Élményhalmozás

Ahogy a képek is mutatták, a hét fókusza az volt, hogy most már végre tényleg oldjuk meg a fürdési válságot. A szárazedzések mellett még az volt a cél, hogy kevésbé legyen kimerült a nap végére: az utóbbi pár hétben nem nagyon játszott egyedül, mert egyrészt olyan cuki, hogy nem tudtam őt magára hagyni, másrészt meg neki is én vagyok a legszórakoztatóbb játék, de ez nyilván fárasztóbb neki, mint ha a saját tempóját követné. Továbbá szerencsés felfedezésként segített az eredetileg babakocsira, nem pedig kádra való csörgőfüzér, ez szárazon és nedvesen is lekötötte. Így eddig 100% jó fürdést teljesítettünk, pedig nem mindennap sikerült biztosítani a nyugis napot. Lelkesek lettünk, lehet, hogy pár héten belül elmegyünk babaúszásra!
A hét Szent Grálja a gumi, a csörgőfüzért is tudja pengetni, és a gumin lógó labdát is nagyon szórakoztatónak találta (persze csak felügyelet mellett játszhat ilyen dolgokkal).
Azon felbuzdulva, hogy itthon kíváncsian szokta nézegetni, ahogy tornázom, elmentünk baba-mama tornára. Én eléggé elfáradtam a végére, de nem a fizikai, hanem a lelki stressztől: a koncepció az lett volna, hogy a mama tornázik, a baba meg vidáman játszik egyedül - mivel utóbbi nem teljesült maradéktalanul, az előbbi sem tudott :) Azt hiszem, legközelebb inkább Maminbabára (hordozós latin fitness) fogunk menni, ott legalább lóghat a hordozóban, mialatt én táncolok.
Emellett pedig eljutottunk hármasban étterembe (ajánljuk, finom volt), és egy senkinek sem hiányzó, de jól elsülő plázázásra is sor került.
Sőt, még babamentes élmény is jutott: egy kis jóleső sittlapátolás Kispesten, és egy laza 3 km kocogás az Orczy-parkban. Juhúú!

Az anyák napját előrehozta, és megajándékozott egy mágikus pillanattal: váratlanul abbahagyta a szopit, felnézett rám, és boldogan legeltette a szemét az arcomon. Én már ettől elolvadtam, mondtam neki, hogy nagyon-nagyon szeretem, erre ő szerelmesen rám mosolygott, és nagyon finoman hozzáért az arcomhoz, mintha simogatna. Az ilyen momentumokra kell örökké emlékezni <3 (természetesen az "igazi" köszöntésen hoztam a formám, potyogtak a könnyek)

Szóval ebből is látszik, hogy a szó minden értelmében úszunk a nyáltengerben :)
Ezt bizonyítja a legújabb szava is: puszi :)

A heti vicces beszélgetések pedig:

Én: Nézd csak, itt egy mandarin!
Ő: Hamm!

Máté: Itt vagy velünk az étteremben!
Ő: Egyem!

Ja és azt is mondta, hogy jíí, a mai dal ennek örömére egy legendás, de mára méltán elfeledett nóta.