Uncsi hét

Pedig valójában megint volt egy csomó program, de valahogy nekem mégis ilyen érzésem volt. Lehet, hogy a fásultsághoz az is hozzájárult, hogy a már eddig is mértéktelenül nyáladzást és ökölrágást hihetetlen módon még inkább sikerült fokozni. Szomorúan állapítottam meg, hogy eddig sokkal kifinomultabb játékaink voltak annál, hogy valamit megkaparint és a szájába tömi (bár meg kell hagyni, a kivitelezés profi).
A két tünet néhány napon szokatlan nyűgösséggel is párosult, úgyhogy meggyanúsítottuk, hogy fogacskát növeszt titokban (ugye újszülöttkorban a hasfájás az univerzális ok, most meg a fogzás).
Egy oldalra fordulást is sikerült teljesíteni (jóindulattal, mert pár másodpercnél tovább nem maradt úgy), és szerintünk küszöbön áll a rutinos alkalmazás, nagyon igyekszik. Alternatív eszközöket is bevet: a lábamnak feszül, így rúgja el magát, illetve a lógó játékokba kapaszkodik :)
Az új élményeink sorába a villamosozás (kormányablakba menet) és az állatokkal való találkozás tagozódott be, bár szemlátomást nem a lovacskán járt az esze (hanem talán azon, hogy az én kezem is egész jóízű).

Ezzel a rendezvénnyel behúzta az első fesztiválját is, legalábbis az Orczy-parki rendvédelmi bemutatót ezzel a névvel illették. (Szolg. közl.: epedve vágyom egy kis normális fesztiválozásra is, úgyhogy ha valaki vállal esti babafelügyeletet július 29. és/vagy 30-án, ne habozzon szólni :))
Várhatóan fix programmá fog válni a masszázs-Maminbaba-úszás hármas, és az, hogy elmegyünk Dúdolóra, ami elmarad :) Az úszáson a vidám lubickolás továbbra is jövő zenéje, de legalább már nem volt olyan halálravált, mint múltkor.
A hét játéka a bébihenger. Vannak azok a búvárketrecek, amiket a cápák meg is szoktak támadni a turisták szórakozására, nekünk ez hasonló élmény. Ez a kép felülmúlhatatlan lett:

Bár sokat gagyarászott, vicces beszélgetés csak egy jutott (az anyja többszörös lehülyézését nem sorolom ide), de az legalább kellemes volt:


(vidáman viháncolunk)
Én: Jó dolog kisbabának lenni?
Ő: Jó!