Az etetés legjobb része a törölgetés, majdnem mindig édesen kacag, amikor a tokaredőből próbálom kipiszkálni a moslékot. Valószínűleg csikis lehet, mert ugyenezt a hatást értem el, amikor a játékkalapáccsal paskoltam a mellkasát (brutál anya). A kalapáccsal elkövetett másik artistaprodukció pedig az volt, hogy elhajította, visszapattant a kiságy rácsáról, és elkapta a lepattanót :)
Az is esélyesnek tűnik, hogy az alvóállat-szerelmet illetően Lica (Szusz) és Mimus (Pötyi kutyus) nyomdokaiba lép: a nyuszija egyszerre pajtás, vigasz, céltárgy. Meg is érdemli, hogy nevet kapjon, én a David Kulttárgy-ot javasoltam :)
A nyúl nyomában adja elő a legszebb kúszásait - egyre jobb a mozgása, de még mindig nem történt áttörés. Párszor négykézlábra állt, és egyszer tett is egy lépést úgy, de azóta sem.
Eddigi felhőtlen kapcsolatunkat nézeteltérés zavarta meg, a szopi közbeni harapás ügyében. Nekem fáj, ő viszont megsértődik, ha rászólok (ajakbiggy, oáá, oáá), így mostanában elég zord hangulatban szoktak befejeződni a szeánszok.
Néha pedig az az érzésem támad, hogy magam alatt vágom a fát, amikor elhurcolom mindenféle programokra, mert mintha az olyan ritka napokon, amikor nincs semmi társaság, nyűgösebb lenne. Míg hiába érkezünk morcosan egy találkozóra, mintha elfújnák a rosszkedvét, és jókedvűen üldögél velünk 2 óráig.
Kulturált étkezés közben
Kulturálatlan étkezés után
Séta a Budai Arborétumban, esküvői képek replay (sajnos csak ennyi, Énok aludt, az eső meg eleredt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése