behúzta az első fesztiválját is, legalábbis az Orczy-parki rendvédelmi bemutatót ezzel a névvel illették. (Szolg. közl.: epedve vágyom egy kis normális fesztiválozásra is, úgyhogy ha valaki vállal esti babafelügyeletet július 29. és/vagy 30-án, ne habozzon szólni :))
Várhatóan fix programmá fog válni a masszázs-Maminbaba-úszás hármas, és az, hogy elmegyünk Dúdolóra, ami elmarad :) Az úszáson a vidám lubickolás továbbra is jövő zenéje, de legalább már nem volt olyan halálravált, mint múltkor.
A hét játéka a bébihenger. Vannak azok a búvárketrecek, amiket a cápák meg is szoktak támadni a turisták szórakozására, nekünk ez hasonló élmény. Ez a kép felülmúlhatatlan lett:

Bár sokat gagyarászott, vicces beszélgetés csak egy jutott (az anyja többszörös lehülyézését nem sorolom ide), de az legalább kellemes volt:


(vidáman viháncolunk)
Én: Jó dolog kisbabának lenni?
Ő: Jó!

Illető

Gabinak és Tamásnak pár héten belül megszületik a csemetéje - anno nagyot nevettünk, amikor Tibi, Tamás bátyja így kommentálta a fejleményeket: "úgy tűnik, kislány lesz az illető".
Nohát Ninó is illető lett, ugyanis kézhez kapta ideiglenes személyazonosító igazolványát!

A furcsa kéztartás oka az, hogy be kellett őt lógatni a kamera elé :)
3 éves koráig ezzel a fejjel fogják őt azonosítani, ha külföldre megyünk.

Heti képek

Szép gyerek

Mindent a szájába töm, de most emberére akadt

 

Legatyásodtunk a nagy melegben

Lógás

Ez a kép jól szemlélteti az uszihoz való általános hozzáállását

SzuperBabu feltette a mindentlátó kukkerét

Aktív hét

Utólag én is elborzadok, hogy a héten mennyire visszaéltem Ninóka türelmével, és mennyi programra hurcoltam el. A jó hír, hogy mindegyiket szépen viselte, és talán párszor tíz percet élvezett is.
Időrendi sorrendben:
- babajóga: mondókázást, tornáztatást és masszázst takart. Az egyik könyv fontos fejlődési pontként értékeli azt, amikor már sír a baba, ha elveszik a játékát, ő úgy tűnik, még nem érkezett el ide, mert jámboran tűrte, ahogy a nagyobb és mobilabb gyerekek elragadják a csörgőit.  Lógott fejjel lefelé is, ezt azóta néha gyakoroljuk itthon is, jókat röhög közben. 10 percre aztán letettük a dedeket, hogy a mamák is tudjanak kicsit érvényesülni, de nekünk is mondókákra kellett tornázni, ez Rubint Réka és Péntek Enikő után túl éles váltás volt :)
- Maminbaba: itt két ősi ellenségemmel szálltunk szembe: a latin zenével és a ritmussal. Ők győztek. Énoka életében először a hátamon trónolt, és onnan kuksizta a bolond nőket. De a táncnak volt értelme, a végére fürödtünk az izzadságban (na meg a hátra csurgó babanyálban). Viszont elkezdtem értékelni az elmúlt 10 boldog évemet, amikor nem kellett hallanom ezt a számot.
- babamasszázs: ingyenes volt, lehet, hogy ezért nem ért semmit. Sajnos a védőnénink tartja, ezért nyilván ildomos a megjelenés, pedig se a társaság, se a tudásanyag miatt nem mennék el legközelebb.
- Dúdoló: mit ad isten, megint elmaradt, úgyhogy ismét séta kerekedett a dologból a többiekkel, ami egyébként valószínűleg élvezetesebb volt, mint maga a program lett volna.
- babaúszás: ugyan egyáltalán nem élvezte, de egész jól ment, volt néhány síráskísérlete, de meg lehetett nyugtatni. Utána meg már sztoikusan tűrte a szülők újabb bolondériáját. Büszkék vagyunk rá!

De hogy a sok sport után még itthon se legyen nyugta, a hátról oldalra fordulással nyüstöljük, eddig eredménytelenül. Pár napja fordult egyet, de hálózsákban volt, nem láttam, hogy csinálja, úgyhogy még azt sem tudjuk, milyen mozdulatot kéne gyakorolni.

