Utálok mosogatni

Mióta megy a hozzátáplálás, úgy érzem, az életem a főzés-turmixolás-mosogatás végtelen körforgásában telik. Márpedig a mosogatás mindig is a szívfájdalmam volt, olyannyira, hogy az előző (gyermektelen) életünkben Máté kötelessége volt, aztán persze otthon lébecoló házicicaként jobbára nálam kötött ki a feladat. A tgyás-os korszakban még emlegettem, hogy esetleg vehetnénk egy mosogatógépet, mert az a boldog házasság záloga, de a mostani gyed-es időkben már összeszorított szájjal állok a dézsa mellé. Nagyon is megértem Agatha Christie-t, akinek állítólag mosogatás közben támadtak a gyilkos ötletei, bár én sajnos még csak a nem túl változatos, néma káromkodásokig jutottam el.
Énoka meg úgy rákapott a zabára, hogy van, hogy a normál (nekem óriásinak tűnő) adagjával nem éri be, hanem még valami gyors vészkaját is kell szolgáltatnom, tovább turbózva a csetreszmennyiséget.
Az sem enyhített a helyzeten, hogy nagy vendégjárás volt: 5 napon keresztül minden nap volt látogató, ami tök jó, de most úgy érzem, hogy jövő héten be akarok zárkózni és koszban fetrengeni.

A gyermek mindenesetre nagyon jól viselte mind a 11 vendéget, szuperjófej formáját hozta a héten. Pénteken diadalmas mérésre is sor került, fél kilót hízott! (7,75 kg) Örvendetes, hogy a sajtkukackodás nem tud mindent felemészteni :)
Szombaton egy boldog-vidám délutánt töltöttünk az erzsébetligeti strandon, nagyon szuper volt, és újabb tapasztalatot is szerzett nőkkel: a múltkori bugyiletolós epizód után már egy eleve pucér kislánnyal kezdett, aki viszont hirtelen csurdított egyet, alig vétve el őt :) (update: azért ő is tud meglepetést okozni, kihasználva a fürdés előtti 2 perces pucérkodást, gyorsan lekokszolt a szőnyegre/padlóra)

Heti beszólás: Apa pufók :)

Illetve azzal szórakozik mostanában, hogy csóválja a fejét, ami nagyon cuki, de egyszersmind nyugtalanító is. Olvastam fórumokon, hogy ilyen jelenséggel fülészetre, neurológushoz és pszichológushoz is küldtek már gyerekeket (a védőnő szerint az univerzális ok: a fogzás állhat a háttérben). Íme:

Fehér Agyar / Csirkefogú (Máté leleményei)

Spenót

Így állunk az üléssel

Szép gyerek

Papa-unoka pillanat

Mátrai kalandok

A hosszú hétvégét a Mátrában töltöttük. Sajnos rutinos utazókként ismét putri szállást választottunk, félek, hogy nem is lesz visszatérés a négycsillagos szállodák világába. Már babakáddal sem fárasztjuk magunkat, csak lecsapatjuk a zuhany alatt.
No mindenesetre nagyon jól sikerült ez az út is, remek szervezés eredményeként még Máté is teljesíthette az utolsó kéktúra-szakaszát, ő a hegyek hőse!
Ninókámmal is szert tettünk néhány "első" élményre: az első éjjel nem szimpatizált az utazóággyal, így velünk aludhatott a nagy ágyban. Szerintem nem csak nekünk, de neki is kényelmetlen élmény volt, mert másnap már hajlandó volt ágyban aludni.
Elsőként üldögélt 1 percet egyedül, támasz nélkül, ennek örömére hintázhatott és sportkocsizhatott is felhajtott üléssel.
Voltunk három kilátóban is (Sás-tó, Kozáry, Muzsla), és jó pár kilométert is bepakolt a Mátrafüred környéki túrákon. Barátkozhatott cicával, nézegethetett kutyusokat, és besöpörhetett egy csomó elismerést a járókelőktől :)
Ingó-bingó hídon is átkelt a Cserkő-tó felé menet, ahol szitakötők és pillangók (na meg lódarazsak) körében piknikeztünk. Én még különleges járművekkel való utazást is terveztem (kisvasút, csónakázás), de azokat Máté és az időjárás szabotálta. De nélküle is nagyon jó volt az út, méltó lezárása a szuper nyárnak.

A Sás-tói kilátóban lefelé menet

Lombmennyország (+ Apa orra hegye)

Hinta-palinta

Hintázik az Énoka

Rákóczi-forrás

Muzsla

7 hónapos!

(mi épp a Mátrában vagyunk, 3 nappal korábbi állapotot tükröz a bejegyzés, márpedig 3 nap épp elég a csodákra :))

Státusz

Súly, hosszúság: mérés 28-án, ruhaméret 74. A súlya múlt héten Nikiéknél a nem túl acélos 7,4 kg volt. Ideje elengednem ezt a témát, annyit eszik, mint egy ló, és teljesen boldog, jóllakott kisbabának tűnik. Hosszra 70 cm-t mértünk, de valójában a mérés (a pelusozással együtt) lehetetlen küldetés manapság, úgyhogy ki tudja, mennyire megbízható az eredmény. (update: egy hitelesebbnek tűnő mérés során 72 cm-t mértünk.) (update: hivatalos mérés: 7,75 kg, 70 cm)

Mozgásfejlődés
Négykézláb, kúszás ügyesen, mászásrekord 5 lépés (de nem szabályosan, hanem a térdeit oldalra lendítve, nagyon cuki és mókás volt), ülésre edz szépen. Lett néhány finommotorikát fejlesztő játéka, de egyelőre szívesebben csavargatja Máté mellbimbóját, az is valami :)

Beszédfejlődés
Gügyög, gagyog, morgolódik. Az esti koncert rendszeres.

Értelmi/érzelmi fejlődés
Az elejtett tárgyakat keresi, és visít, ha elvesszük a játékát. Mostanában az utánzást szeretném fejleszteni (taps, pápá, nyelvnyújtogatás stb.). Nagyon kis vidám, és már társaságban is végig aktív, nem éri be a szemlélődéssel.

Napirend
Délelőtt már fixen ébred, jóllehet csak 1-2 órát van fent. Délután gyakorlatilag bármeddig kihúzná alvás nélkül, ha van szórakoztató program.

Kedvenc tevékenységek
Ülés- és mászásedzés. Az ölemben molyolgatni és lehajigálni a tárgyakat (az élvezetet nem osztom). Tornyokhoz kúszni és ledönteni azokat. Szülőkkel való torna, dinoszaurusz-támadás (a hasunkra téve az arc megközelítése és az ott fellelt testrészek abúzálása).

Egészségi/étkezési ügyek
További fogak még nem jöttek, de  borzasztó sokat matat a szájában (és nyálzik, bár ez nem újdonság).
A hozzátáplálás jól megy, a napi adag 200-250g (update: mostanra inkább 300g), kétszeri adagra. Eddig mindent megevett, eddigi kedvenc a cékla, a körtés pulyka és a gesztenyés csirke volt. A selejtarány is egész jó. Viszont a vaníliaillatú pelusoknak befellegzett :( (for future reference, eddigi kaják: krumpli, alma, répa, cékla, sütőtök (bolti), rizspehely, barack, szilva (változatlan formában távozott), körte, cukkini, gesztenye (bolti), édesburgonya, maracuja (bolti), meggy, kukoricakrém (bolti), kukoricadara, pulyka, csirke, zöldfűszerek, olaj. Legközelebb spenót, passzírozott borsó, banán.)

Apátlan árvák az esőben

Mielőtt elment, mondtam Máténak, hogy érzem, hogy valami rendkívüli eseménybe fogunk keveredni a távolléte alatt - ez be is igazolódott a hétfői özönvíz képében.
Julika és Gábor hazalátogattak Londonból, így Énokával felkerekedtünk, hogy találkozzunk velük és a nagyszülőkkel. Még nem régóta ültünk a Liszt Ferenc téren, amikor elkezdett zuhogni az eső, amolyan "fél óráig ömlik, aztán kisüt a nap" módon. Telt-múlt az idő, belelógva minden létező napirendi pontba, az eső csak esett. Aztán egy ponton úgy döntöttem, hogy nem várhatunk tovább, és elindultunk. A bejáratig jutottunk, ott viszont a vízesés hatására inkább taxit akartam hívni. Felhívtam az összes létező társaságot, vagy foglalt vagy műszaki hibás volt a vonal. Nem volt mit tenni, az étteremben kértem egy nagy kukazsákot, ráhúztam Énokára hordozóstul, aztán uccu neki. A Deákig sikeresen el is jutottunk a földalattival, a metróra is felszálltunk, azonban közölték, hogy csak a Ferenciek teréig megy műszaki okok miatt. Sebaj, majd a következő. Várakozás közben szóba elegyedtem egy hölggyel, aki mondta, hogy a Pöttyös utcánál nem is áll meg a metró. Mondom, még szerencse, hogy mi a Nagyváradig megyünk. Felszállunk, bemondják, hogy a Nagyváradon sem áll meg. A hölgy részvevően nevet, én keresetlen szavakat mormolok. Így végül a Klinikáktól gyalogoltunk haza (a gyaloglás alatt az olimpiai versenyszámot értem, tuti meglett volna a kvalifikáció). És Énoka mindeközben? Egy csepp eső sem érte, és békésen aludt a kukazsákban. Imádom ezt a gyereket! <3

Hőségriadó #2

Ezúttal a menekülés útját választottuk:
- szerdán takarítás fedőnéven futó babázás volt a program Kispesten. Én teljesen elszánt voltam, hogy hatékonyan fogok pucolászni, míg a nagyszülők Énokát szórakoztatják, de amint kikerültem a látóköréből, elszontyolodott, mintha rátört volna a szeparációs szorongás, jócskán megnehezítve a munkavégzést.
- csütörtökön meglátogattuk Nikit és Panka babát, ez viszont egy tökéletes délután volt, és talán a gyerkőcök is el tudtak lesni egymástól egy-két trükköt. Nagyon aranyosak voltak.
- a pénteket szándékosan nyugisan töltöttük, és egy újabb fejlődési lépcső lett az eredménye: már nagyon sokszor áll a két kezén és a két talpán, a popóját az égnek meresztve. Illetve lehet, hogy vakvágány, legalábbis én még nem jöttem rá, hogy mire jó ez a póz az erősítésen kívül. 3 lépést is mászott, és nagyon szorgosan ügyködik a négykézlábról melléülés technikáján is, már volt, hogy a kezével kitámasztva ült egy keveset.
- szombaton is hagytuk fejlesztgetni az új tudományokat, csak a parkba vittük el piknikezni, de ezzel az erővel otthon is maradhattunk volna, így is, úgy is tócsává olvadtunk.
- vasárnap megint Kispestre mentünk, házavatóra, de Énokra nem hatott az ünnepélyes esemény, és az idő tetemes részében sírdogált, mert balga módon reggel nem aludt annyit, mint szokott, a vendégségben pedig nem tudott elszundítani. Szegény nagyszülőknek a héten nem jutott valami sok a szokásos angyali kisbabából. Miután hazaértünk, tovább folytatódott a koncert, ráadásul Máté is elment kéktúrázni. Amikor kilépett az ajtón, egyedül hagyva 2 éjszakára a háklis gyermekkel, úgy éreztem, én is menten elkezdek szeparációsan szorongani. Aztán rekordot döntve, 7,5 óra ébrenlét után az ominózus gyermek végre kidőlt, utána meg már minden rendben volt. De Apa azért hiányzik <3


Heti szakadó röhögés: fürdés után Máté végezte a szokásos cicomázást, Énok így harsant fel közben: Pumpálj, Apa! Máté úgy vette, hogy az olajozásra gondol, és szót fogadott :)


Fekvőtámasz terpeszben

...és egyenes lábbal

Vidám négykézlábas

Kétségbeesetten próbál kiülni

Országjárás

Túlvagyunk a szombati megatúrán, közel 400 kilométert tettünk meg a Budapest-Baja-Lelle vonalon. Az egész család hősiesen viselte, de azért nem lesz a rutinunk része.
Baján meglátogattuk a dédmamit és találkoztunk Tomi unokatesóval, vidám órákat töltöttünk ott, a fogadtatásnál már csak az időjárás lehetett melegebb.
Ninó (becenév-ügyi panaszokra reagálva újra megpróbálunk visszatérni ehhez a névhez) szépen kíváncsiskodott és evett, bár a halászlétől és a pogácsától igaztalanul megfosztatott.
Lellén aztán végre végleg felhagyott a szopisztrájkkal, bár továbbra is élek a gyanúval, hogy a zöldséget-gyümölcsöt jobban kedveli, mint a tejecskét. Már húst is evett! (meg is volt a sajátos hatása a pelustartalmára: nem kellett indiszkrét kutakodást végezni, messzi földről lehetett érezni, hogy itt az idő. Ért már minket néhány meglepetés, mióta megy a hozzátáplálás, a Kis Golyószóró becenevet sem véletlenül érdemelte ki :))
A vizet pedig nagyon élvezte, felülmúlhatatlanul cuki volt, ahogy pancsolt és próbálta elkapni a vizet. Kúszni sem felejtett el, illetve egyre többször van párlépéses mászása is. Vincével is tovább mélyítette az ismeretséget, ami remélhetőleg pár év múlva nagy közös balhézásokban fog kicsúcsosodni.
Kedvenc esemény: egy két év körüli kislány csodálta Ninót a parton. Ő széles vigyorokkal viszonozta az érdeklődést, mire a kislány letolta a bugyiját :)

Ott vannak a fogak!!!

 Repül a baba!

 Fura köldök

 Fotel

Apát megtámadta a dinoszaurusz

Aktuális kedvenc kép

Locspocs

Házi örömök (és bánatok)

A héten alig akadt különleges programunk, így élhettünk-játszhattunk kedvünk szerint. Okozott is némi lelkifurdalást, hogy lehet, hogy egy eseményekkel zsúfolt héten nem ér rá fejlődni, ugyanis pár napja kimondhatjuk, hogy megtanult kúszni és rutinszerűen négykézlábazik. Juhéé! Hintázik is, illetve pár mászós lépése megint volt, és zöttyent a sarkára, mintha ülni próbálna, úgyhogy szerintem már forgatja a fejében a következő lépést :)
Ez volt az örömteli rész. A másik oldalon a már említett harapás - mint annyi más - politikai üggyé fajult: eleinte a baloldali meggyőződést még úgy-ahogy le tudtam nyomni a torkán, de a jobboldali csapból folyó hülyeséget már nem vette be a gyomra, még akkor sem, ha pohárból adtam. Aztán már a másik oldalt se szerette, és ezzel - az én példámat követve - a-, sőt antipolitikussá vált. Szerencsére legalább álmában és ébredés után ki lehetett cselezni a szopisztrájkot, és zöldséget-gyümölcsöt gond nélkül eszik. Biztos ő is elszörnyedt a gyed összegén, és nem akarja, hogy rajta múljon, hogy visszamenjek dolgozni :) De ez nem vicces, igazán a kétségbeesés szélére sodródtam. Most, 2 nap háború után jobbnak tűnik a helyzet, reménykedünk.
Továbbá a hét második felében kihasználta a havi üvöltéskvótáját, nem csodálkoznék, ha hirtelen kipattanna egy egész fogsor. Elmentünk hűlni meg ezt-azt vásárolni a Lurdy-házba, de onnan is sietősen és hangorkán közepette kellett távozni, rég volt ilyen utoljára.
Úgyhogy sokat kellett gondolnom arra, hogy hétfőn viszont milyen boldog délutánunk volt: az Orczy-parkban függőágyaztunk. Ő lombozott, én olvastam, játszottunk, tornáztunk, reptettem, forogtunk, nagyon jó volt.
Holnap pedig világjárásra indulunk, Bajáról a Balatonra megyünk, kedden jövünk.

Céklaebéd (a színek hatalma - almát tud enni kulturáltan, ebbe bezzeg beletapicskolt, még a talpa is céklás volt.)

Harc a dinnyével

Az egyik első négykézláb

Az egyik első kúszás

Pávává vált

Hozzátáplálási helyzetjelentés

Énoka több-kevesebb lelkesedéssel, de különösebb ellenállás nélkül, ellenben gagyogó kommentárok kíséretében nyeldekel mindent, amit eléteszünk: a kedvenc az alma, abból szerintem bármennyi lecsúszna, aztán jön a sütőtök, a répa, és jókora lemaradással a krumpli. Utóbbival egyetértek, főleg miután gyanakodva megízleltem egy megromlott anyatejjel készült mixet belőle, fújj.
Az etetés legjobb része a törölgetés, majdnem mindig édesen kacag, amikor a tokaredőből próbálom kipiszkálni a moslékot. Valószínűleg csikis lehet, mert ugyenezt a hatást értem el, amikor a játékkalapáccsal paskoltam a mellkasát (brutál anya). A kalapáccsal elkövetett másik artistaprodukció pedig az volt, hogy elhajította, visszapattant a kiságy rácsáról, és elkapta a lepattanót :)
Az is esélyesnek tűnik, hogy az alvóállat-szerelmet illetően Lica (Szusz) és Mimus (Pötyi kutyus) nyomdokaiba lép: a nyuszija egyszerre pajtás, vigasz, céltárgy. Meg is érdemli, hogy nevet kapjon, én a David Kulttárgy-ot javasoltam :)
A nyúl nyomában adja elő a legszebb kúszásait - egyre jobb a mozgása, de még mindig nem történt áttörés. Párszor négykézlábra állt, és egyszer tett is egy lépést úgy, de azóta sem.
Eddigi felhőtlen kapcsolatunkat nézeteltérés zavarta meg, a szopi közbeni harapás ügyében. Nekem fáj, ő viszont megsértődik, ha rászólok (ajakbiggy, oáá, oáá), így mostanában elég zord hangulatban szoktak befejeződni a szeánszok.
Néha pedig az az érzésem támad, hogy magam alatt vágom a fát, amikor elhurcolom mindenféle programokra, mert mintha az olyan ritka napokon, amikor nincs semmi társaság, nyűgösebb lenne. Míg hiába érkezünk morcosan egy találkozóra, mintha elfújnák a rosszkedvét, és jókedvűen üldögél velünk 2 óráig.

Kulturált étkezés közben

Kulturálatlan étkezés után

Séta a Budai Arborétumban, esküvői képek replay (sajnos csak ennyi, Énok aludt, az eső meg eleredt)