Mielőtt elment, mondtam Máténak, hogy érzem, hogy valami rendkívüli eseménybe fogunk keveredni a távolléte alatt - ez be is igazolódott a hétfői özönvíz képében.
Julika és Gábor hazalátogattak Londonból, így Énokával felkerekedtünk, hogy találkozzunk velük és a nagyszülőkkel. Még nem régóta ültünk a Liszt Ferenc téren, amikor elkezdett zuhogni az eső, amolyan "fél óráig ömlik, aztán kisüt a nap" módon. Telt-múlt az idő, belelógva minden létező napirendi pontba, az eső csak esett. Aztán egy ponton úgy döntöttem, hogy nem várhatunk tovább, és elindultunk. A bejáratig jutottunk, ott viszont a vízesés hatására inkább taxit akartam hívni. Felhívtam az összes létező társaságot, vagy foglalt vagy műszaki hibás volt a vonal. Nem volt mit tenni, az étteremben kértem egy nagy kukazsákot, ráhúztam Énokára hordozóstul, aztán uccu neki. A Deákig sikeresen el is jutottunk a földalattival, a metróra is felszálltunk, azonban közölték, hogy csak a Ferenciek teréig megy műszaki okok miatt. Sebaj, majd a következő. Várakozás közben szóba elegyedtem egy hölggyel, aki mondta, hogy a Pöttyös utcánál nem is áll meg a metró. Mondom, még szerencse, hogy mi a Nagyváradig megyünk. Felszállunk, bemondják, hogy a Nagyváradon sem áll meg. A hölgy részvevően nevet, én keresetlen szavakat mormolok. Így végül a Klinikáktól gyalogoltunk haza (a gyaloglás alatt az olimpiai versenyszámot értem, tuti meglett volna a kvalifikáció). És Énoka mindeközben? Egy csepp eső sem érte, és békésen aludt a kukazsákban. Imádom ezt a gyereket! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése