Aktív hét

Utólag én is elborzadok, hogy a héten mennyire visszaéltem Ninóka türelmével, és mennyi programra hurcoltam el. A jó hír, hogy mindegyiket szépen viselte, és talán párszor tíz percet élvezett is.
Időrendi sorrendben:
- babajóga: mondókázást, tornáztatást és masszázst takart. Az egyik könyv fontos fejlődési pontként értékeli azt, amikor már sír a baba, ha elveszik a játékát, ő úgy tűnik, még nem érkezett el ide, mert jámboran tűrte, ahogy a nagyobb és mobilabb gyerekek elragadják a csörgőit.  Lógott fejjel lefelé is, ezt azóta néha gyakoroljuk itthon is, jókat röhög közben. 10 percre aztán letettük a dedeket, hogy a mamák is tudjanak kicsit érvényesülni, de nekünk is mondókákra kellett tornázni, ez Rubint Réka és Péntek Enikő után túl éles váltás volt :)
- Maminbaba: itt két ősi ellenségemmel szálltunk szembe: a latin zenével és a ritmussal. Ők győztek. Énoka életében először a hátamon trónolt, és onnan kuksizta a bolond nőket. De a táncnak volt értelme, a végére fürödtünk az izzadságban (na meg a hátra csurgó babanyálban). Viszont elkezdtem értékelni az elmúlt 10 boldog évemet, amikor nem kellett hallanom ezt a számot.
- babamasszázs: ingyenes volt, lehet, hogy ezért nem ért semmit. Sajnos a védőnénink tartja, ezért nyilván ildomos a megjelenés, pedig se a társaság, se a tudásanyag miatt nem mennék el legközelebb.
- Dúdoló: mit ad isten, megint elmaradt, úgyhogy ismét séta kerekedett a dologból a többiekkel, ami egyébként valószínűleg élvezetesebb volt, mint maga a program lett volna.
- babaúszás: ugyan egyáltalán nem élvezte, de egész jól ment, volt néhány síráskísérlete, de meg lehetett nyugtatni. Utána meg már sztoikusan tűrte a szülők újabb bolondériáját. Büszkék vagyunk rá!

De hogy a sok sport után még itthon se legyen nyugta, a hátról oldalra fordulással nyüstöljük, eddig eredménytelenül. Pár napja fordult egyet, de hálózsákban volt, nem láttam, hogy csinálja, úgyhogy még azt sem tudjuk, milyen mozdulatot kéne gyakorolni.

Egyébként végképp SzuperBabuvá vált, aki, ha buli van, simán bír akár 4 óra ébrenlétet is, viszont néha hiába próbálom önálló játékra buzdítani, egyre csak bűvöl és mosolyog rám és engem akar :)
Az is biztos fejlődési pont, hogy elkezdett pusztítani: a forgót már nyugdíjazni kell, olyan intenzíven ragadozza az állatokat. Illetve amikor verset olvastam neki, letépett a könyv borítójából egy darabot :( Továbbá miután gondosan előáztatta a szájában, szétmarcangolt egy papírzsepit is. 
A múlt heti gumi után a hét játéka: papírzacskó. Gazdaságos gyermek :)

A hétre is jutott vicces beszélgetésekből:

Én: Jössz vissza még pityúzni?  (=szopizni)
Ő: (heves egyetértő tátogás-csácsogás)

Máté frizuráját vizslatja, a verdikt:
Jó!

Agresszív kismalac:
(másfél óra játék közbeiktatásával 15 órát aludt, de 1 óra után megint ásítozik)
Én: Na ne mondd már, hogy álmos vagy!
Ő: De!

(úszás előtt)
Én: Akkor most már nem játszunk, nehogy elfáradj.
Ő: De!

(miután elhelyezett rajtam egy irdatlan csulát)
Én: Most elégedett vagy magaddal?
Ő: Egen!