Egyébként végképp SzuperBabuvá vált, aki, ha buli van, simán bír akár 4 óra ébrenlétet is, viszont néha hiába próbálom önálló játékra buzdítani, egyre csak bűvöl és mosolyog rám és engem akar :)
Az is biztos fejlődési pont, hogy elkezdett pusztítani: a forgót már nyugdíjazni kell, olyan intenzíven ragadozza az állatokat. Illetve amikor verset olvastam neki, letépett a könyv borítójából egy darabot :( Továbbá miután gondosan előáztatta a szájában, szétmarcangolt egy papírzsepit is. 
A múlt heti gumi után a hét játéka: papírzacskó. Gazdaságos gyermek :)

A hétre is jutott vicces beszélgetésekből:

Én: Jössz vissza még pityúzni?  (=szopizni)
Ő: (heves egyetértő tátogás-csácsogás)

Máté frizuráját vizslatja, a verdikt:
Jó!

Agresszív kismalac:
(másfél óra játék közbeiktatásával 15 órát aludt, de 1 óra után megint ásítozik)
Én: Na ne mondd már, hogy álmos vagy!
Ő: De!

(úszás előtt)
Én: Akkor most már nem játszunk, nehogy elfáradj.
Ő: De!

(miután elhelyezett rajtam egy irdatlan csulát)
Én: Most elégedett vagy magaddal?
Ő: Egen!

Államférfi

Hammurapi

Arafat

Orbán

Élményhalmozás

Ahogy a képek is mutatták, a hét fókusza az volt, hogy most már végre tényleg oldjuk meg a fürdési válságot. A szárazedzések mellett még az volt a cél, hogy kevésbé legyen kimerült a nap végére: az utóbbi pár hétben nem nagyon játszott egyedül, mert egyrészt olyan cuki, hogy nem tudtam őt magára hagyni, másrészt meg neki is én vagyok a legszórakoztatóbb játék, de ez nyilván fárasztóbb neki, mint ha a saját tempóját követné. Továbbá szerencsés felfedezésként segített az eredetileg babakocsira, nem pedig kádra való csörgőfüzér, ez szárazon és nedvesen is lekötötte. Így eddig 100% jó fürdést teljesítettünk, pedig nem mindennap sikerült biztosítani a nyugis napot. Lelkesek lettünk, lehet, hogy pár héten belül elmegyünk babaúszásra!
A hét Szent Grálja a gumi, a csörgőfüzért is tudja pengetni, és a gumin lógó labdát is nagyon szórakoztatónak találta (persze csak felügyelet mellett játszhat ilyen dolgokkal).
Azon felbuzdulva, hogy itthon kíváncsian szokta nézegetni, ahogy tornázom, elmentünk baba-mama tornára. Én eléggé elfáradtam a végére, de nem a fizikai, hanem a lelki stressztől: a koncepció az lett volna, hogy a mama tornázik, a baba meg vidáman játszik egyedül - mivel utóbbi nem teljesült maradéktalanul, az előbbi sem tudott :) Azt hiszem, legközelebb inkább Maminbabára (hordozós latin fitness) fogunk menni, ott legalább lóghat a hordozóban, mialatt én táncolok.
Emellett pedig eljutottunk hármasban étterembe (ajánljuk, finom volt), és egy senkinek sem hiányzó, de jól elsülő plázázásra is sor került.
Sőt, még babamentes élmény is jutott: egy kis jóleső sittlapátolás Kispesten, és egy laza 3 km kocogás az Orczy-parkban. Juhúú!

Az anyák napját előrehozta, és megajándékozott egy mágikus pillanattal: váratlanul abbahagyta a szopit, felnézett rám, és boldogan legeltette a szemét az arcomon. Én már ettől elolvadtam, mondtam neki, hogy nagyon-nagyon szeretem, erre ő szerelmesen rám mosolygott, és nagyon finoman hozzáért az arcomhoz, mintha simogatna. Az ilyen momentumokra kell örökké emlékezni <3 (természetesen az "igazi" köszöntésen hoztam a formám, potyogtak a könnyek)

Szóval ebből is látszik, hogy a szó minden értelmében úszunk a nyáltengerben :)
Ezt bizonyítja a legújabb szava is: puszi :)

A heti vicces beszélgetések pedig:

Én: Nézd csak, itt egy mandarin!
Ő: Hamm!

Máté: Itt vagy velünk az étteremben!
Ő: Egyem!

Ja és azt is mondta, hogy jíí, a mai dal ennek örömére egy legendás, de mára méltán elfeledett nóta.

Kacsamese

Régen volt rá alkalmunk: mókázás fürdés közben

Már a szopinál tartunk, és a kacsa még mindig tart!

A ded már rég alszik, de még mindig!